A kiinduló helyzet nem túl bonyolult: a gimnáziumi osztály új osztályfőnököt kap, mert az előző szülési szabadságra ment. Az összeszokott közösség és a rájuk tukmált „idegen” közti kapcsolatot bizalmatlanság gyöngíti. Kecskeméti tanár úr – ahogy a gyerekek nevezik: Kecsó – nem találja meg velük a közös hangot. Ezért a négy hangadó barátnő elhatározza, hogy kikészítik a férfit. Katának eggyel több oka is van: úgy sejti, hogy Kecsó épp az ő – itt, a gimiben tanító – elvált édesanyjának csapja a szelet. No, ezt már igazán nem hagyhatja. A gyerekekre, a tinédzserekre általában jellemző, hogy nem képesek messzebbre látni saját pillanatnyi érdekeiknél. Bár látszólag rém magabiztosak és eltökéltek, nincsenek még tisztában saját életükkel, s ezt kompenzálják nagyra nőtt egójukkal. Szükségük lenne a terelgetésre, arra, hogy a felnőttek értelmes párbeszédet folytassanak velük, de ezt általában éppen azoktól nem kapják meg, akikre leginkább számítaniuk kellene. A szülőktől és a tanáraiktól. Kata szüleinek válása elég viharos volt, az apja otthagyta őket egy fiatalabb nőért, és új családot alapított vele. A lelkiismeretét azóta anyagiakkal próbálja enyhítgeteni. A csapat másik tagja Patrícia, szintén hatalmas traumát hurcol: édesanyja magára hagyta egy félőrült, rokkantnyugdíjas apával. Ezt nem feledteti az sem, hogy a lány szép, okos, és modellkedéssel még pénzt is keres. A harmadik a vallásos családból származó Hargitai Lili, akinek a bátyja, Márk szerelmes Katába. A negyedik a művészlélek Zsófi, őt író barátok veszik körül. A négy lány az összeesküvést a neten (hol másutt) csetelve szervezi meg, hiszen a fiatalok életének fő színtere a világháló, szinte le sem lehet robbantani őket a webről. Nem okoz nekik sem technikai, sem erkölcsi akadályt, hogy feltörjenek egy email fiókot és egy Facebook-oldalt. Előre kitervelten és különös kegyetlenséggel készítik ki az egyébként ártalmatlan, csak éppen a pályára alkalmatlan, beugró osztályfőnököt. A tinik Mészöly Ágnes megrajzolta világa nagyon élethű. Megnyilvánulásaik egyáltalán nem tűnnek művinek, szóhasználatuk megfelel a mai fiatalok beszédstílusának. És nemcsak a stílus, hanem az érzelmi megnyilvánulások, illetve az ezeket kiváltó okok is reális képet vetítenek a mai magyar valóságról. Nem foglalkozunk eleget a fiatalok problémáival, a szülők elfoglaltak, a tanárok leterheltek, és nem marad idő a lényegre: a beszélgetésre, az értelmes eszme- és gondolatcserére. Ez a hiány vezet el a könyvben ábrázolt tragédiához – tegyük azért hozzá: a valóság nem ilyen végletes. Szerencsére. Mészöly Ágnes talán még időben kongatja a vészharangot – bár kérdés, hogy ki hallja meg, és aki hallja, az tud-e belenyúlni a folyamatba. Mert túl sok a lelkileg megtört, a problémáival magára hagyott diák, túl sok a szintén súlyos lelki és/vagy anyagi gonddal küszködő szülő, de a másik oldalon sem jobb a helyzet: nem kevés a túlzott anyagi jólét burkában tartott, felnőni nem tudó csemete. Hiába puffognak politikusi szólamok a családvédelmi jelszavakkal: a való életben változatlanul lesznek csonka családok, szétváló szülők, akik gyerekeket hagynak maguk után. Az elváló/elvált szülők új családot alapítanak, új gyerekek veszik körül őket. És lesznek mintacsaládnak látszó kirakatcsaládok is, elkerülhetetlen ez. Az viszont igenis elkerülhető, hogy sérüljenek az itt felsorolt körülmények miatt veszélyeztetett gyerekek, fiatalok. Például ha válás után is megkapják a nekik járó odafigyelést, türelmet, törődést. Zemen Annamária Forrás: olvassbele.com