Almond: A vadóc
2016.07.27. 01:58
Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
Illusztrálta: Dave McKean
Kiadó: Pongrácz, 2009
Oldalszám: 80
A tizenéves Blue Baker egy történeten dolgozik. Nem varázslókról meg tündérekről meg "boldogan éltek"-ről szóló mesét, hanem egy igaz történetet ír vérről, magányról, félelemről, kalandokról...
Mert ilyen a való élet. Legalábbis Blue számára. Mivel meghalt az édesapja, és Hopper, a városi vagány rászállt. De Blue fura, vad, varázslatos és sötét története saját életet él, és mikor a vadóc éjszaka meglátogatja Hoppert, Blue elgondolkodik rajta, hogy hol végződik ő, és hol kezdődik a vadóc.
David Almond csodálatos sztoriját Dave McKean fantasztikus illusztrációi teszik teljessé.
|
Blue Baker, édesapja halála után, az iskolai tanácsadó javaslatára kezdi el papírra vetni a gondolatait, érzéseit. Hamar kiderül azonban, hogy a terápiás jellegű írogatás Blue kedélyállapotának nem hogy nem használ, de még árt is. Ekkor dönti el Blue, hogy inkább valaki “másnak” a történetét, vadócét fogja megírni.
Vadóc egy amolyan modern bőrbe bújt antiszociális, pszichopata Maugli, aki válogatás nélkül megöl bárkit, aki csak meglátja.
Vadóc történetét persze ugyanaz a fájdalom, düh és harag szülte, amit Mrs Molloy szerett volna felszabadítani Blueban, az önfeltáró vallomások segítségével. Csakhogy amit egy Mrs Molloynak, vagy az anyánknak sosem mondanánk el, azt a lelkünk legtitkosabb, legmélyebb és legsötétebb "barlangjában" lakozó vadóc mind tudja rólunk.
Almond kisregénye egy amolyan történet a történetben megoldás, és bár már az elején tudjuk, hogy vadóc nem más, mint Blue frusztrációinak a kivetülése (vagy ha úgy tetszik a fiú sötét tudattalanja), mégsem ez az igazán érdekes, hanem az, hogy mit fog Blue vadóccal kezdeni, pontosabban szólva mit fog Blue megengedni a vadócnak.
A kérdés pedig azon a ponton dől el, amikor vadóc az iskola rosszfiújának, Hoppernak a nyomába ered, aki állandóan vegzálja a szerencsétlen Blue-t. Most csak az aggódó szülők kedvéért spoilerezek: nem, vadóc nem fogja megölni Hoppert, viszont szépíteni sem akarom a dolgot, azért alaposan elveri (amit valahol egyébként meg is értek).
Blue meglelte magában vadócot, szóra bírta és szabadjára engedte, ahogyan Max is. De míg a kicsi Max még csak annyira képes hogy a vadócát kifárassza, addig Blue már elég érett, legfőképpen pedig elég bátor, és erős ahhoz, hogy miután megismerte, meg is szelidítse azt.
|
|