"Őhozzá indul a két egymásra találó vándor, Venyige II., a korántsem szőrös rém (aki nyomokban sem szőrös) és Pontos Idő, a bolondóra (akinek nincs időérzéke). Nem tudják, merre kell keresniük a Bölcs Hiánypótló házát, ezért „az ilyen esetekben egyedül helyes megoldást választották: mentek, mentek, mendegéltek.”   Útjuk során találkoznak a Lyukkal, akinek a fő „Hamlet”-i kételye:  „…vagyok vagy nem vagyok? És ha vagyok, ki vagyok?” Innentől hárman mennek tovább. Sok kaland és akadály vár rájuk, míg elérnek a Bölcs Hiánypótló házához, amely felé vezető három utat a bödönök – összesen 19-en, hisz ez a gondjuk, egy híján húsz – zárják el. Hőseink átverekedik magukat az ellenen, és saját hiányosságuknak köszönhetően győznek az ellenségen és önmagunkon. Mert a hiánypótló csak azokon segít, akiken érdemes. De hogy segíteni tudjon, azt a hiányosnak is akarnia kell. Lásd a karosszék történetét. A Bölcs Hiánypótló hálából, hogy kiszabadították, meglepő kijelentést tesz hőseinknek: „… nem pótlom a hiányaitokat. Mert mind a hárman a hiányotoknak köszönhetően győztetek, s lettetek azok, akik. Nem egy a sok közül, hanem szőrös rém csupasz létére; időérzék nélküli óra; s lyuk, aki azt sem tudja, létezik vagy maga a hiány.” A meseregény rímekkel, rigmusokkal, szójátékokkal teli – nem véletlenül lett az Édes anyanyelvünk pályázat díjnyertese 2004-ben. A kötetet Sajdik Ferenc művészi illusztrációi teszik még élvezetesebbé.  Bátran ajánlom minden gyermeknek és felnőttnek, aki szereti a kedves kalandos történeteket, a humort. Szeret nevetni, időnként kissé meghatódni és elgondolkodni az olvasottakon. Szőts Katalin