Írta: Alexandra Salmela, fordította: Polgár Anikó. Scolar Kiadó, 2016., 169 oldal   Elfogadási kézikönyv Az elfogadás fontosságára és természetességére hívja fel a figyelmet a Mimi és Liza című mesekönyv, ami egy vak és egy látó kislány barátságáról és kalandjairól szól. Az elfogadást természetesen sokféleképpen is érthetjük. Nem csak arról van szó, hogy a hendikeppel élő embereket elfogadjuk. Hanem azt is, akiknek nincs ilyesmijük. Csak egyszerűen máshogy gondolkoznak, mást szeretnek, mint mi, vagy máshogy élnek.

 

Már Weöres Sándor is megírta, hogy nem azt kell mondani, hogy én ilyet és ilyet szeretnék, hanem azt, hogy „Milyen vagy? Én úgy szeretlek, és úgy fogadlak el, amilyen vagy.” Ez a könyv azért fontos, mert elfogadásra tanít. Mimi számára a világ hangokból, ízekből, szagokból és tapintásokból áll. Az eső énekel és a mag susog. Mindent ezek határoznak meg nála. Ennek a mesekönyvnek az a nagy trükkje, hogy Mimit nem sajnálatra méltó embernek állítja be. Mimi számára teljesen természetes, hogy nem látja, csak érzi a napot, és a barátnője, Liza számára sem jelent gondot a lány vaksága. Éppen ellenkezőleg. Új kalandokat tartogat számára ez a világ, ez az állapot. A könyv a hátrányból szinte előnyt kovácsol. A könyv hét különálló, de a szereplők és a helyszín (egy szürke bérház) miatt összetartozó mesét tartalmaz. A mesék érdekessége, hogy nagy hangsúlyt kapnak benne a színek. Talán éppen azért, mert Mimi nem látja őket… De kifinomult érzékszervei segítségével még a színek árnyalatit is képes megkülönböztetni. A történetek közös jellemzője, hogy a valóságos keretek közül átlépnek a képzelet birodalmába. A játékvárba belépve igazi várba toppannak, lekicsinyítik magukat és bemennek egy énekesnő torkába, hogy elkapjanak egy vírust, aki Lord Vírus névre hallgat, és egy multihangszeres rockzenész, vagy lemerülnek a szomszéd néni akváriumába búvárkodni. Kiderül belőlük, hogy a vakságnak vannak előnyei is. Mimi nem fél, amikor a gonosz bohóc rájuk kapcsolja a villanyt, és sötét lesz. Számára a sötétség természetes állapot, és kitapogatja a fonal végét, aminek segítségével kitalálnak a várból. Arról nem is beszélve, hogy bújócskázáskor Miminek nem kell becsuknia a szemét. De a hallása segítségével könnyen megtalálja elbújt barátnőjét. A mesekönyv egy karácsonyi történettel zárul, amiben Mimi megkapja első vakvezető kutyáját, Szőréndet. Az illusztrációk a tematikához kapcsolódóan nagyon színesek, élénkek, szivárványosak. Mimi és Liza alakja is szeretnivaló. Két kislány, akik közül az egyik szőke, a másik fekete. Mindkettőjüknek nagy a szeme, csak az egyiknek mindig csukva van. Mégis, ahogy az alcím írja, együtt látnak igazán. Az igazi barátság könyve. Acsai Roland Forrás: uveghegy.com