Egy teljes tanulási folyamathoz szükséges részképességek: érdeklődés, (motiváció) tartós, kitartó figyelem, (koncentráció) látás és hallás utáni megfigyelés, (vizuális és auditív memória) mozgásminták másolása, (motoros, kinesztetikus képességek) sorba rendezés képessége, (szerialitás) képzettársítás, logikai kapcsolatok (asszociativitás) elemző és összetevő képesség, (analízis, szintézis) lényegkiemelés képessége csoportosítás, (kategorizálás)    rendszerezés, vázlatkészítés, (strukturálás, vizuális megjelenítés) emlékező képesség, (memória) rögzített ismeretek felhasználása, (adaptivitás) újszerű rendszerek alkotása, (kreativitás) Észlelés – befogadás - gondolkodás Az észlelés pillanatában szükséges, hogy ép érzékszervekkel – fogyatékosság esetén megfelelő szakmai segítséggel –, kellő figyelemmel és érdeklődéssel forduljunk a látott halott információk felé. A befogadás fázisában az észleltekről belső képzeteket, hangokat kell alkotnunk. A rendszerezés során felszínre kell kerülniük a már meglévő információknak, és meg kell, hogy szülessenek az új információkat a már meglévőkhöz kötő asszociációk. A részekre osztás, az analízis-szintézis során szükségeltetik, hogy képes legyen a tanuló logikai felosztásra, sorba rendezésre, lényegkiemelésre, összegzésre, majd vázlatkészítésre. Aztán mindezt memorizálni kellene, ami szintén speciális képességeket feltételez, úgymint emlékezet, tartós koncentráció, monotónia tűrés. Majd a már memorizált ismeretet fel is kell használni konkrét problémák megoldásában, ami adaptivitást, kreativitást feltételez. Hogyan és mikor alakulnak ki és hogyan fejlődnek tovább ezek a képességek? Dr. Jeanett Vos és Gordon Dryden A tanulás forradalma című könyvükben összegezték az erre vonatkozó kutatási eredményeket: A tanulási képességek 50%-a az élet első 4 évében fejlődik ki. További 30%-a 8. életév elérésére alakul ki. Ezekben az alapvető fontosságú években alakulnak ki azok az idegpályák, amelyeken az összes jövőbeni tanulás alapul. A 10. életév után azok az agyi pályák, amelyek nem létesítettek további kapcsolatokat, egyszerűen elhalnak. Tehát a gyermek tanulási részképességeinek kialakulása, s a legfontosabb agyi pályák kifejlődése az érzelmi biztonságot adó családi környezetben van.  A sok-sok kedvesség, pozitív érzelmek, megnyugtató hangok, kedves, mosolygó arcok, vidám színek, a rengeteg mozgás (ringatás, kúszás, mászás stb.), kedves dalok, szép mesék, tehát kellemes és stimuláló ingerek hatása indítja el és fejleszti tovább azokat a képesség-összetevőket a kisgyermekben, amelyeken alapvetően a későbbi tanulási eredményei, és ebből következően az érvényesülési lehetőségei is múlnak.