A Talált szív című meséje nemrég jelent meg a Manó könyvek kiadványaként, Horváth Ildikó illusztrációival. Horváth Ildikó 2001-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Munkái igen eredeti stílust képviselnek. A mű 2013-ban az Aranyvackor-pályázaton a III. helyezést érte el, tovább a Manó Könyvek és a Scolar Kiadó különdíját is elnyerte. A szív régóta az érzelmekhez, a szeretethez, szerelemhez kapcsolódó jelkép. Stilizált ábrázolási formája világszerte közismert jele a szeretetnek, szerelemnek. Az irodalomban, népművészetben gyakran említett, ábrázolt téma. A Talált szív megírásának kiindulópontjául egy valós történés szolgált: a szerző a kedvenc helyén, a Vizslaparkban talált egy plüss-szívet, valamelyik kisgyerek veszíthette el a közeli óvodából jövet. Ehhez az életeseményhez írt mesét egy 4-5 éves kisfiú hangján. Ez a fajta szerepbe burkolózás ismert a szerző korábbi gyermekverseiből. Pepe szívet talált a lehullott őszi falevelek alatt. A történet egyes szám első személyben bontakozik ki, egy nagycsoportos óvodás kisfiú hangján. „Éppen akkora volt, mint a kezem, ha ökölbe szorítom, és valami finom, bársonyos anyagból varrták, anya szerint plüssből, a szélén pedig apró, fehér öltések látszódtak.” Pepe hétköznapian egyszerű kisfiú, nem kelt különösebb feltűnést környezetében, mégis érezzük, hogy tele van érzékenységgel, segíteni akarással és végtelen szeretettel. A történet már az első bekezdések után Margery Williams Bársony Nyusziját, Balázs Ágnes Menjünk világgá! című gyerekkönyvét idézi fel bennem; az óvodáskorú gyerek sajátos, animisztikus világát tárja elénk. A történet a csoda és a hétköznapiság határán mozog. Ezt a kettősséget egyrészt a szimbólumra épülő történet eredményezi, másrészt a gyermeki szemmel való láttatás. A hétköznapiság a valós helyszínekből, az időkezelésből, valamint a szereplő kapcsolatrendszeréből fakad. A csoda, mely a történetből kibontakozik, a mágikus világképnek és motívumkezelésnek köszönhető. Így kapcsolódik a mű a klasszikus gyermekirodalmi vonulathoz. A történet klasszikussága ellenére mégis mai. Mai a nyelvezete miatt, és attól is, ahogyan a történetmesélő gyakran kiszól a meséből („ugye tudjátok”, ha még ezt sem mondtam volna” stb.), és ezzel bevonja a hallgatóságot az eseményekbe. A történet az elveszett rend helyreállításaként is tételezhető, mint ahogy azt a klasszikus meseirodalomból megtanulhattuk. A hiány pótlása, a felborult rend helyreigazítása olyan, ismert motívumok egy mesében, amelyek a népmesei hőst is gyakran útjára indítják. Filozófiai értelemben Turbuly Lilla meséje kerek egészet alkot, ahogy a klasszikus hármas állomásokat számba vesszük. Erre utalnak a mese alcímei is (Tűpárna lenne?, Árulnak itt karácsonyfaszívet? és Vándorszív lesz belőle?). A lehetséges világ felállítása, majd megkérdőjelezése az óvodáskorú gyermek gondolkodását is tükrözi: a kérdésfeltevések, majd azok megválaszolása, cáfolata vagy igazolása, az emberi megismerés a gondolkodás fejlődésének fontos állomását képezi. Ezt a sémát követi a történetmondás is. Ez is klasszikus vonalvezetésre utal. A mű nyelvezete a mai nyelvhez közelít, ezzel hozza közel, teszi szerethetővé a klasszikus történetmondás mentén megalkotott, abszurditásba hajló narratívát a mai kis olvasók körében. (Kinga) Ruki:  Az Aranyvackor-díjas mesekönyv a szív útjáról, az örömszerzésről, a szeretetről szól. Pepe, az elveszett szív megtalálója olyan gyerek, akinek helyén van a szíve. Az októberi levélhullás idején, a zörgősre száradt platánlevél alatt talált pirosló bársonyszív bár belesimul tenyere hajlatába, tudja, hogy minden szívnek otthon a helye, ennek is feltétlenül vissza kell kerülnie a gazdájához. Szív nélkül aligha lehet örömteli, teljes életet élni. Pepe kissé lehetetlennek tűnő útra indul, hogy felkutassa a szív gazdáját, olyan utat jár be, ahonnan fontos ismeretekkel, tapasztalatokkal tér vissza, és a végére a rend is helyreáll. A találkozások lényege, hogy akik találkoznak, nemcsak kapnak, hanem adnak is egymásnak. Ettől mosolyok születnek, szomorúságok tűnnek el a szemüveg mögött, élet költözik a szívekbe, a szó szoros értelmében is. Pepe útja először a színház volt jelmeztervezőjéhez, Róza nénihez vezet , ahol elhangzik egy fontos mondat: „Sohasem szúrnék tűket egy szívbe”. Ezzel a bölcsességgel indul Pepe tovább keresni, és közben kiolvassa Róza néni szeméből azt is, hogy ajándékozni öröm: amikor piros mintás, puha sálat kap ajándékba a nénitől, eltűnik a szomorúság Róza néni hatalmas, barna szeméből. A szeretet, a szív hatalma mindent felülír. Hiába divat az arany és a lila szín a karácsonyi ünnepkörben, a bársonyos piros szív karácsony napján több családban is a fára kerül . Nem csupán vizuálisan, külsőleg működik ez a jelképes értelmű forma, szín, nem csupán mutatósak a darabok: láttukra a szíveket is szeretet, jóság tölti meg. No, és ki más varrná ezeket a jelképes értelmű karácsonyfadíszeket, mint egy kezdetben szomorú szemű, munkanélküli hölgy. Pepe tehát létbizonytalanságban élőkön is készségesen segít, nyitott szívvel jár. A harmadik próbálkozás tűnik a legnehezebbnek, hiszen egy kisfiúnak nem egyszerű feltűnés nélkül bejutni a kórházba és ott megtalálni a szív gazdáját. A találékony, talpraesett Pepe ezúttal egy anyához és gyerekeihez csatlakozik, velük együtt surran be a labirintusnak tűnő épületbe. A kardiológiára siet, mert már megtudakolta, hogy a szíveket ezen a furcsa, bonyolult, kardigánhoz hasonló nevű osztályon gyógyítják. Az óvodás kisfiút egy ápolónő bevezeti a sápadt Gyöngyikéhez , aki szívműtétre vár. Bár kiderül, hogy a szív nem a beteg nagylányé, Pepe megérzi, hogy ennek a kis bársonyszívnek gyógyereje van. Így válik vándorszívvé a talált kincs, amely akkor és ott segít, ahol szükség van rá. A szív végül otthonra talál, útja egészen megható módon visszakanyarodik Pepe szűk környezetébe. Mindenkinek, aki része a történetnek, helyére kerül a szíve; mindannyian megígérik, hogy vigyáznak a magukéra, és soha nem szúrnak tűt egyetlen szívbe se.  Írták: MAKKAI KINGA, KőRÖSSY ERIKA - RUKI Forrás: Könyvmutartványosok