OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Az évtized legizgalmasabb gyerekkönyvei - 4. rész
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2025. Január
HKSCPSV
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
KALAND ÉS MESEKÖRKÉP
KALAND ÉS MESEKÖRKÉP : A tekergő bőregér

A tekergő bőregér

  2016.11.16. 00:50

4-7 éveseknek
http://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/7283_b1.jpgÍrta: Palásthy Ágnes   
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző, 2015
Oldalszám: 144
 
Zazi, a kis bőregér eltekereg, és nem talál haza; a harkályok punk rock zenekart szeretnének alapítani, de még hiányzik az énekes; Róka Berci a sportsérülése mellé új barátokat is szerez; a kiscinkék pedig iskolába mennének, de Bagoly tanító elveszített valami nagyon fontosat. Visszatérnek az Elrabolták a siklót című kötetben megszeretett figurák, és mellettük sok új, kedves szereplő is bemutatkozik.

“Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár…”

Halloween napján kiderül, hogy a kis denevérek éppúgy hajlamosak kalandokba keveredni, mint minden kisgyerek. Palásthy Ágnes meséjéből azonban kiderül, minden izgalomnak ára van.

 

“Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár…” Halloween napján kiderül, hogy a kis denevérek éppúgy hajlamosak kalandokba keveredni, mint minden kisgyerek. Palásthy Ágnes meséjéből azonban kiderül, minden izgalomnak ára van. Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér A reggeli napsugár beosont a mókusodúba, és játékosan megcsiklandozta Mókus Rézi orrát. A mókus nagyot tüsszentett, és kipattant az ágyból. Aztán a szemét dörzsölve, kicsit még álmosan kiballagott az odúja elé, hogy megnézze, mi történik odakint. Éppen azon morfondírozott, vajon hova igyekezhet Csiga Béla annyira a harangvirág tövében, amikor megszólalt mellette a szomszédos fa lombja: – Jó reggelt, Rézi. Rézi összerezzent, és hátra szökkent meglepetésében. Majdnem le is esett az ágról. Az utolsó pillanatban kapott el egy erősebb gallyat, abba kapaszkodott. – Ejnye, Vlad – fordult mérgesen a barátjához. – Hogy te mindig ezt csinálod velem. Egyszer még szívbajt kapok miattad. Mit bujkálsz ott a lombok között? – Hogyhogy? – fortyant fel a denevér. – Hát én így kapaszkodom az ágon. Nem szaladgálhatok ott lent a fűben, mint Csiga Béla. Szia, Csiga! Hova olyan sebesen? De Csiga Béla csak a csápjával intett, hogy most nincs ideje beszélgetni, és már el is tűnt a harangvirág mögött. – Amúgy téged vártalak, Rézi – folytatta a denevér. – Tanácsot akarok kérni tőled. – Jó! – csillant fel a mókus szeme. – Szeretek tanácsokat adni. Miről van szó? – Hát, jön az unokahúgom… – kezdte a denevér, de Mókus Rézi közbevágott. – Nem is tudtam, hogy van unokahúgod. – Aha. A nővérem kislánya. Zazi. Tudod, egy metróállomáson laknak. – Hol? – Mindegy. Most úgyis elköltöznek. A zöldövezetbe, egy szép régi ház padlására. Éppen ezért lesz pár napig nálam a kis Zazi. A költözködés miatt. – Értem. És mi a kérdés? – Hát, hogyan készüljek? Mi kell egy kicsi gyereknek? – Először is, takarítsuk ki az odúdat. És adok neked egy szép, puha moha takarót, hátha hűvös lesz. Ja, és vigyél egy kis málnát is tőlem. Azt szeretik a gyerekek. – Azt én is szeretem. A mókus nevetett. – Jut neked is, ne félj. A mókus meg a denevér hamar elrendeztek mindent Vlad odújában, aztán elégedetten körülnéztek. – Most már jöhet az a kislány – bólintott Rézi. – Jó mulatást. Zazi hamarosan meg is érkezett a szüleivel. Azok a lelkére kötötték, hogy fogadjon szót a nagybátyjának, azzal hazarepültek. Ahogy magukra maradtak, a kislány meg a nagybátyja kicsit tanácstalanul nézett egymásra. Vlad azon töprengett, mit is mondott Rézi? Aztán hirtelen eszébe jutott. – Zazi! – Tessék, Vlad bácsi. – Szereted a málnát? Zazi tekintete felragyogott. A mellére szorította a kezét, és mély meggyőződéssel mondta. – Vlad bácsi! Én a világon a legjobban a málnát szeretem. Azzal komolyan bólintott. – Eláruljak egy titkot? – felelte Vlad – Én is. – Tényleg? – Tényleg. Összenéztek, és egymásra vigyorogtak. Kiültek az odú szélére, nagy egyetértésben szemelgetni kezdték a málnát, és Vlad javaslatára versenyeztek, ki tudja messzebb köpni a magokat. Remekül szórakoztak. Mikor elfogyott a málna, Vlad nagyot nyújtózott. – Most aludni kéne, Zazi. Tudod, én ilyenkor aludni szoktam. Majd este röpködünk egy kicsit. Jó? – Igen, Vlad bácsi. – Kéred a takarót? Mókus Rézi direkt neked hozta. Zazi egy pillanatra meghempergett a takarón. – Milyen jó puha. De most meleg van, Vlad bácsi. Nem kérem. – Na jó. Hol akarsz aludni? – Te hol szoktál? – Én itt, ebben a sarokban. Elférsz te is. – Jó. Zazi megkapaszkodott egy apró peremen, betakarózott a szárnyával, és becsukta a szemét. Vlad egy darabig nézte, aztán ő is behunyta a szemét, és elaludt. Csakhogy Zazi nem bírt elaludni. Egy darabig még próbálkozott, de aztán kinyitotta a szemét. A nagybátyjára nézett. Az mélyen aludt, kicsit még hortyogott is. – Vlad bácsi – szólt neki halkan Zazi, de Vlad csak horkantott egy aprót, és aludt tovább. A kislány egy darabig nézelődött, de semmi érdekeset nem látott az odúban. Aztán egy picit hempergett a moha takarón, de azt is elunta. – Körülnézek odakint – gondolta. – Mire Vlad bácsi felébred, már vissza is jövök. Kiült az odú szélére, és tanakodott, merre menjen. Kicsit távolabbról meghallotta a patak csobogását, úgyhogy arra indult. A pataknál Mosó Misi, a mosómedve nagy óvatosan egy szép csipke terítőt mosott éppen, amit Leó, a pók szőtt. – Fel kéne emelni egy kicsit, hogy ne gyűrődjön össze – morfondírozott hangosan. – Majd én segítek – szólalt meg fölötte egy cérnavékony hangocska. Amint Misi felnézett, egy parányi bőregér vigyorgott rá a cumija mögül. – Hát te ki vagy, babszem? – kérdezte Mosó Misi barátságosan. – Zazinak hívnak. Vlad bácsinál nyaralok pár napot. De ő most alszik. Én meg unatkoztam. Segítsek neked? – Az jó volna, de aztán uzsgyi haza. A nagybátyád megijed, ha nem talál otthon. – Jó. – Na, akkor fogd meg ezt a csücsköt, és emeld meg egy kicsit. Zazi ügyesen a karma közé csippentette a terítő sarkát, és felrepült vele. – Jól van, most óvatosan engedd le, és szépen összehajtjuk – mondta neki Misi. Amikor készen voltak, Misi megköszönte a segítséget. – Ebédeltél már? – kérdezte aztán Zazitól. – Van egy kis finom vadalmám. Kérsz? – Köszönöm, már ettem málnát. – Na, akkor siess haza, kicsi lány. – Megyek. Viszlát. Azzal Zazi elindult hazafelé. Közben Vlad felébredt. Körülnézett, de sehol sem látta az unokahúgát. – Hol vagy, picur? – kérdezte. – Bújócskázol? Na várj, mindjárt megkereslek. Mosolyogva kezdte keresni a kislányt. Benézett az árnyékos sarkokba, az apró zugokba, végül még Rézi szép zöld mohatakarója alá is bekukkantott. De Zazi nem volt sehol. Vlad most már megijedt. – Zazi! – lódult ki az odúból, és szólongatta a kislányt. Átlendült a közeli fákra, repdesett egy kicsit a környéken, aztán elindult Rézihez, hogy segítséget kérjen. Elmondta, mi történt. A mókus kicsit eltöprengett, szórakozottan simítgatva a bajuszát. Aztán felragyogott az arca. – Mosó Misi egész nap kint van a pataknál. Hátha látott valamit. Kérdezzük meg tőle. Mosó Misi aznapra már végzett a mosással. A fűben heverészve éppen egy vadalmát eszegetett jóízűen, mikor odaértek. – Hahó, Vlad! Épp most járt itt az unokahúgod – intett vidáman a denevérnek. – Helyes gyerek. Segített nekem Leó terítőjét összehajtogatni. – És utána hova ment? Elcsavargott a kis zsivány. – Hazaküldtem. Gondoltam, hogy aggódsz érte. El is indult szépen. Nem ért haza? – Sajnos nem – felelte Vlad, és megbicsaklott a hangja. – Agyon csapom, ha valami baja lesz. – Szerintem – szólalt meg Rézi –, haza kéne menned, hátha közben előkerült. Mi meg Misivel megnézzük arra, amerre elindult. Nálad találkozunk. Jössz, Misi? – Persze. Vlad hazarepült, reménykedve, hogy mire hazaér, már ott vigyorog Zazi az odúban. – Agyoncsapom azt a kis morzsát. – dörmögte. – Hogy lehet így elkódorogni? Rézi meg Mosó Misivel elindult az erdőn át. Zazi repült hazafelé. Eleinte minden jól ment, de aztán elbizonytalanodott. – Ilyen fák nem is voltak Vlad bácsi felé. Vagyis… Tanácstalanul nézelődött. Nem tudta, merre menjen tovább. Ráadásul egyre álmosabb lett. – Itt pihenek egy kicsit – mondta magában, és egy fiatal tölgyfára telepedett. – Aztán majd biztosan hazatalálok. Vagy kiabálok, és jön Vlad bácsi. Elmosolyodott, és kényelmesen elfészkelődött. Már kezdett lecsukódni a szeme, amikor hirtelen rázkódni kezdett a facsemete. – Jaj, jaj, mi az? Leesek mindjárt! – sivalkodott a kis bőregér és óvatosan kikukucskált a levelek között. Egy csíkos kis vadmalac bámult föl rá a fa tövéből, sáros orral. – Hé! Óvatosan! – kiabált le neki Zazi. – Itten vannak. – Bocsánat – szólt vissza a kismalac. – Nem tudtam, hogy van ott valaki. Csak turkáltam egy kicsit a fa tövénél. Nagyon szeretek turkálni. Hát te mit csinálsz ott? – Csak pihenek. Tudod, most pillanatnyilag egy kicsit eltévedtem. Elhallgatott, és maga elé bámult. A cumi hevesen mozgott a szájában. A kismalac az orrát ráncolta. – Hát hová mennél? – érdeklődött. – Vlad bácsihoz. Most nála lakom. – Hát azt tudom, hogy hol van! – rikkantotta örömmel a kismalac. – Elkísérjelek? – Az nagyon jó lesz! – csapta össze a kezét a kis bőregér. – Már nagyon álmos vagyok. Azzal megdörgölte a szemét. – Na jól van. Csak szólok a mamámnak, hogy hová megyek. Várj egy percet. A kismalac már indult volna, amikor befutott Mókus Rézi, meg Misi. – Napóleon! – kiáltotta Rézi örömmel. – Hát megtaláltad ezt a kis tekergőt? A kis bőregérhez fordult. – Te vagy Zazi, ugye? Vlad bácsi már nagyon vár. Azt hiszem, lesz egy kis fejmosás. Zazi restelkedve lehajtotta a fejét. – Na, mindegy. Gyorsan hazaviszlek. Köszönj el Napóleontól, meg Misitől. – Napóleon, holnap eljössz majd játszani hozzánk? – kérdezte Zazi. – Persze. Megtanítlak turkálni – vigyorgott Napóleon. – És lemegyek hozzád is a patakra, Misi. – De előbb szóljál Vlad bácsinak. – Rendben. Mókus Rézi hamar hazavezette Zazit. Amikor Vlad meglátta őket, először szólni sem tudott örömében. Aztán viszont megjött a hangja. – Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár… Zazi lehajtott fejjel hallgatta a zsörtölődést egy darabig. Aztán párszor megszívta a cumiját, felemelte a kezét, és a nagybátyja szemébe nézett. – Vlad bácsi – mondta komolyan –, nem lehetne, hogy majd holnap folytasd? Tudod, most momentán nagyon álmos vagyok. Azzal a tekergő kis bőregér magára csavarta Rézi puha mohatakaróját, felcsimpaszkodott a kis peremre, behunyta a szemét, és már aludt is.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

“Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár…” Halloween napján kiderül, hogy a kis denevérek éppúgy hajlamosak kalandokba keveredni, mint minden kisgyerek. Palásthy Ágnes meséjéből azonban kiderül, minden izgalomnak ára van. Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér A reggeli napsugár beosont a mókusodúba, és játékosan megcsiklandozta Mókus Rézi orrát. A mókus nagyot tüsszentett, és kipattant az ágyból. Aztán a szemét dörzsölve, kicsit még álmosan kiballagott az odúja elé, hogy megnézze, mi történik odakint. Éppen azon morfondírozott, vajon hova igyekezhet Csiga Béla annyira a harangvirág tövében, amikor megszólalt mellette a szomszédos fa lombja: – Jó reggelt, Rézi. Rézi összerezzent, és hátra szökkent meglepetésében. Majdnem le is esett az ágról. Az utolsó pillanatban kapott el egy erősebb gallyat, abba kapaszkodott. – Ejnye, Vlad – fordult mérgesen a barátjához. – Hogy te mindig ezt csinálod velem. Egyszer még szívbajt kapok miattad. Mit bujkálsz ott a lombok között? – Hogyhogy? – fortyant fel a denevér. – Hát én így kapaszkodom az ágon. Nem szaladgálhatok ott lent a fűben, mint Csiga Béla. Szia, Csiga! Hova olyan sebesen? De Csiga Béla csak a csápjával intett, hogy most nincs ideje beszélgetni, és már el is tűnt a harangvirág mögött. – Amúgy téged vártalak, Rézi – folytatta a denevér. – Tanácsot akarok kérni tőled. – Jó! – csillant fel a mókus szeme. – Szeretek tanácsokat adni. Miről van szó? – Hát, jön az unokahúgom… – kezdte a denevér, de Mókus Rézi közbevágott. – Nem is tudtam, hogy van unokahúgod. – Aha. A nővérem kislánya. Zazi. Tudod, egy metróállomáson laknak. – Hol? – Mindegy. Most úgyis elköltöznek. A zöldövezetbe, egy szép régi ház padlására. Éppen ezért lesz pár napig nálam a kis Zazi. A költözködés miatt. – Értem. És mi a kérdés? – Hát, hogyan készüljek? Mi kell egy kicsi gyereknek? – Először is, takarítsuk ki az odúdat. És adok neked egy szép, puha moha takarót, hátha hűvös lesz. Ja, és vigyél egy kis málnát is tőlem. Azt szeretik a gyerekek. – Azt én is szeretem. A mókus nevetett. – Jut neked is, ne félj. A mókus meg a denevér hamar elrendeztek mindent Vlad odújában, aztán elégedetten körülnéztek. – Most már jöhet az a kislány – bólintott Rézi. – Jó mulatást. Zazi hamarosan meg is érkezett a szüleivel. Azok a lelkére kötötték, hogy fogadjon szót a nagybátyjának, azzal hazarepültek. Ahogy magukra maradtak, a kislány meg a nagybátyja kicsit tanácstalanul nézett egymásra. Vlad azon töprengett, mit is mondott Rézi? Aztán hirtelen eszébe jutott. – Zazi! – Tessék, Vlad bácsi. – Szereted a málnát? Zazi tekintete felragyogott. A mellére szorította a kezét, és mély meggyőződéssel mondta. – Vlad bácsi! Én a világon a legjobban a málnát szeretem. Azzal komolyan bólintott. – Eláruljak egy titkot? – felelte Vlad – Én is. – Tényleg? – Tényleg. Összenéztek, és egymásra vigyorogtak. Kiültek az odú szélére, nagy egyetértésben szemelgetni kezdték a málnát, és Vlad javaslatára versenyeztek, ki tudja messzebb köpni a magokat. Remekül szórakoztak. Mikor elfogyott a málna, Vlad nagyot nyújtózott. – Most aludni kéne, Zazi. Tudod, én ilyenkor aludni szoktam. Majd este röpködünk egy kicsit. Jó? – Igen, Vlad bácsi. – Kéred a takarót? Mókus Rézi direkt neked hozta. Zazi egy pillanatra meghempergett a takarón. – Milyen jó puha. De most meleg van, Vlad bácsi. Nem kérem. – Na jó. Hol akarsz aludni? – Te hol szoktál? – Én itt, ebben a sarokban. Elférsz te is. – Jó. Zazi megkapaszkodott egy apró peremen, betakarózott a szárnyával, és becsukta a szemét. Vlad egy darabig nézte, aztán ő is behunyta a szemét, és elaludt. Csakhogy Zazi nem bírt elaludni. Egy darabig még próbálkozott, de aztán kinyitotta a szemét. A nagybátyjára nézett. Az mélyen aludt, kicsit még hortyogott is. – Vlad bácsi – szólt neki halkan Zazi, de Vlad csak horkantott egy aprót, és aludt tovább. A kislány egy darabig nézelődött, de semmi érdekeset nem látott az odúban. Aztán egy picit hempergett a moha takarón, de azt is elunta. – Körülnézek odakint – gondolta. – Mire Vlad bácsi felébred, már vissza is jövök. Kiült az odú szélére, és tanakodott, merre menjen. Kicsit távolabbról meghallotta a patak csobogását, úgyhogy arra indult. A pataknál Mosó Misi, a mosómedve nagy óvatosan egy szép csipke terítőt mosott éppen, amit Leó, a pók szőtt. – Fel kéne emelni egy kicsit, hogy ne gyűrődjön össze – morfondírozott hangosan. – Majd én segítek – szólalt meg fölötte egy cérnavékony hangocska. Amint Misi felnézett, egy parányi bőregér vigyorgott rá a cumija mögül. – Hát te ki vagy, babszem? – kérdezte Mosó Misi barátságosan. – Zazinak hívnak. Vlad bácsinál nyaralok pár napot. De ő most alszik. Én meg unatkoztam. Segítsek neked? – Az jó volna, de aztán uzsgyi haza. A nagybátyád megijed, ha nem talál otthon. – Jó. – Na, akkor fogd meg ezt a csücsköt, és emeld meg egy kicsit. Zazi ügyesen a karma közé csippentette a terítő sarkát, és felrepült vele. – Jól van, most óvatosan engedd le, és szépen összehajtjuk – mondta neki Misi. Amikor készen voltak, Misi megköszönte a segítséget. – Ebédeltél már? – kérdezte aztán Zazitól. – Van egy kis finom vadalmám. Kérsz? – Köszönöm, már ettem málnát. – Na, akkor siess haza, kicsi lány. – Megyek. Viszlát. Azzal Zazi elindult hazafelé. Közben Vlad felébredt. Körülnézett, de sehol sem látta az unokahúgát. – Hol vagy, picur? – kérdezte. – Bújócskázol? Na várj, mindjárt megkereslek. Mosolyogva kezdte keresni a kislányt. Benézett az árnyékos sarkokba, az apró zugokba, végül még Rézi szép zöld mohatakarója alá is bekukkantott. De Zazi nem volt sehol. Vlad most már megijedt. – Zazi! – lódult ki az odúból, és szólongatta a kislányt. Átlendült a közeli fákra, repdesett egy kicsit a környéken, aztán elindult Rézihez, hogy segítséget kérjen. Elmondta, mi történt. A mókus kicsit eltöprengett, szórakozottan simítgatva a bajuszát. Aztán felragyogott az arca. – Mosó Misi egész nap kint van a pataknál. Hátha látott valamit. Kérdezzük meg tőle. Mosó Misi aznapra már végzett a mosással. A fűben heverészve éppen egy vadalmát eszegetett jóízűen, mikor odaértek. – Hahó, Vlad! Épp most járt itt az unokahúgod – intett vidáman a denevérnek. – Helyes gyerek. Segített nekem Leó terítőjét összehajtogatni. – És utána hova ment? Elcsavargott a kis zsivány. – Hazaküldtem. Gondoltam, hogy aggódsz érte. El is indult szépen. Nem ért haza? – Sajnos nem – felelte Vlad, és megbicsaklott a hangja. – Agyon csapom, ha valami baja lesz. – Szerintem – szólalt meg Rézi –, haza kéne menned, hátha közben előkerült. Mi meg Misivel megnézzük arra, amerre elindult. Nálad találkozunk. Jössz, Misi? – Persze. Vlad hazarepült, reménykedve, hogy mire hazaér, már ott vigyorog Zazi az odúban. – Agyoncsapom azt a kis morzsát. – dörmögte. – Hogy lehet így elkódorogni? Rézi meg Mosó Misivel elindult az erdőn át. Zazi repült hazafelé. Eleinte minden jól ment, de aztán elbizonytalanodott. – Ilyen fák nem is voltak Vlad bácsi felé. Vagyis… Tanácstalanul nézelődött. Nem tudta, merre menjen tovább. Ráadásul egyre álmosabb lett. – Itt pihenek egy kicsit – mondta magában, és egy fiatal tölgyfára telepedett. – Aztán majd biztosan hazatalálok. Vagy kiabálok, és jön Vlad bácsi. Elmosolyodott, és kényelmesen elfészkelődött. Már kezdett lecsukódni a szeme, amikor hirtelen rázkódni kezdett a facsemete. – Jaj, jaj, mi az? Leesek mindjárt! – sivalkodott a kis bőregér és óvatosan kikukucskált a levelek között. Egy csíkos kis vadmalac bámult föl rá a fa tövéből, sáros orral. – Hé! Óvatosan! – kiabált le neki Zazi. – Itten vannak. – Bocsánat – szólt vissza a kismalac. – Nem tudtam, hogy van ott valaki. Csak turkáltam egy kicsit a fa tövénél. Nagyon szeretek turkálni. Hát te mit csinálsz ott? – Csak pihenek. Tudod, most pillanatnyilag egy kicsit eltévedtem. Elhallgatott, és maga elé bámult. A cumi hevesen mozgott a szájában. A kismalac az orrát ráncolta. – Hát hová mennél? – érdeklődött. – Vlad bácsihoz. Most nála lakom. – Hát azt tudom, hogy hol van! – rikkantotta örömmel a kismalac. – Elkísérjelek? – Az nagyon jó lesz! – csapta össze a kezét a kis bőregér. – Már nagyon álmos vagyok. Azzal megdörgölte a szemét. – Na jól van. Csak szólok a mamámnak, hogy hová megyek. Várj egy percet. A kismalac már indult volna, amikor befutott Mókus Rézi, meg Misi. – Napóleon! – kiáltotta Rézi örömmel. – Hát megtaláltad ezt a kis tekergőt? A kis bőregérhez fordult. – Te vagy Zazi, ugye? Vlad bácsi már nagyon vár. Azt hiszem, lesz egy kis fejmosás. Zazi restelkedve lehajtotta a fejét. – Na, mindegy. Gyorsan hazaviszlek. Köszönj el Napóleontól, meg Misitől. – Napóleon, holnap eljössz majd játszani hozzánk? – kérdezte Zazi. – Persze. Megtanítlak turkálni – vigyorgott Napóleon. – És lemegyek hozzád is a patakra, Misi. – De előbb szóljál Vlad bácsinak. – Rendben. Mókus Rézi hamar hazavezette Zazit. Amikor Vlad meglátta őket, először szólni sem tudott örömében. Aztán viszont megjött a hangja. – Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár… Zazi lehajtott fejjel hallgatta a zsörtölődést egy darabig. Aztán párszor megszívta a cumiját, felemelte a kezét, és a nagybátyja szemébe nézett. – Vlad bácsi – mondta komolyan –, nem lehetne, hogy majd holnap folytasd? Tudod, most momentán nagyon álmos vagyok. Azzal a tekergő kis bőregér magára csavarta Rézi puha mohatakaróját, felcsimpaszkodott a kis peremre, behunyta a szemét, és már aludt is.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér Szerző: Cultura / 2013. október 31. csütörtök / Kultúra, Irodalom denevérek“Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár…” Halloween napján kiderül, hogy a kis denevérek éppúgy hajlamosak kalandokba keveredni, mint minden kisgyerek. Palásthy Ágnes meséjéből azonban kiderül, minden izgalomnak ára van. Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér A reggeli napsugár beosont a mókusodúba, és játékosan megcsiklandozta Mókus Rézi orrát. A mókus nagyot tüsszentett, és kipattant az ágyból. Aztán a szemét dörzsölve, kicsit még álmosan kiballagott az odúja elé, hogy megnézze, mi történik odakint. Éppen azon morfondírozott, vajon hova igyekezhet Csiga Béla annyira a harangvirág tövében, amikor megszólalt mellette a szomszédos fa lombja: – Jó reggelt, Rézi. Rézi összerezzent, és hátra szökkent meglepetésében. Majdnem le is esett az ágról. Az utolsó pillanatban kapott el egy erősebb gallyat, abba kapaszkodott. – Ejnye, Vlad – fordult mérgesen a barátjához. – Hogy te mindig ezt csinálod velem. Egyszer még szívbajt kapok miattad. Mit bujkálsz ott a lombok között? – Hogyhogy? – fortyant fel a denevér. – Hát én így kapaszkodom az ágon. Nem szaladgálhatok ott lent a fűben, mint Csiga Béla. Szia, Csiga! Hova olyan sebesen? De Csiga Béla csak a csápjával intett, hogy most nincs ideje beszélgetni, és már el is tűnt a harangvirág mögött. – Amúgy téged vártalak, Rézi – folytatta a denevér. – Tanácsot akarok kérni tőled. – Jó! – csillant fel a mókus szeme. – Szeretek tanácsokat adni. Miről van szó? – Hát, jön az unokahúgom… – kezdte a denevér, de Mókus Rézi közbevágott. – Nem is tudtam, hogy van unokahúgod. – Aha. A nővérem kislánya. Zazi. Tudod, egy metróállomáson laknak. – Hol? – Mindegy. Most úgyis elköltöznek. A zöldövezetbe, egy szép régi ház padlására. Éppen ezért lesz pár napig nálam a kis Zazi. A költözködés miatt. – Értem. És mi a kérdés? – Hát, hogyan készüljek? Mi kell egy kicsi gyereknek? – Először is, takarítsuk ki az odúdat. És adok neked egy szép, puha moha takarót, hátha hűvös lesz. Ja, és vigyél egy kis málnát is tőlem. Azt szeretik a gyerekek. – Azt én is szeretem. A mókus nevetett. – Jut neked is, ne félj. A mókus meg a denevér hamar elrendeztek mindent Vlad odújában, aztán elégedetten körülnéztek. – Most már jöhet az a kislány – bólintott Rézi. – Jó mulatást. Zazi hamarosan meg is érkezett a szüleivel. Azok a lelkére kötötték, hogy fogadjon szót a nagybátyjának, azzal hazarepültek. Ahogy magukra maradtak, a kislány meg a nagybátyja kicsit tanácstalanul nézett egymásra. Vlad azon töprengett, mit is mondott Rézi? Aztán hirtelen eszébe jutott. – Zazi! – Tessék, Vlad bácsi. – Szereted a málnát? Zazi tekintete felragyogott. A mellére szorította a kezét, és mély meggyőződéssel mondta. – Vlad bácsi! Én a világon a legjobban a málnát szeretem. Azzal komolyan bólintott. – Eláruljak egy titkot? – felelte Vlad – Én is. – Tényleg? – Tényleg. Összenéztek, és egymásra vigyorogtak. Kiültek az odú szélére, nagy egyetértésben szemelgetni kezdték a málnát, és Vlad javaslatára versenyeztek, ki tudja messzebb köpni a magokat. Remekül szórakoztak. Mikor elfogyott a málna, Vlad nagyot nyújtózott. – Most aludni kéne, Zazi. Tudod, én ilyenkor aludni szoktam. Majd este röpködünk egy kicsit. Jó? – Igen, Vlad bácsi. – Kéred a takarót? Mókus Rézi direkt neked hozta. Zazi egy pillanatra meghempergett a takarón. – Milyen jó puha. De most meleg van, Vlad bácsi. Nem kérem. – Na jó. Hol akarsz aludni? – Te hol szoktál? – Én itt, ebben a sarokban. Elférsz te is. – Jó. Zazi megkapaszkodott egy apró peremen, betakarózott a szárnyával, és becsukta a szemét. Vlad egy darabig nézte, aztán ő is behunyta a szemét, és elaludt. Csakhogy Zazi nem bírt elaludni. Egy darabig még próbálkozott, de aztán kinyitotta a szemét. A nagybátyjára nézett. Az mélyen aludt, kicsit még hortyogott is. – Vlad bácsi – szólt neki halkan Zazi, de Vlad csak horkantott egy aprót, és aludt tovább. A kislány egy darabig nézelődött, de semmi érdekeset nem látott az odúban. Aztán egy picit hempergett a moha takarón, de azt is elunta. – Körülnézek odakint – gondolta. – Mire Vlad bácsi felébred, már vissza is jövök. Kiült az odú szélére, és tanakodott, merre menjen. Kicsit távolabbról meghallotta a patak csobogását, úgyhogy arra indult. A pataknál Mosó Misi, a mosómedve nagy óvatosan egy szép csipke terítőt mosott éppen, amit Leó, a pók szőtt. – Fel kéne emelni egy kicsit, hogy ne gyűrődjön össze – morfondírozott hangosan. – Majd én segítek – szólalt meg fölötte egy cérnavékony hangocska. Amint Misi felnézett, egy parányi bőregér vigyorgott rá a cumija mögül. – Hát te ki vagy, babszem? – kérdezte Mosó Misi barátságosan. – Zazinak hívnak. Vlad bácsinál nyaralok pár napot. De ő most alszik. Én meg unatkoztam. Segítsek neked? – Az jó volna, de aztán uzsgyi haza. A nagybátyád megijed, ha nem talál otthon. – Jó. – Na, akkor fogd meg ezt a csücsköt, és emeld meg egy kicsit. Zazi ügyesen a karma közé csippentette a terítő sarkát, és felrepült vele. – Jól van, most óvatosan engedd le, és szépen összehajtjuk – mondta neki Misi. Amikor készen voltak, Misi megköszönte a segítséget. – Ebédeltél már? – kérdezte aztán Zazitól. – Van egy kis finom vadalmám. Kérsz? – Köszönöm, már ettem málnát. – Na, akkor siess haza, kicsi lány. – Megyek. Viszlát. Azzal Zazi elindult hazafelé. Közben Vlad felébredt. Körülnézett, de sehol sem látta az unokahúgát. – Hol vagy, picur? – kérdezte. – Bújócskázol? Na várj, mindjárt megkereslek. Mosolyogva kezdte keresni a kislányt. Benézett az árnyékos sarkokba, az apró zugokba, végül még Rézi szép zöld mohatakarója alá is bekukkantott. De Zazi nem volt sehol. Vlad most már megijedt. – Zazi! – lódult ki az odúból, és szólongatta a kislányt. Átlendült a közeli fákra, repdesett egy kicsit a környéken, aztán elindult Rézihez, hogy segítséget kérjen. Elmondta, mi történt. A mókus kicsit eltöprengett, szórakozottan simítgatva a bajuszát. Aztán felragyogott az arca. – Mosó Misi egész nap kint van a pataknál. Hátha látott valamit. Kérdezzük meg tőle. Mosó Misi aznapra már végzett a mosással. A fűben heverészve éppen egy vadalmát eszegetett jóízűen, mikor odaértek. – Hahó, Vlad! Épp most járt itt az unokahúgod – intett vidáman a denevérnek. – Helyes gyerek. Segített nekem Leó terítőjét összehajtogatni. – És utána hova ment? Elcsavargott a kis zsivány. – Hazaküldtem. Gondoltam, hogy aggódsz érte. El is indult szépen. Nem ért haza? – Sajnos nem – felelte Vlad, és megbicsaklott a hangja. – Agyon csapom, ha valami baja lesz. – Szerintem – szólalt meg Rézi –, haza kéne menned, hátha közben előkerült. Mi meg Misivel megnézzük arra, amerre elindult. Nálad találkozunk. Jössz, Misi? – Persze. Vlad hazarepült, reménykedve, hogy mire hazaér, már ott vigyorog Zazi az odúban. – Agyoncsapom azt a kis morzsát. – dörmögte. – Hogy lehet így elkódorogni? Rézi meg Mosó Misivel elindult az erdőn át. Zazi repült hazafelé. Eleinte minden jól ment, de aztán elbizonytalanodott. – Ilyen fák nem is voltak Vlad bácsi felé. Vagyis… Tanácstalanul nézelődött. Nem tudta, merre menjen tovább. Ráadásul egyre álmosabb lett. – Itt pihenek egy kicsit – mondta magában, és egy fiatal tölgyfára telepedett. – Aztán majd biztosan hazatalálok. Vagy kiabálok, és jön Vlad bácsi. Elmosolyodott, és kényelmesen elfészkelődött. Már kezdett lecsukódni a szeme, amikor hirtelen rázkódni kezdett a facsemete. – Jaj, jaj, mi az? Leesek mindjárt! – sivalkodott a kis bőregér és óvatosan kikukucskált a levelek között. Egy csíkos kis vadmalac bámult föl rá a fa tövéből, sáros orral. – Hé! Óvatosan! – kiabált le neki Zazi. – Itten vannak. – Bocsánat – szólt vissza a kismalac. – Nem tudtam, hogy van ott valaki. Csak turkáltam egy kicsit a fa tövénél. Nagyon szeretek turkálni. Hát te mit csinálsz ott? – Csak pihenek. Tudod, most pillanatnyilag egy kicsit eltévedtem. Elhallgatott, és maga elé bámult. A cumi hevesen mozgott a szájában. A kismalac az orrát ráncolta. – Hát hová mennél? – érdeklődött. – Vlad bácsihoz. Most nála lakom. – Hát azt tudom, hogy hol van! – rikkantotta örömmel a kismalac. – Elkísérjelek? – Az nagyon jó lesz! – csapta össze a kezét a kis bőregér. – Már nagyon álmos vagyok. Azzal megdörgölte a szemét. – Na jól van. Csak szólok a mamámnak, hogy hová megyek. Várj egy percet. A kismalac már indult volna, amikor befutott Mókus Rézi, meg Misi. – Napóleon! – kiáltotta Rézi örömmel. – Hát megtaláltad ezt a kis tekergőt? A kis bőregérhez fordult. – Te vagy Zazi, ugye? Vlad bácsi már nagyon vár. Azt hiszem, lesz egy kis fejmosás. Zazi restelkedve lehajtotta a fejét. – Na, mindegy. Gyorsan hazaviszlek. Köszönj el Napóleontól, meg Misitől. – Napóleon, holnap eljössz majd játszani hozzánk? – kérdezte Zazi. – Persze. Megtanítlak turkálni – vigyorgott Napóleon. – És lemegyek hozzád is a patakra, Misi. – De előbb szóljál Vlad bácsinak. – Rendben. Mókus Rézi hamar hazavezette Zazit. Amikor Vlad meglátta őket, először szólni sem tudott örömében. Aztán viszont megjött a hangja. – Te kis pernahajder, te kis tekergő, hát milyen dolog ez. Te kutyafülű, hát agyon csaplak te kis betyár… Zazi lehajtott fejjel hallgatta a zsörtölődést egy darabig. Aztán párszor megszívta a cumiját, felemelte a kezét, és a nagybátyja szemébe nézett. – Vlad bácsi – mondta komolyan –, nem lehetne, hogy majd holnap folytasd? Tudod, most momentán nagyon álmos vagyok. Azzal a tekergő kis bőregér magára csavarta Rézi puha mohatakaróját, felcsimpaszkodott a kis peremre, behunyta a szemét, és már aludt is

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

 

Képtalálat a következőre: „a tekergő bőregér”A reggeli napsugár beosont a mókusodúba, és játékosan megcsiklandozta Mókus Rézi orrát. A mókus nagyot tüsszentett, és kipattant az ágyból. Aztán a szemét dörzsölve, kicsit még álmosan kiballagott az odúja elé, hogy megnézze, mi történik odakint. Éppen azon morfondírozott, vajon hova igyekezhet Csiga Béla annyira a harangvirág tövében, amikor megszólalt mellette a szomszédos fa lombja:

 – Jó reggelt, Rézi.

Rézi összerezzent, és hátra szökkent meglepetésében. Majdnem le is esett az ágról. Az utolsó pillanatban kapott el egy erősebb gallyat, abba kapaszkodott.

 – Ejnye, Vlad – fordult mérgesen a barátjához.

– Hogy te mindig ezt csinálod velem. Egyszer még szívbajt kapok miattad. Mit bujkálsz ott a lombok között?

– Hogyhogy? – fortyant fel a denevér. – Hát én így kapaszkodom az ágon. Nem szaladgálhatok ott lent a fűben, mint Csiga Béla. Szia, Csiga! Hova olyan sebesen?

De Csiga Béla csak a csápjával intett, hogy most nincs ideje beszélgetni, és már el is tűnt a harangvirág mögött.

– Amúgy téged vártalak, Rézi – folytatta a denevér.

 – Tanácsot akarok kérni tőled.

– Jó! – csillant fel a mókus szeme. – Szeretek tanácsokat adni. Miről van szó?

– Hát, jön az unokahúgom… – kezdte a denevér, de Mókus Rézi közbevágott.

– Nem is tudtam, hogy van unokahúgod.

– Aha. A nővérem kislánya. Zazi. Tudod, egy metróállomáson laknak.

– Hol?

– Mindegy. Most úgyis elköltöznek. A zöldövezetbe, egy szép régi ház padlására. Éppen ezért lesz pár napig nálam a kis Zazi. A költözködés miatt.

– Értem. És mi a kérdés?

– Hát, hogyan készüljek? Mi kell egy kicsi gyereknek?

– Először is, takarítsuk ki az odúdat. És adok neked egy szép, puha moha takarót, hátha hűvös lesz. Ja, és vigyél egy kis málnát is tőlem. Azt szeretik a gyerekek.

– Azt én is szeretem.

A mókus nevetett.

– Jut neked is, ne félj.

A mókus meg a denevér hamar elrendeztek mindent Vlad odújában, aztán elégedetten körülnéztek.

– Most már jöhet az a kislány – bólintott Rézi.

– Jó mulatást.

Zazi hamarosan meg is érkezett a szüleivel. Azok a lelkére kötötték, hogy fogadjon szót a nagybátyjának, azzal hazarepültek. Ahogy magukra maradtak, a kislány meg a nagybátyja kicsit tanácstalanul nézett egymásra. Vlad azon töprengett, mit is mondott Rézi? Aztán hirtelen eszébe jutott.

 – Zazi!

– Tessék, Vlad bácsi.

 – Szereted a málnát?

Zazi tekintete felragyogott. A mellére szorította a kezét, és mély meggyőződéssel mondta.

– Vlad bácsi! Én a világon a legjobban a málnát szeretem.

Azzal komolyan bólintott.

– Eláruljak egy titkot? – felelte Vlad – Én is.

– Tényleg?

 – Tényleg.

Összenéztek, és egymásra vigyorogtak.

Kiültek az odú szélére, nagy egyetértésben szemelgetni kezdték a málnát, és Vlad javaslatára versenyeztek, ki tudja messzebb köpni a magokat. Remekül szórakoztak. Mikor elfogyott a málna, Vlad nagyot nyújtózott.

– Most aludni kéne, Zazi. Tudod, én ilyenkor aludni szoktam. Majd este röpködünk egy kicsit. Jó?

– Igen, Vlad bácsi.

– Kéred a takarót? Mókus Rézi direkt neked hozta.

Zazi egy pillanatra meghempergett a takarón.

– Milyen jó puha. De most meleg van, Vlad bácsi. Nem kérem.

– Na jó. Hol akarsz aludni?

– Te hol szoktál?

– Én itt, ebben a sarokban. Elférsz te is.

– Jó.

Zazi megkapaszkodott egy apró peremen, betakarózott a szárnyával, és becsukta a szemét. Vlad egy darabig nézte, aztán ő is behunyta a szemét, és elaludt. Csakhogy Zazi nem bírt elaludni. Egy darabig még próbálkozott, de aztán kinyitotta a szemét. A nagybátyjára nézett. Az mélyen aludt, kicsit még hortyogott is.

– Vlad bácsi – szólt neki halkan Zazi, de Vlad csak horkantott egy aprót, és aludt tovább.

A kislány egy darabig nézelődött, de semmi érdekeset nem látott az odúban. Aztán egy picit hempergett a moha takarón, de azt is elunta.

– Körülnézek odakint – gondolta. – Mire Vlad bácsi felébred, már vissza is jövök.

Kiült az odú szélére, és tanakodott, merre menjen. Kicsit távolabbról meghallotta a patak csobogását, úgyhogy arra indult. A pataknál Mosó Misi, a mosómedve nagy óvatosan egy szép csipke terítőt mosott éppen, amit Leó, a pók szőtt.

– Fel kéne emelni egy kicsit, hogy ne gyűrődjön össze – morfondírozott hangosan.

– Majd én segítek – szólalt meg fölötte egy cérnavékony hangocska.

Amint Misi felnézett, egy parányi bőregér vigyorgott rá a cumija mögül.

– Hát te ki vagy, babszem? – kérdezte Mosó Misi barátságosan.

– Zazinak hívnak. Vlad bácsinál nyaralok pár napot. De ő most alszik. Én meg unatkoztam. Segítsek neked?

– Az jó volna, de aztán uzsgyi haza. A nagybátyád megijed, ha nem talál otthon.

– Jó.

– Na, akkor fogd meg ezt a csücsköt, és emeld meg egy kicsit.

Zazi ügyesen a karma közé csippentette a terítő sarkát, és felrepült vele.

– Jól van, most óvatosan engedd le, és szépen összehajtjuk – mondta neki Misi. Amikor készen voltak, Misi megköszönte a segítséget.

– Ebédeltél már? – kérdezte aztán Zazitól. – Van egy kis finom vadalmám. Kérsz?

– Köszönöm, már ettem málnát.

– Na, akkor siess haza, kicsi lány.

– Megyek. Viszlát.

Azzal Zazi elindult hazafelé. Közben Vlad felébredt. Körülnézett, de sehol sem látta az unokahúgát.

– Hol vagy, picur? – kérdezte. – Bújócskázol? Na várj, mindjárt megkereslek.

Mosolyogva kezdte keresni a kislányt. Benézett az árnyékos sarkokba, az apró zugokba, végül még Rézi szép zöld mohatakarója alá is bekukkantott. De Zazi nem volt sehol. Vlad most már megijedt.

– Zazi! – lódult ki az odúból, és szólongatta a kislányt.

Átlendült a közeli fákra, repdesett egy kicsit a környéken, aztán elindult Rézihez, hogy segítséget kérjen. Elmondta, mi történt. A mókus kicsit eltöprengett, szórakozottan simítgatva a bajuszát. Aztán felragyogott az arca.

– Mosó Misi egész nap kint van a pataknál. Hátha látott valamit. Kérdezzük meg tőle.

Mosó Misi aznapra már végzett a mosással. A fűben heverészve éppen egy vadalmát eszegetett jóízűen, mikor odaértek.

– Hahó, Vlad! Épp most járt itt az unokahúgod – intett vidáman a denevérnek.

– Helyes gyerek. Segített nekem Leó terítőjét összehajtogatni.

– És utána hova ment? Elcsavargott a kis zsivány.

– Hazaküldtem. Gondoltam, hogy aggódsz érte. El is indult szépen. Nem ért haza?

– Sajnos nem – felelte Vlad, és megbicsaklott a hangja.

– Agyon csapom, ha valami baja lesz.

– Szerintem – szólalt meg Rézi –, haza kéne menned, hátha közben előkerült.

Mi meg Misivel megnézzük arra, amerre elindult. Nálad találkozunk. Jössz, Misi?

– Persze. Vlad hazarepült, reménykedve, hogy mire hazaér, már ott vigyorog Zazi az odúban.

– Agyoncsapom azt a kis morzsát. – dörmögte.

– Hogy lehet így elkódorogni?

Rézi meg Mosó Misivel elindult az erdőn át. Zazi repült hazafelé. Eleinte minden jól ment, de aztán elbizonytalanodott.

– Ilyen fák nem is voltak Vlad bácsi felé. Vagyis… Tanácstalanul nézelődött. Nem tudta, merre menjen tovább. Ráadásul egyre álmosabb lett.

– Itt pihenek egy kicsit – mondta magában, és egy fiatal tölgyfára telepedett.

– Aztán majd biztosan hazatalálok. Vagy kiabálok, és jön Vlad bácsi. Elmosolyodott, és kényelmesen elfészkelődött. Már kezdett lecsukódni a szeme, amikor hirtelen rázkódni kezdett a facsemete.

– Jaj, jaj, mi az? Leesek mindjárt! – sivalkodott a kis bőregér és óvatosan kikukucskált a levelek között. Egy csíkos kis vadmalac bámult föl rá a fa tövéből, sáros orral.

– Hé! Óvatosan! – kiabált le neki Zazi.

– Itten vannak.

– Bocsánat – szólt vissza a kismalac. – Nem tudtam, hogy van ott valaki. Csak turkáltam egy kicsit a fa tövénél. Nagyon szeretek turkálni. Hát te mit csinálsz ott?

– Csak pihenek. Tudod, most pillanatnyilag egy kicsit eltévedtem.

Elhallgatott, és maga elé bámult. A cumi hevesen mozgott a szájában. A kismalac az orrát ráncolta.

– Hát hová mennél? – érdeklődött.

– Vlad bácsihoz. Most nála lakom.

– Hát azt tudom, hogy hol van! – rikkantotta örömmel a kismalac. – Elkísérjelek?

– Az nagyon jó lesz! – csapta össze a kezét a kis bőregér.

– Már nagyon álmos vagyok. Azzal megdörgölte a sze

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?