Írta: Tóth Krisztina Illusztrálta: Takács Mari Kiadó:  Csimota Könyvkiadó, 2013 Oldalszám: 80   A londoni mackók új kiadása (az újrakiadáskor készített interjú itt olvasható) kinőtte saját határait: Takács Mari újrahangolt képi arculata csak látszólag eklektikus, valójában professzionálisan megoldott, minden részletében átgondolt egység. Alapgondolata a nosztalgia, ahogy Takács Mari blogján maga fogalmaz: az „antikváriumi illat”. A visszatekintést közvetlenül indokolja, hogy egy tíz évvel korábbi kötet új kiadásáról van szó. Tóth Krisztina verseinek hőse közben iskolás nagyfiúvá érett, aki úgy lapozgatja a kicsi koráról szóló verseket, mint egy emlékkönyvet. Brummogda   Napsütötte Pécs városban van egy hosszú, ferde utca, fehér köves térre fut ki, keresse meg, aki tudja! Itt, az utca egyik végén van egy icipici üzlet, ahová a vándor gyermek, ha elfáradt, becsücsülhet.   Kik naponta járnak arra, csak a fejüket vakarják: Ez miféle bolt lehet, hogy kirakatát mackók lakják Ez miféle bolt lehet, hogy ajtajában egy mackó ül, és ha kérded, nem felel, csak dörmög valamit mackóul?   És vajon mi kapható itt? Mackósajt? Vagy mackónadrág? Elárulom most a titkot, de csak jó medvéknek add át! Úgy hívják az apró boltot Pécs városban, hogy Brummogda, és e boltban mackók élnek, járnak-kelnek nagy brummogva.   Itt születtek, itt is laknak, tűvel varrták össze őket, medve lányokat-fiúkat, selymes talpú medve-nőket. Dobozokban áll a mackók bundájához itt a kelme, üvegekben kis szemecskék, rekeszekben mackóelme.   Kapható itt mackólélek, megtölteni a kész testet, lélek, amivel a mackó másik mackókat szerethet. De kórház is ez a kis bolt, ahová a nénik, bácsik elhozzák a régi mackót, mert ha beteg, nem kell másik.   Megvárják, hogy meggyógyuljon, orrot, szemet kapjon újra, amivel a többi mackót megszagolja, megbámulja. Én is jártam egyszer arra, tárva-nyitva volt az ajtó, és az asztalon kiszabva éppen engem várt egy mackó.   Összevarrtam, teletömtem, tettem bele mackólelket, s mondtam, hogyha kedve tartja, jövőre nálunk telelhet. Medve tarja – válaszolta, mert csak mackónyelven értett, de ahhoz, hogy velem jöjjön, ez a két szó pont elég lett.   Belebújt a kapucnimba és fölmentünk a Mecsekbe, gyalogúton zötykölődött az újszülött kicsi medve. Hunyorgott a napsütésben, csodálkozott a tavaszra, megnéztük, a fák tövében hogy zöldell a medvehagyma.   A londoni mackók Kézenfoglak, fütyülök a gondomra, elmegyünk repülővel Londonba.   Hogyha futunk, elérjük a repülőt, veszünk gyorsan kettő jegyet, leülőt.   Megnézzük, hogy hol laknak az angyalok, hogy a felhők közelről milyen nagyok.   Londonban majd esni fog és megázunk, hazaérve angol teát teázunk.   Bemegyünk az áruházba mackóért, elsuttogjuk, amit csak egy mackó ért.   Velünk jön majd a sok maci mind Pestre, egyik a jobb, másik a bal zsebembe,   harmadik a nagytáskából kukucskál, – a negyedik hol van? Te meg elbújtál?   Itt van, itt van, itt van ez a mackóka, kilátszik a paplan alól az orra!