Mász Kálmán, a faljáró
Pompor Zoltán 2017.01.20. 13:07
Írta: Mikó Csaba, illusztrálta: Stark Attila. Móra Könyvkiadó, 2011., 88 oldal
Fal, ami összeköt
Egy erős fal bekerít, megvéd, biztonságot ad. Ha van rajta ajtó, akkor a bent lévő kimehet, a kint lévő bejuthat. Ám másnak látja az őt körülvevő falakat az, aki maga választja meg otthonát, mint az, aki börtönben él.
A nyolcéves Mász Kálmán, akkor került „fogságba”, amikor szüleivel vidékről a városba költöztek.
|
„Kálmán ennyi falat még életében nem látott.”
Csak állt az ablaknál heteken keresztül és szomorúan vágyott vissza
„a régi házba, a nagymamához, ahol van kert, meg erdő a ház mögött, és egy patak is a falu határában.”
Ki se lép a házból, mert fél – nem ismer senkit, az iskola pedig két hét múlva kezdődik… Kálmán és szülei között láthatatlan falak épülnek, a fiú hiába ellenkezik két hónapja, a szüleit nem érdekli.
A nyolcadik születésnapján aztán minden megváltozik, amikor elfújja a gyertyákat, egy kívánságot suttog: bárcsak eltűnne az összes fal! A falak persze nem tűnnek el, mégis ekkor veszi kezdetét Kálmán legelképesztőbb kalandja: hősünk képes lesz belépni a falba. Elképzeli az előtte megnyíló korlátlan lehetőségeket:
„Mindenre képes vagyok! Bárhová bejuthatok! A fáraó kincseskamrájába, de akár a legjobban őrzött bank páncélszekrényébe is! Nem állhat senki az utamba!”
Hamarosan azonban megismerkedik a falban élő emberekkel és országukkal, Nadíniával. Kálmán napról napra ellátogat hozzájuk, gyermeki kíváncsisága, felfedezőkedve nem hagyja nyugodni. Egy ikerpárral és a kezdetben ellenszenves Rékával találkozva aztán megérti, hogy fallakók és az emberek világa nem létezhet egymás nélkül, amíg vannak falak, addig van otthonuk a falak közt és a falban élőknek is. És arra is rájön, milyen meggondolatlan volt akkor, amikor azt kívánta, hogy tűnjön el az összes fal. Nadínia veszélyben van, egyre több otthon tűnik el, az emberek félnek. Kálmánnak, ha jóvá akarja tenni hibáját, meg kell mentenie az egyre zsugorodó Nadíniát.
Mikó Csaba Mász Kálmán, a faljáró című meséje első könyvéhez (Tükörváros titka) hasonlóan egy különleges, zárt világba vezeti az olvasót. A gyermek vágyai és képzelete nem ismer határokat, s ha ezekhez még bátorság, talpraesettség és néhány jóbarát is társul, akkor sikerülhet a küldetése.
Stark Attila fanyar, groteszkbe hajló illusztrációi jól illeszkednek a mese abszurditásához. A kiemelt szövegrészek, a képekbe rejtett apró ötletek még élvezetesebbé olvasmánnyá teszik az amúgy is kalandos könyvet.
Pompor Zoltán
|
|