Főhőseink eléggé esendőek, folyton csetlenek-botlanak, az ő világukban szó sem lehet gonoszboszorkáskodásról. Hogy mivel foglalatoskodnak? „Egy szürke, fancsali arcú, kora tavaszi reggelen” ötven vagy ötvenöt év után megpróbálnak kitakarítani, ezért Margaréta elhatározza, hogy szerencsét próbál az „Egyszerboltban” vagy a „Holnemboltban”, és beszerez egy új porszívót. Matild, miközben épp kekszmorzsával szórja tele a földön heverő díszpárnákat, felteszi a kérdést: „takarítani, de hát minek?”.
Amíg Margaréta elmegy porszívóbeszerző körútra, azalatt Matild barátai, Varancs, a sárga béka és a Beszélő Kavics segítségével haditervet kovácsol, hogy megmenthesse a kedves szöszök és pöszök társaságát a porszívótól, és elindítsák a porcicamentő akciót. Egy másik barátjuk, Egér porkutyákat is keresgél, de porkutyák márpedig nincsenek, ellentétben a boszorkányokkal. Matild a következő varázsigével mindenkinek varázsol egy nagy kék-sárga csíkos szatyrot: mrzmmrzmmmrrrzzm. Még Róbert, a felfújható gumisárkány is beszáll az akcióba, és a szatyrokba összegyűjtik a rengeteg porcicát, valamint a különböző szöszféléket, „akiket” a kertben álló, használaton kívüli szekrényben szállásolnak el. Amikor Margaréta porszívó nélkül hazatér, meglepve látja, hogy eltűnt a kosz. Matildot azzal vádolja, hogy takarított, de ő ezt kikéri magának, és azt állítja, hogy Margaréta annyira elképzelte a takarítást, hogy az meg is történt.
Viszonylag ritkán varázsolnak, de akkor aztán nem aprózzák el. Matild például pontosan 118 legyet gyűjt össze, hogy bűbájjal megtanítson nekik egy 118 szóból álló költeményt, amelynek szerzője természetesen ő maga, íme, egy kis ízelítő a műből:
Azt képzelem, a végtelen
Képtelenül nagy étterem,
Hatalmas abrosz kék egen,
S körben a felhős széleken
Ezer vendég ül székeken.
Éhes vagyok, nem szégyellem,
Sietve futkos két szemem
Holdfényezüst étkészleten,
S csillagbetűkel fényesen
Églapra pingált étkekeken.
Sajnos egy léghuzat meghiúsítja Matild tervét, ezért a légykórus nem tudja előadni ezt a remekművet.
Még négy történet olvasható a könyvben, többek között arról, hogy ma vagy tegnap van holnap, mit lehet kezdeni egy saját felhővel, mit csinál az unalom (horkol), és milyen, amikor egy fa ünnepli a születésnapját. Annyi biztos, hogy ez az ő ülinapja, amire véletlenül túl nagy tortát varázsol Matild a „Töméntelen Teljesen Tuti Tortafortély” hétszézhetvenhetedik oldalán lévő varázskönyvből ezzel a varázsigével:
Zselé, zsineg, zsemlemorzsa,
Tű. Toll, tücsök egybehordva
Sóshering és málnadzsem,
Hátha jó lesz, hátha nem.
Azt nem árulom el, hogy jó lett-e a torta, de azt igen, hogy a könyv kifejezetten jó.
Mindegyik történet az abszurditásig humoros, méghozzá minden erőlködés nélkül. A mesék dramaturgiáját gondosan felépítette az író, aki eredetileg festőművész, ezért a képeket is ő festette. Mindig kuriózumnak számít, amikor az író készíti az illusztrációkat is, ám rendszerint az egyik sokkal magasabb színvonalú, mint a másik. Kivételek persze akadnak, ilyen például Dániel András könyve is. Nála a saját festői világról árulkodó képek, és az irodalmi igényességgel megírt szövegek szerves egésszé állnak össze, így kifejezetten erősítik egymást.
Both Gabi
|