Az illusztrációk később is felváltva fekete-fehér tusrajzok és színes (egész oldalas) akril kompozíciók. Üdítően megnyugtató ez a rajzi visszafogottság, ami enyhén retro bukéval gazdagítja a felnőtt szemlélő számára a látványt.   A klasszikus meséket Paulovkin is hasonlóan lényegre törő módon ábrázolja, mint Rofusz Kinga: Jancsi és Juliska erdeje mindkettőjüknél elvont varázserdő, Piroska ott vörös törzsű fák között bolyong, itt (álomhozó) pipacsos réten.   Paulovkin azonban részleteiben plasztikusabb és reálisabb világot rajzol: Holle anyó csodás havazása egy hógömbben zajlik, a boszorka egészen kalózszerű, a pocakos farkas pedig egy tüchtig kis enteriőrben várja a vadászt. Paulovkin finom elvonatkoztatást és realisztikus konkrétumokat egyéni módon vegyítő képi világa azonban igazán a kortárs mesék illusztrációinál teljesedik ki. (Már egyik első kötete, a Róka és Egér is a mese és valóság sajátos képi ötvözete volt.) A régi és új mesék közti egységet az illusztrációk közös világa teremti meg: némi archaikus ízt kölcsönözve az újnak és realitást a klasszikusnak. A varázserdők és királyi kastélyok világa egyszer csak átadja a helyét egy lakótelepi játszótérnek vagy egy metró aluljárónak. Itt találja a figyelmes néző a legszebben kivitelezett rajzi részleteket, egy fűcsomó vagy egy álmodozó kisfiú alakjában. Paulovkin míves, archaizáló rajzstílusa különösen a modern, mindennapi tárgyak ábrázolásakor kerül feszültségébe tárgyával, és billenti át nézőjét a hétköznapokból a szürreális bizsergető másvilágába.