Több írásodban is nagy szerepet kap a görög mitológia. Mikor, minek a hatására szeretted meg ennyire a témát? A Szelek Tornya főszereplőjéhez, Mirához hasonlóan én is könyvmoly voltam gyerek- és kamaszkoromban, és élénken érdekelt a mitológia.  A különféle népek regéit és mondáit tartalmazó kötetek mellett természetesen a görög mitológiát is olvastam, akárcsak A trójai háború című átdolgozást Szabó Árpádtól. Mindig is a görög mitológia volt a kedvencem az összes közül, nem véletlenül, hiszen ahogy a regényben is elhangzik, az ókori Hellász lakói formálták leginkább a saját képükre az isteneiket, cselekedeteikben és tulajdonságaikban ők hasonlítanak leginkább hozzánk, emberekhez, én ezt tudat alatt nyilván gyerekként is érzékeltem. A Szelek Tornya több ponton is párhuzamba állítható a Harry Potterrel, Szellő Mira karaktere pedig Hermione alakjával. Ez a regény egy tudatos válasz volt részedről a Harry Potter kultuszára? Nem, dehogy, bár Rowling könyveit természetesen olvastam, és szeretem is, tehát nyilván hatottak rám valamennyire. Meglep viszont, hogy úgy gondolod, Mira hasonlít Hermionéra, holott én a könyvmolyságon kívül olyan sok párhuzamot nem tudnék kettőjük közt vonni. Hermione tudós alkat, a könyvek által megszerezhető tudás érdekli elsősorban, az én szereplőm meg a legtöbb érzékeny, kissé magányos gyerekhez hasonlóan kalandokra, képzeletbeli, alternatív világok megismerésére vágyik az irodalom keretein belül, és azt hiszem, a humorérzéke is fejlettebb, mint Hermionénak.   A fantasyra persze fokozottan igaz, hogy rengeteg ismerős motívumot használ, és a  Harry Potter-könyvek több új toposszal is megújították a műfajt. Közülük egyet-kettőt én is kölcsönvettem: ilyen főszereplők terén a két fiú, egy lány felállás, vagy a főhösre váró speciális iskola. De persze más irodalmi elődöktől is emeltem át toposzokat, így például a fantasy ősatyjától, Tolkientól a mindent eldöntő, végső csatát a Jó és Rossz erői között, az antik mitológiából a hős származáson, vérségi alapon nyugvó kiválasztottságát, illetve a Raymond E. Feist - Janny Wurst szerzőpáros Birodalom-sorozatából azt, hogy a fantasy regények többségétől eltérően ezúttal egy lány álljon az események középpontjában. A regényben több társadalmi problémát is feszegetsz, mint például a diszkrimináció, a rasszizmus vagy a családok széthullása. Ezeknek a problémáknak, kamaszkori traumáknak a feldolgozására gyakran naplóregényben vállalkoznak az írók. Miben más, mire ad több lehetőséget vagy éppen vesz el a fantasy műfaja? - Egy fantasy regény középpontjában soha nem önmagukban ezek a társadalmi problémák állnak, nem emiatt lesz érdekes, izgalmas a regény. Inkább csak reálisabbá próbálják tenni a teremtett világot, megindokolják a szereplők cselekedeteit, megmagyarázzák lelki sérüléseiket, netán valamilyen dramaturgiai funkciót szán nekik az író. Fontos szerepet kap a másvilág és központi téma a halál is. A Szelek Tornyában mindenki abba a másvilágba kerül, amiben hisz. A művészek a saját maguk által kreált világba, az ateisták pedig egyszerűen megszűnnek a halálukkal. A különböző vallások és egyéni világnézetek keveredése végig fontos szerepet kap a könyvben. Milyen viszonyban vagy a különböző vallásokkal? Vagy ez is csak egy jól kitalált fikciós szál a könyvben? Inkább az utóbbi, szimplán fikció. Szerettem volna a különféle vallásokat ezzel a gesztussal mintegy egymás mellé helyezni, mert elég lehangolónak tartom, hogy még manapság, a 21. században is sok vallás híve, ha nem is tudatosan, de abban a hitben neveli a gyerekét, hogy az emberiség azon fele, aki nem hisz az ő istenében, netán ateista, tévúton jár. Kiknek írtad ezt a könyvet? Milyen fogadtatásra számítasz? Nem lebeg soha egy elképzelt olvasó előttem, amikor írok, de remélhetőleg lesznek olyan kamaszok, akik élvezni fogják Mira kalandjait, és megkedvelik a humoráért, a bátorságáért, akárcsak Konrádot, aki pszichológiai szempontból a legárnyaltabb karakter, ő járja be a legnagyobb utat a regény kezdetétől a végéig. Amitől egy közelmúltbeli, személyes tapasztalatot követően kicsit talán tartok, hogy némelyik felvetett társadalmi probléma beleütközhet bizonyos szülők, tanárok ellenállásába – Magyarország sajnos még mindig elég konzervatív a gyerekirodalom terén –, holott még csak nem is ezek a problémák állnak a regény fókuszában. A Szelek Tornya, bár a történet jelentős részének egy vidéki magyar gimnázium a helyszíne, nem problémaközpontú ifjúsági regény, hanem mitológiai fantasy. Elsősorban a szórakozásra, a képzeletre épít, emellett témájából adódóan némi antik műveltséganyagot is hordoz, ami pluszt jelenthet azoknak a kiskamaszoknak, akik fogékonyabbak a múlt iránt. A Villámhajigáló Diabáz c. mesekönyved is hasonló világban játszódik, mint A Szelek Tornya. Ez szolgált kiindulási alapul a mostani regényedhez? Igen, pontosan. Valószínűleg lesz olyan olvasó, kritikus, aki a mitológiai háttér miatt automatikusan a Percy Jackson-sorozattal hasonlítja majd össze a könyvemet, de igazából a regény a Villámhajigáló Diabáz világából nőtt ki, aminek az írásakor még nem ismertem Rick Riordan szériáját. Mindkét könyvem alapja az az elképzelés, hogy a görög istenek manapság is élnek, csak a mesekönyv esetében egy szigeten, A Szelek Tornyában pedig egy másik bolygón. Eddig hat versesköteted és három mesekönyved jelent meg. Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj egy ifjúsági regénybe? Várható folytatás majd? A bakancslistám első helyén évek óta egy fantasy regény megírása állt, szóval nem volt kérdéses, hogy megpróbálkozom vele. Konkrét folytatás ezekkel a szereplőkkel biztosan nem lesz, mivel A Szelek Tornya egy kerek egész, ezért a megfelelő lezárást is megkapta, de a hátterében felvázolt tágabb világban még olyan sok lehetőséget látok, hogy tervezek két további kötetet, mindegyiket más főszereplőkkel. Ezek maximum egy-két laza szállal fognak kapcsolódni a regényhez, tehát semmiképpen sem alkotnak majd klasszikus trilógiát.