Vidéken, kisvárosi polgárként felnőve meglehetősen ellentmondásosak Budapesttel kapcsolatos legrégebbi élményeim. A városba érkezve mindig nyomasztóan hatott rám, szorongást okozott a hatalmas panelházak, -házsorok látványa, az itt tartózkodás pedig mindig a kapkodásról, rohanásról, idegeskedésről szólt, miközben odahaza szívesen énekelgettem a régi sláger refrénjét: Budapest, Budapest, te csodás! Kicsit később pedig nem igazán tetszett, hogy az általános műveltség részeként nekem vidékiként is illik tudnom, hogy hányadik kerületben van az Operaház vagy a Nemzeti Múzeum. Mivel idegenek voltak a helyszínek, így a hozzájuk tartozó információk is száraz, érdektelen adatok voltak számomra.    Ebből a megközelítésből (is) izgalmas kiadvány a Mesélő Budapest. Rendkívül informatív, ugyanakkor igyekszik olyan érdekességekkel szolgálni, melyek közelebb hozhatnak hozzánk egy-egy épületet. A címe előzetesen ugyan kicsit többet, vagy pontosabban másmilyen struktúrát ígér (például könnyen el tudtam volna képzelni egy egységes narratívát, egy az egész könyvön átívelő történetet), de már az előszóból megtudhatjuk: "mesekönyvnek indult, de fokozatosan útikönyvvé, várostörténeti olvasókönyvvé alakult". Lehet, hogy Szotyi, a galamb, aki illusztráció formájában a végleges könyvben is fel-febukkan rendszeresen, lett volna ennek a mesélnek a(z egyik) főhőse? Jobban belegondolva azonban úgy vélem, mivel nagyon sok mindent vállal ez a könyv, valószínűleg tényleg hasznosabb, ha egy hagyományosabb, útikönyv jellegű struktúrába illesztődik be a mondanivaló. A Mesélő Budapest legnagyobb érdeme, hogy sikerült úgy egymásra rétegezni az információkat, hogy ez különböző korosztályok eltérő előzetes tudásszintjéhez is képes igazodni. A könyvön ugyan nincs feltüntetve, hogy hány éves kortól ajánlott, ám mivel elsődlegesen történelmi megközelítést alkalmaz (ezt támasztja alá az elején Magyarország történetének rövid ismertetése is), nagyjából 10 évnél húznék egy laza határvonalat.   A Tudod-e? rovatban fel-felbukkanó kérdések között egyrészt vannak nagyon triviálisak is: Kik voltak a Habsburgok?, Mit ünneplünk március 15-én?, Ki volt Erzsébet?, Mi a különbség a királynő és a királyné között?,  másrészt Tittel Kinga nem ódzkodik a 20. századi történelem vészterhesebb, ellentmondásosabb, és bonyolultabb magyarázatokat igénylő eseményeinek, az ehhez kötődő emlékhelyeknek, illetve további háttérismeretek említésétől sem, ez pedig az idősebbek számára is hasznos lehet, hasonlóan a keletet és nyugatot (azaz a kapitalista és a szocialista/kommunista berendezkedést), a monoteista vallások, valamint a keresztény felekezetek legfontosabb jellemzőit bemutató táblázatokhoz. A könyv grafikai megoldásai (könyvterv: Kapitány Eszter, illusztrációk: Kecskés Judit, fotók: Bouandel Doraya) is ennek a rétegzettségnek az illúzióját keltik. Bár a lapfelület sima, de az érdekességeket tartalmazó rubrikák, illetve részben a fotók is mintha úgy lennének külön beragasztva vagy gemkapoccsal beillesztve. Ez azért is jópofa megoldás, mert ösztönözheti az olvasókat arra, hogy immáron valóban utólag beillesztett jegyzetekkel maguk is tovább bővítsék a könyv anyagát. Ugyanis bár Budapestnek kis túlzással minden utcájáról órákat lehetne mesélni, a Mesélő Budapest nem tud, és nem is akar mindenről mindent elmondani.  Alapvetően a belső kerületekre koncentrál, ezen belül is a történelmi szempontból fontos műemlékekre. Így aztán Budán például leszűkül a bemutatás a Vár és a Gellérthegy körüli területekre. A Moszkva, illetve Széll Kálmán tér kihagyása még érthető, hiszen ez inkább a jelenkori budapesti mindennapok egyik kultikus helyszíne, ám az már inkább sajnálatos, hogy az inkább a múltra fókuszáló nézőpont ellenére sem esik a Tabánról egyetlen szó sem. A pesti oldal nagy hiányossága pedig, hogy a Füvészkertre nincs utalás, szerintem nem esik még nagyon ki, főleg, hogy a Corvin köz és a Millenniumi Városközpont is szerepel a könyvben, és akkor sem lógna ki a sorból, ha azt nézzük, hogy a városligeti résznél szó esik a Fővárosi Növény- és Állatkertről, a Vidámparkról , a Fővárosi Nagycirkuszról és a Műjégpályáról is.      A virtuális útvonal egyébként a Bécsi kapu térnél kezdődik, külön nagyobb egységet kap a Margitsziget, Pesten a Kossuth térről indulunk, itt már vannak ide-oda ugrálások is, a végállomás az Ötvenhatosok tere. Óbuda - szem előtt tartva, hogy mégiscsak három különálló egységből alakult ki 1873-ban a főváros - szintén külön fejezettel bír. A könyv külön egységben tárgyalja a Dunát és a hidakat, valamint a fürdőkultúrát. Itt-ott vannak aránytalanságok, például ahogyan a Várban a szerző ráérősebben, mesélősebben kezd bele a helyszín ismertetésébe, van itt egy hosszabb, az átlagosnál gyérebb illusztrációval kiegészített bevezető rész, ami a többi esetben már érzékelhetően rövidebb. A Duna és a hidak megállnak külön fejezetben (bár talán szerencsésebb lett volna a kettőt egybeolvasztani), a fürdőkkel kapcsolatban - főként úgy, hogy esik róluk szó a korábbi fejezetekben is - azonban úgy érzem, hogy ez nem annyira önálló téma, illetve más megközelítésből, ha ez külön helyet kapott, akkor kaphatott volna mellé a kávéházi kultúra is. Mindez persze nem von le nagyon sokat a kiadvány értékéből, a Mesélő Budapest egy már színvilágában, megjelenésében is olvasgatásra, böngészésre csábító könyv, amiben annyi érdekesség van összegyűjtve erről a tényleg valóban csodás városról, hogy csak győzzük figyelemmel kísérni. Pethő Anita Forrás: prae.hu