A rettegett szörnyek és rémek sokaságát pontos, a lexikonok szabályainak megfelelően ábécérendbe szedett szócikkeken (és ábra-, illetve fogalommagyarázó lábjegyzeteken) keresztül az előfordulás és az élőhely, a megjelenés, a méretek, az életmód, a jellemző viselkedés és a jellegzetes hang alapos bemutatásával veszi számba a kötet, majd a felhasznált tudományos irodalom jegyzéke zárja a sort. A rémek precíz leírásaiból természetesen nem maradhatnak el a szemléltetés eszközei sem: sok-sok ábra, fénykép, lenyomat, vagy éppen középkori kódexek részletei segítik a szörnyek felismerését. S hogy véletlenül se tévedhessen el egyetlen olvasó sem e szörnyűséges városban, a könyvborítóból két röpke mozdulattal a történetek helyszíneit bemutató térkép hajtogatható ki.

A tudományok szempontjából az ismeretek rendszerezése mellett fontos az időszerűség megőrzése, ami e kötetet tekintve szintén nélkülözhetetlen. Erre szolgálnak az utolsó oldalakon az utólagos jegyzeteknek kihagyott üres helyek, melyek által a meglévő szócikkek tovább bővíthetők a legkülönfélébb rettegéseket megélő gyereklelkű olvasók személyes tapasztalatai alapján is. Így a szörnyetegek tudományos feltárása folyamatosan frissülhet és naprakész maradhat az újabb és újabb lények adatainak beillesztésével, melyek a szerzők ígérete szerint már a következő (a XXXVII.!!!) kiadásban helyet kapnak.

De mielőtt a kötetben tülekedő szörnyeket számba vennénk, szót kell ejteni Talicska bácsiról, a szörnycsőszről, aki Bibedombon lakik, rendet rak a rémek hada között, és szigorúan terelgeti őket, valamint a feleségéről, Kisujj néniről, aki mindig mosolyog.

A rémek között pedig láthatjuk tehát