Álommanó Csodamanó
2017.07.20. 13:55
Írta: Michael Ende
Fordította:
Aratóné Katona Ildikó, Leléné Nagy Márta
Illusztrálta: Annegert Fuchshuber
Kiadó: Minerva, 2003
Oldalszám: 30
A világhírű író ismét a fantázia és az álom birodalmába kalauzolja olvasóit, pontosabban Szunyókaföldre, ahol csak az számít, hogy édesdeden aludjál, de van akinek ez mégsem olyan egyszerű.
Michel Ende szívet melengető története Szunyókaföldön kezdődik, ahol arról ismerik meg a derék polgárt, hogy kiadósakat tud szundikálni. Ám a királykisasszony, Bóbiska szégyenszemre egyre kerülte az alvást. Ő volt az egyetlen a birodalomban ugyanis, akit rossz álmok gyötörtek.
"Kitalálod, miért rettegett annyira az alvástól? Mert igen gyakran megesett, hogy rosszat álmodott. Ez pedig még a felnőtteket is megviseli, nemhogy egy gyereket.
Mit szóljon akkor egy szunyókaföldi hercegkisasszony, akit ráadásul Bóbiskának hívtak?"
Nagy baján a király egyetlen orvosa sem tudott segíteni, hiába tűztek ki busás jutalmat a gyógyítónak.
|
Sokáig úgy tűnt fel, hiába keres, míg végül távol otthonától, egy ismeretlen, jeges pusztaság közepén összetalálkozott egy furcsa kis lénnyel, egy éhes kis manóval.
Kiöntötték egymásnak szívük bánatát, és egyszeribe kiderült, hogy egyikük bajára az orvosság ott van a másiknál: az éhező manó ugyanis rossz álmokkal táplálkozik...
A következő verset kell mondogatni, s a rossz álmok el fognak tűnni:
"Álomfaló Csodamanó,
Az éjszaka oly riasztó.
Hozd a késed, üvegvillád!
Tátsd ki nagyra bekaplak-szád:
Hamm!
Ha rémálmom mind felfalod,
s a szépeket békén hagyod,
Nyugton alszom.
Csodamanó!
Gye-
Re
Már!"
A bűbájos mesekönyvet Annegert Fuchshuber elragadó, színes illusztrációi egészítik ki.
A varázslatos mese megjelent a
|
|
|