Dorka új barátokkal találkozik: Billinával, a kedves, beszélő tyúkkal, Tiktakkal, a Gépemberrel, Ozmával, Óz bűbájos hercegnőjével meg néhány fura figurával, például a Kerekesekkel, akik kéz és láb helyett kerekeket viselnek, valamint Langaléta Hercegnővel, akinek mindennap más-más feje van.
Mikor Dorka megtudja, hogy Ev Királynője és tíz gyermeke a gonosz Manó Király foglyai, varázsszőnyegen útnak indul új barátai és néhány régi kedvence, Madárijesztő, Gyáva Oroszlán és Bádog Favágó kíséretében, hogy kiszabadítsa őket. A veszély azonban csak fokozódik, amikor maga Ozma is Manó Király fogságába esik, aki szöcskévé varázsolja a Hercegnőt.
Vajon sikerül-e Dorkának túljárnia a gonosz Manó Király eszén és kiszabadítania a föld alatti palota foglyait, valamint saját elvarázsolt barátait?
lfg.hu
Egy majd százéves matuzsálemmel állunk szemben!
Az angol nyelvű eredetit már 1907-ben lehetett kapni Amerikában. Ennyire régi könyvről még nem írtam véleményt (bár idősebb már volt a kezemben, sőt valahol tán még meg is van egy 1867-es Benedek Elek kötet). Most elmesélhetném Nektek, mennyire felemelő érzés egy ilyen idős gyerektörténetet olvasni, de ez csak részben lenne igaz.
Mert bár a mese tényleg tetszett, egyáltalán nem érezni rajta az eltelt évtizedek porát. Sőt, ha nem korabeli illusztrációk díszítenék a szöveget, talán nem is gyanakodtam volna. Ez az időtlenség valószínűsíthetően a fordítónak (és talán a lektornak) köszönhető.
Nemrégiben már elmeséltem miféle hihetetlen kalandok estek meg Dorka barátaival. Madárijesztő és Bádog Favágó találkozása Tippel (valamint annak barátaival) kissé megmozgatják a birodalom hatalmi szerkezetét, de a végén minden jóra fordul, közös erővel visszaszerzik Smaragdváros trónját. Ekkor változik át Tip – Glinda varázserejének köszönhetően – Ozmává, a birodalom trónörökösévé.
A harmadik részben hagyjuk kicsit magukra az ünneplőket, s figyeljünk inkább Dorkára, aki már megint szorult helyzetbe kerül. Bácsikájával éppen Ausztráliába hajóznak, de egy csúnya vihar goromba hulláma lesodorja a kislányt a fedélzetről. Szerencséjére vele együtt repül a baromfiketrec, amelyben egészen kényelmes menedékre lel. Mire másnap felkel a nap, a vitorlásnak már nyoma sincs, de azért ne féljetek, Dorka nincs egyedül. Rajta kívül egy kendermagos tyúk is túlélte a vihart. Rövid ismerkedés után (amely során kiderül, hogy a Bill nevű szárnyas egészen tűrhetően beszél) összebarátkoznak. A kislánynak nem tetszik a férfias név, ezért a családanyához jobban illő Billinára kereszteli társát.
Nem sokkal később partot érnek, mégpedig az igencsak rosszhírű kerekesek földjén. Itt már annyira éhesek mindketten, hogy a veszéllyel mit sem törődve szednek az ebéd és a vacsorafáról. Erre aztán hamarosan előkerül egy csapat kerekes (mind a négy végtagjukon egy-egy szaruból módosult kerék biztosítja a helyváltoztatást), akik módfelett megmérgesednek a hívatlan látogatókra.
Dorkáék menekülőre fogják a dolgot, és ennek köszönhetően találkoznak Tiktakkal, aki nagyon hasonlít a Bádog Favágóra, de mégsem olyan, mert ő eredetileg is gépnek készült.
Eddig remélem követhető voltam. A kalandok java ugyanis még csak ezután következik.
Végezetül: Nagyon érződik a mesén, hogy Baum jókedvében írta. Nincs benne erőlködés, ismétlődés, felesleges szócséplés. Ezúttal is sikerült néhány jellegzetesen „ózos” figurát kitalálnia – Éhes Tigris, Billina, Tiktak teljesértékű társai az első regényből megismert hármasnak (Bádog Favágó, Gyáva Oroszlán és a Madárijesztő).
|