Erről a műről érdemes tudni, hogy (bár nem tudom az eredeti milyen volt, de feltételezem hasonló stílusú) egy igazi műremek. A fordítás olyan leleményesen ragadja meg a nyelvi játékokat, hogy az ember falja az egészet. Leleményes szóalkotások, és szóviccek követik egymást, és ha szabad ilyet mondanom (márpedig miért ne lenne szabad...) szerintem ez méltán lehetne kötelező olvasmány az iskolákban, és talán mindenki jobban szeretné a nyelvünket. Más szóval imádni valóan aranyos és trükkös. Eddig rengeteg könyvet olvastam már, de még sosem találkoztam még csak hasonlóval sem, és teljesen lenyűgözött a dolog. Részemről ez bekerült az örök kedvenceim közé. "Megj Utólag örülök, hogy a "tele hordó" képét hozta hasonlatul. S nem hason latolta, telt hasán." Ha alaposan figyeljük a könyvben megemlített címeket, melyek a könyv világán belül íródtak, és azok íróit, akkor nem egy nagy név és cím köszön vissza elferdített formában, ami külön élményt jelenthet, ha az ember ezt észreveszi, és harsányan elkezd röhögni rajta. Valamint idézetek is ugyanígy előfordulnak, melyek abban a világban íródott könyvekből származnak, mégis kísérteties hasonlóságot mutatnak általunk is ismert sorokkal. No de térjünk rá a cselekményre is. "Még híznak a pörkben a kelkivirágok..." A könyv Kisbárd Lombárd kezdő Sárkányszirtesi, értelemszerűen sárkány, író-költőpalántáról szól, aki a Költőkeresztatyja, Táncfaló az Üstezüstöző, halála után felkerekedett, hogy megkeresse egy különösen tökéletes kézirat íróját, és elzarándokolt Könyveskálba. Könyveskál annak a világnak a "fővárosa", tele van antikváriumokkal, kiadókkal, kávézókkal, és minden olyan programot szerveznek ott, amelyek kapcsolódnak az íráshoz és olvasáshoz. A város alatt van egy hatalmas végtelen katakomba, melynek rengeteg szintjén, folyosóján, termében könyvek vannak felhalmozva. Ezek az Álmodó Könyvek, melyek elfeledetten pihennek a föld mélyében. Emiatt nevezik Könyveskált az Álmodó Könyvek Városának is. Azon emberek,akik a katakombákat járják ritka könyveket keresve, és halált megvető bátorsággal szállnak szembe azottani veszélyekkel és egymással is, persze csak egy busásan fizető megrendelő kérésére, Könyvvadászoknak nevezik. Könyveskál kulturálatlan, bunkó szennyének is lehetne őket nevezni, ám szerencsére az ő soraikban sem mindenki ilyen, a többség mégis erről és kegyetlenségéről híres. Sárkányunkrengeteg kalandba keveredik, barátokat és ellenségeket szerez, és úgy tűnik, senki sem akar beszélni a kézirat titokzatos írójáról, mintha mindenki félne valamitől. Egy balszerencsés lépés után, mikor hősünk nem a megfelelő embert avatta bizalmába, a katakombák mélyén találja magát, ahol rengeteg veszély leselkedik rá, és ebből csak az egyik legkisebb a Könyvvadászok fenyegetése. Vannak ottélő és mérgező könyvek, Könyvencek, cykklopók, spinxxxx-ek, és még sorolhatnám a végtelenségig, valamint maga az Árnykirály, akit a katakombák kegyetlen uralkodójának tartanak. Vajon sikerül-e Lombárdnak kijutni a labirintusból és megtalálni a kézirat sejtelmes alkotóját? Előttetek a pálya, hogy kiderítsétek ;) "És láttam a Körháromságot! A vulgáris nevén háromkörséget, ah, ökörség:" Mivel a világ szerves részét képezik a különféle könyvek, kicsit mesélnék arról is, hogy mennyiféle és fajtájú könyv is létezik ott. Hát először is vannak az Álmodó Könyvek, és az Arany Listás könyvek (olyan könyvek, melyekből már csak pár példány van, gyűjtőknél, vagy éppen a katakombák mélyén, ahonnan a Könyvvadászok szerzik meg őket busás pénzért a megrendelőknek. Feltéve, ha megtalálják...). Amúgy vannak fiókos, szárnyasbogaras, lakatos (hatóságilag engedélyezett lakatossal lehetett kinyittatni), feszítővasas (ehhez betörő kellett), hétpecsétes (rendőrségi iratokat tartalmaztak, "Vásárolható, de nem olvasható") , kiegészítősek (a könyvhöz, témájának megfelelően, valamilyen kiegészítő van mellékelve), fülsüketítő (kakukk ugrott ki belőlük), hullakiugrató, "Alkalom-Szüli-a-Gyilkost" ("térkihajtó redőiből miniatűr, megcsonkított holttestek pottyantak ki."), és még sorolhatnám a végtelenségig. A teljesség igénye nélkül néhány érdekesebbet és durvábbat emeltem ki. Hogy még jobban lássátok a szójátékokat végezetül szeretnék megmutatni egy könyvbeli kávézó étlapját: Italok: káva, kevélykakk, kuvik, kávikum, tintabor, stb. Ételek: cikornya (pirított), poétapitty, méhkenyér, stb. Sajtlista: Sajt-ó, sajthuba, sajt-ószabadság, sajt-újszabadság paprikásan, sajtlik, sajtkukac panírban, "Panni" (Kuki), stb. Szellemsűrítmények: eszmevíz, gondolatlé (tablettaalakban), kakaós szellempor, lepedős kísértetmaradvány, lektűrlepuffasztó, stb. Ínyességek: szárított körmondat csigaházban pácolva, borzadmánypraliné, stb. Neves írókról elnevezett étkek: Káinmáz Takumbák-módra, Ábeljaj Kakufecér Ekno-ínén, Tépenfuc Pihán-rostélyos, Vernusz Eleganci lápisz-szivornyája (piócával), stb. Desszertek: kikockázott hah, Perfid Porner pufija, Sajtar Csorrantéy madárszalonnája, Szentropai szédenc (zselédús fogócskával), stb. Remélem tetszenek... Nagyon élveztem ezt a könyvet, és mindenkinek ajánlom, aki szereti s kalandregényeket, élvezni a magyar nyelv zeg-zugait, vagy éppen csak szeret olvasni. Kortól/nemtől függetlenül mindenki a kezébe kaphatja, és élvezheti. Forrás: ryamein blog