Viharlovag 1. Fekete eső
2017.10.17. 00:34
Írta: Dóka Péter
Illusztrálta: Baranyai [B] András
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2016
Oldalszám: 288
Kalandos lovagregény és fantasy egyedi találkozása Dóka Péter új könyve. A szerző jól ismert humora, fantáziája most is magával ragadja az olvasót. Hősei bukott lovagok, szélhámos vitézek, történetíró törpék, jámbor sárkányok.
A trilógia első részében Azovil, a rettenetes erejű kisfiú lovagi küldetésre indul Igazi Lancelot és Jolóka törpe kíséretében, hogy megmentse országát és ezzel az egész világot a pusztulástól. A férfiak azonban nem járnának sikerrel Vasfog, a sárkánylovas kislány segítsége nélkül.
|
Farkas Judit
Félelmetes történetre számíthatunk akkor, amikor kézbe vesszük a könyvet, és nem is kell csalódnunk. Találkozhatunk sárkánnyal, gonosz királlyal, vérmókusokkal, olvashatunk gyilkos csatáról, ármányról és a világvégéről is. A Baranyai (b) András által készített rajzok pedig ráerősítenek erre a hangulatra: a borítón sötét tónusú színekben elevenednek meg a főhősök, a belső illusztrációk pedig fekete-fehérek.
De a rettegés mellett a történet nagyon nagy meglepetéseket is tartogat. Mintha a fekete-fehér ábrázolás azt mutatná, hogy a sötétség, a gonoszság, a rettegés, a csúfság és a butaság mellett mindig megtalálható a fény, a segítőkészség, a hősiesség, a szépség, az ötletesség és a humor is. A szereplők sohasem egyfélék, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, gyengeségei, erősségei egyaránt.
Neveik nagyon viccesek, ötletesek. Vajon hogyan hívhatnának máshogy egy érthetetlenül beszélő (vakeráló), magát álcázó (maszkos) hőst, mint Vakari Maszka, vagy a mindig áporodott bűzt árasztó lovagot, mint Áporka?!
Ki gondolná, hogy főhőssé válhat egy alacsony termetű, kopasz kisfiú, akinek a legjobb barátja egy szürkemarha?
Ki gondolná, hogy azt a lányt, aki nagyon megtetszik a fiúnak, úgy hívják, hogy Vasfog, mert fogszabályozót hord, amit néha arra használ, hogy egy sárkányt repülés közben felébresszen mély álmából?
Ki gondolná, hogy az eső gonosz vérmókusokká és vérnyulakká változtatja a kedves kis állatokat és őrült vérengzőkké a korábban nyugodt embereket?
Ki gondolná, hogy Pazarfény városában egy ideig csak a villanyáramtól van világos?
Ki gondolná, hogy a gombamérgezésben elhunyt hóhér fiát úgy hívják, hogy Galóca?
Ki gondolná, hogy egy sárkány és ősellensége, egy lovag igaz barátságot köthet?
Ki gondolná, hogy a világ megmentésére a megoldást a viharos, sötét színű eső ellentéte adja?
Dóka Azovilja és az anyja között különleges a kapcsolat. Anya szerelmes a fiába, a fiú isteníti az anyját, miközben Azovil, talán kissé későn, ami az apa nélkül felnövő gyerekek közös sajátossága, épp leválni készül az anyjáról és férfi mintát keres. De sem az apa, sem a kortárs kontrollcsoport nem adatik meg számára, hiszen már a külseje is megkülönbözteti a többiektől. Kopasz, lapátkezű gyerek, beilleszkedési problémákkal. Nem találja a helyét, de amikor hősként kell viselkednie, rögtön minden működni kezd. A Lila királylány című könyve tulajdonképpen felnőttmesekönyv lett, így Dóka úgy érezte, most valamit inkább a gyerekeknek írna. Így született a Viharlovag.
A történet izgalmas kalandokon keresztül sok kérdésünkre választ ad, de csak abban lehetünk biztosak, hogy a dolgok nem fekete-fehérek.
Azovil, a rettenetes erejű kisfiú és Vasfog, a sárkánylovas kislány kalandjában felbukkannak bukott lovagok, történetíró törpék és egy jámbor sárkány is. Mindez a szerzőre jellemző remek humorral és érzelmességgel, és abban is biztosak lehetünk, hogy a főszereplő kislánnyal bizony nem lehet kukoricázni!
A könyv borítója is figyelemre méltó, ami - csakúgy, mint a fejezetkezdő illusztrációk - Baranyai (b) András munkája.
Forrás: folyoiratok.oh.gov.hu
|
|