Részlet „A békakirály inge” című versikéből:
„Árok parton békarokka,
pókfonál a selyme,
fürgeujjú szél sodorja
halkan énekelve.
Szövögetik lenge szálát
egymás közt a nádak,
ebből készül selyeminge
a békakirálynak...”
Eső
Lassú eső
megered, megered,
ablakpárkány
peremén csepereg.
Mindig jobban
szaporáz, karikáz,
pergő dob lesz
a tető, meg a ház.
Sír az ablak,
hajba kapnak,
csepegő gyöngysort
ráznak a gallyak!
Ez már zápor,
szakadó, zuhogó,
dézsák öblén
csobogó, locsogó.
Utcák hosszán
buborék futamot
vernek hozzá
rohanó patakok.
Vén csatorna
bádog torka
szaporán kortyol,
hízik a rozsda!
Ázik, fázik,
csatakos a mező,
egyszer mégis
csak eláll az eső.
Hétszín fényszál
szövi át az eget,
tolluk rázzák
maszatos verebek.
Még a zápor
tócsán táncol,
de a dal halkul,
tisztul a távol.
Már csak emlék,
itt-ott egy-két
házeresz ejti le
csengve a cseppjét.
Van egy házam, eladó
Van egy házam, eladó,
fél dió a foglaló.
Káprázatos az egész,
vakablaka napra néz.
Hátulja az eleje,
nem látszik a teteje,
a pincéje sötétség,
a padlása reménység.
Szél az ajtó, zárja nincs,
nem esik le a kilincs,
küszöb helyén gomba ül,
árva tücsök hegedül.
Az udvarán volt egy kút,
odavitt a gyalogút.
Az öreg kút beszakadt,
a gyalogút elszaladt.
Van egy házam, eladó,
fél dió a foglaló,
ha lyukas is, megteszi,
huncut, aki megveszi!
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
