Amália 5 Amália és az esők 15 Mindenkivirága 22 A Nap és a Hold találkozása 27 A színes árnyékok 31 Mi a madárboldogság? 36 Füvetrágó Erdei Csuda 44 Az Elveszett Tárgyak Napja 51 A mókus és a vakond 55 Az Esthajnalcsillag 66 Vízikirály és a repülőhal 71 Az angyalszárnykagyló 79 A szomorú boszorkány 85 Fekete Világkerülő Ember 93   Az olvasó kedve szerint olvashatja különálló meseként vagy kerettörténetbe ágyazott összefüggő mesefolyamként a kötetet. A mesékben felfedezhetjük mítoszok, legendák és mondák motívumait, játékosan átalakított változatait, sosem látott, mégis mintha népmesékből előlépett lények alakját. A változatos történetek eredeti ötleteket villantanak fel, plasztikus figurákat vonultatnak fel, finom nyelvi ízeket kínálnak. A megvalósítható (erkölcsi-esztétikai) világrend és az eleven valóság sokszínűsége nyújtotta szépségélmény adja e magával ragadó mesevilág vonzerejét. A kötet költői álomvilágát Szegedi Katalin illusztrációi keltik életre; az ő grafikai stílusa valósággal kínálkozik Boldizsár Ildikó meséi mellé.  Boldizsár Ildikó neve meseolvasó gyerekek és meseértő felnőttek számára egyaránt ismerősen cseng. Több mesekötet szerzője, de gyűjtője és tudományos szakértője is a meséknek, mesetípusoknak, motívumoknak. Meseíróként a kortárs irodalomban egyéni stílus és hangvétel jellemzi: meséi álomszerűen szépek, már-már költői hangúak. Ha irodalomtörténeti „rokonait” keressük, elsősorban Balázs Béla, Lesznai Anna, illetve a világirodalomból Oscar Wilde juthat eszünkbe. Az irodalmi köztudat a nyelvi játékosságot elsősorban a groteszk-ironikus stílusú szerzőkhöz társítja (pl. Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Békés Pál), de Boldizsár Ildikó szövegei is hallatlanul gazdagok nyelvi leleményekben, szókincse bővelkedik lírai fordulatokban, szemléletes képekben. Fontos szerephez jutnak nála a színek, életre kelnek az illatok, a valóságos növények megelevenítésével tündér- és álomvilág születik.