Tasi Katlalin     A Csiri-biri torna-tár első és második köteteit tartom a kezemben, lapozgatom őket, és miközben elhatározom, hogy mi mentén írok e két könyvről, leginkább a másodikról, nincs könnyű dolgom. Örömöm ebbéli magyarázatát kicsit messzebbről kezdem, és talán nem mondok újat az ezen az oldalon olvasóknak, hogy a gyermekvállalásra, várandósságra, és a kisgyermekkorra egész iparág, mi több, iparágak épültek. Belefolytam én is, részese voltam, vagyok én is. Sok felismerést tettem, sokszor éreztem becsapva, rászedve magam, még könyvek, gyerekkönyvek esetében is. Ez a könyv azonban olyan hatással volt rám, mint egy “vekkeróra-bunkósbot kombó”. Tudom, hogy meredeken hangzik, de vajon hányan feledkeztünk meg a mozgás, a sport adta örömökről, és mi tagadás, jótékony hatásairól is, amikor várandósak lettünk, majd szépen lassan rádőltünk a mamabiznisz futószalagjára, és egyszer csak azon kaptunk magunkat, hogy szinte nem is, vagy alig mozgunk rendszeresen? (Óriási tisztelet a kivételnek!) Aztán a szülés, a szoptatás, kicsit lesarkítva: nem tornázhatsz, mert megváltozik az anyatej íze, nem tornázhatsz erőteljesen, mert újra babát szeretnél, újra várandós leszel, nincs idő, nincs energia, nincs hely rá, nincs torna, nincs mozgás. Vajon hányan voltunk, vagyunk így? És hipp-hopp, észre sem veszem, a kisfiam pedig mindjárt négy éves! Négy éves, és a játszótéren meg az óvodai kötelező tornán kívül nem tornázik. Semmit. Sehol. Vekker! Riadó! Bunkósbot! Jóreggelt! A gyermek úgy él, ahogyan tőlem látja. Ahogyan tőlünk látja. Az utolsó percben vagyunk – ébresztett rá ez a két könyv – hogy a gyermekeim mindennapjainak a részévé tegyük a közös mozgást. Az örömteli, játékos, mégis fejlesztő, és élményt adó mozgást. A könyv tehát van, és HATÁSSAL van. Felépítésében és részben tartalmában is hasonló kiadvány létezik már Magyarországon, gondolok itt a Kerekítő első és második részére, de az inkább kisebb korosztály, az ölbe bújva mondókázó, babusgatni való cseppek és szüleik képes kézikönyve. Így amúgy akár bevezetője, felvezetője is lehet a Csiri-birinek, a kisgyermek mozgáskultúrája folyamatosságának szemszögéből mindenképp. Nagyon jól eltalálták azt is, hogy nem csupán egy, a felnőtteknek szóló kiadványt készült. Bár kézenfekvő lehetett volna csak a gyakorlatok közre bocsátása, leírásokkal, magyarázatokkal, hiszen elsősorban a felnőttől tanulja a gyermek a mondókát, dalt, mozgássort, elég lehet, ha csak a felnőtt tudja, vezeti a gyermeket. A Csiri-biriben azonban a gyermek partner, a világ eleje vége és közepe, és bár valóban, első, esetleg második alkalommal is a tanuláson, a megtanuláson van a lényeg, a további alkalmak során, amikor a kicsi már tudja, mondja, csinálja a programot, az egész nem más, mint egy vidám, mozgalmas, izgalmas, KÖZÖS játék. Itt gyermek és felnőtt EGYÜTT tornázik, mozog, mondókázik, játszik, énekel. Boldog, örömteli időt tölt együtt a kicsi a naggyal, amit csak fokoz a mozgás adta öröm. Mindenkinek szól tehát a Csiri-biri könyv, és mindenkit jól meg is szólít. A torna „anyukájának”, megalkotójának ajánlása az elején, a pszichiáter szakvéleménye közérthetően a könyv végén, és a vásárláskor először elolvasott sorok a hátsó borító külső részén mind-mind jól eltalált, okosan szerkesztett, hívogató sorok. A képek pedig megint csak megszólítják mind a gyermek, mind a felnőtt olvasót.   És itt írnom kell arról, hogy miért kell ennyire szépen, és okosan illusztrálni egy ilyen könyvet. Mert lehet, hogy a felnőtt csak a szöveget, esetleg a magyarázó ábrákat nézi, mégis több kedve van hozzá, ha mindezt egy kiválóan eltalált illusztráció látványa mellett teheti. Mert ami szép, az örömöt ad, és ami örömöt ad, ahhoz visszatérünk. A gyermek azonban itt is jelen van. Egy idő után már a képről tudja, melyik mondóka, mozgássor következik. És még egy kicsivel több idő, és több alkalom után észreveszi a magyarázó ábrákat, és látja a mozgást lerajzolva. Hihetetlen visszacsatolás, és óriási adalék a vizuális fejlődése szempontjából. A könyv megszólítja, hívogatja a gyermeket is. Neki is szól. Sőt, elsősorban neki szól. Ezért képes, ezért színes, ezért vicces, ezért gyerekkönyv méretű.