Az uzsorás csak Mangal Szingh éles eszű feleségét találta otthon, tőle követelte a visszajáró pénzt. Az asszony végighallgatta az uzsorást, készségesen bólintott, és besietett a kamrába. Hamarosan négy darab hatalmas tökkel tért vissza, és így szólt: - Uram, ezt a négy hatalmas tojást a kancánk tojta. Miután kikölti a kiscsikókat, a vásárra hajtjuk, és eladjuk mind a négyet. Rengeteg pénzünk lesz, és vissza tudjuk fizetni az adósságunkat kamatostul. Az uzsorás mohón számolni kezdett, és úgy gondolta, hogy a négy csikó ára jóval több lesz háromszáz aranytallérnál. Ezért kegyesen megszólalt: - Túl hosszú ideig várattatok. Add ide ezt a négy tojást, és ezzel visszafizettétek az adósságotokat. Mangal Szingh felesége úgy tett, mintha szomorkodna és vonakodna. - Hogyan kérheted ezt tőlem, mikor a négy csikóért legalább ötszáz arany ütné az uram markát? De mivel sokáig vártál a pénzedre, nem bánom, elviheted. Hiába, mindig a gazdagok ölébe hull a pénz – folytatta ravaszul. - Arra kérlek, óvatosan vidd a tojásokat, ha a hegyre visz az utad, mert a tojások hamarosan kikelnek. Ezzel búcsút vettek egymástól, és az uzsorás boldogan cipelte a csikótojásoknak vélt négy tököt faluja felé. Hatalmas hegyen kellett átjutnia. Ahogy felfelé kapaszkodott az ösvényen, megcsúszott, és a négy tök legurult a hegyi lejtőn. A hegy csúcsáról az ostoba uzsorás visszapillantott, és meglátott a völgyben néhány vágtató csikót. Az uzsorás a távolból azt hitte, hogy az ő csikói illantak el az összetört tojásokból. Így tette bolonddá az uzsorást az agyafúrt asszony.