A romantikus ifjúsági regény a millenniumi évek magyar hazafias hangulatában végigköveti az 1848-49-es szabadságharc eseményeit a Pilvax kávéháztól a branyiszkói hősi harcokon át az erdélyi harcok valamennyi színtereiig. A legnagyobb fiú, Gáspár hőstettei révén a katonai és tiszti ranglistán magasra emelkedő pálya mellett romantikus rajzát kapjuk a még  kiskorú öccsének önkéntes katonai pályafutásának, s a család, az özvegy édesanya és leánya  családi értékeit a szabadság  oltárára elhelyező, a sebesülteket ápoló és a bujdosókat  óvó cselekedeteit. A romantikus regény kulcshelyzetei a magyar irodalomból és történetírásból ismert fő események. A történetsorozat színterei Pest-Buda, Felvidék, a Magyar Alföld és Erdély, hisz a legnagyobb Bárdy fiú, Gáspár Bem tábornok kedvence, egyik adjutánsa, igazi hős. Petőfi, Kossuth, a márciusi ifjak, a szabadságharc több tábornoka, Guyon, Görgei és társaik emberközelbe hozott romantikusan „kiemelt” realisztikus, az ifjú olvasók kalandvágyát pátyolgató történetek hősei, a fiatal szabadságharcosok, a Bárdy-fiúk pedig igazi gyermekhősök. Rákosi Viktor regényszerkesztése, cselekménybonyolítása Jókaihoz hasonló, Mikszáth műveihez  is igazodó mű, a magyar hazafiságtól áthatott,  a szolganemzetből szabadnemzetté válás hősies kísérletének rajza. Rákosi Viktor szociális érzékenysége figyelemre méltó. Özvegy Bárdyné meséli március 15-e előestéjén gyermekeinek, hogy „(...) itt körülöttünk, Magyarország körül nagy országok terülnek el, amelyekben sok-sok millió nép lakik, aki két keze munkájával keresi kenyerét. Ez a temérdek nép valóságos rabszolga, jobbágy volt eddig, aki gazdája engedelme nélkül nem vehetett földet, nem mehetett máshová lakni, s ami pénzt a szorgalmával keresett, az is az uráé volt. Ez a sok millió nép most azt mondja, hogy ő többet nem lesz szolga, ő is olyan ember, mint a többi, neki is joga van azt tenni, amit akar... (...)  Fia, Gyuri, történelemtanára szavait idézve  erősíti meg,  a magyar nemzet minden tagja legyen szabad. Özvegy Bárdyné: Igaza van. Ne legyen különbség úriember és paraszt ember között. Amilyen egyenlők vagyunk az Úristen előtt az égben, olyan egyenlők legyünk itt a földön is. Más országokban azonban a hatalmasok ellene vannak a nép fölszabadításának és ott a nép fegyvert fogott, hogy erővel kivívja a szabadságot. Ez a forradalom. De nálunk, fiam, maga az úri osztály, a nemesség önként, minden kényszerítés nélkül lemond a jogairól, vagyis a népnek odaadja a szabadságot.”  Rákosi Viktor a társadalmi középosztályhoz tartozott – egyébként Gyergyóban is gyermekeskedett -, ennek ideológiáját  képviseli ifjúsági regényében is.  Nem csupán groteszk, hanem szánalmas ostobaság és butaság volt azokat a könyveket a forradalom századik évfordulója körül, a kommunizmus éveiben máglyahalálra ítélni, amelyeket az iskolai oktatás alapművei, az ajánlott olvasmányok közé kellett volna sorolni.  Ha lett volna ehhez ész, akarat és nemzeti érzés.  Nem volt. Csak azokban, akik a halálraítélt könyveket menekítették. Mondják, hogy a vargyasi Daniel-kastély könyvtárából a parkba kihordott könyvmáglyát a kirendelt emberek  éjszakán át vasvillával forgatták, mert az egymáshoz simuló papírlapok oxigén híján nehezen égnek.  Rákosi Viktor ifjúsági regénye természetesen érinti a forradalom és szabadságharc ellen  fordított nemzetiségiek dolgait is, akiket a császári kamarilla a szabadságharc elfojtására tüzelt és szörnyűséges rémtettekre buzdította őket, vagy eltűrte-elnézte és büntetlenül hagyta ezeket. Ez a szerzői álláspont nem csak a kor divatjához igazodott, hanem a romantikus ábrázolás realista alapozásához tartozik. A fő ellenség az osztrák kamarilla ugyan, de a regény valós tényfeltárásához igazodik azzal, hogy szereplői között számos sváb, német, tót pozitív jellemű személyt is találunk. Brandl Károly  német nevű, de „magyar szívű fiú volt „ – jellemzi egyik regényhősét, aki elsőként  jelentkezett honvédnak. Bárdynét és családját Pest-Budáról Stramm gazda menekíti a felvidéki Losonc városába.  „És a katonasorban, a honvéd zászló alatt, egymás mellett lépegettek a paraszt fiú és az úri gyerek...A szegény ember fia és a gazdag ember fia... Egyik finom ruhába, a másik goromba, durva ruhába volt öltözve... de mind egyformák lettek, ugyanazt a honvéd ruhát húzták rájuk...testvérek, bajtársak lettek, akik szerették egymást. A gróf fia úgy kockára tette életét, mint a napszámosnak a gyereke.”  Magukat férfinak álcázva lányok is beállnak honvédnek. Lebstück Mária megsebesül, a nőhonvédet Bárdyné ápolja. De fegyverrel a kezükben védik a hazát Bányai Júlia, Pfiffner Paula, Szentpály Janka és Jagelló Appolónia is.  Rákosi Viktor regénye cselekményszálát elgombolyítja Háromszékig is.  És a testvérhaza majdnem egészen az ellenség kezére kerül – meséli özvegy Brádyné -,  ha nincs Háromszék az ő híres székelyeivel és Gábor Áron, az ágyúöntő egyszerű székely ember. (...) a vitéz háromszéki székely nép nem hiába vallja magát Attila,  a hun király ivadékának, nem csüggedt el. Nem adott hitelt a besúgóknak...”  Rákosi Viktor regényében tévedésből  Kézdivásárhelyet teszi „Háromszék fővárosának” – bár  a szerzőnek adva igazat kedvem lenne igazítani a saját szövegemen, mert a „Ha csak ágyú kell, adok én” bejelentés nem  Kézdivásárhelyen, hanem Sepsiszentgyörgyön hangzott el ugyan, de a „Céhes Város” 1848-49-es szerepét tekintve gyakorlatilag valóban Háromszék fővárosa volt. „Az egyszerű, tanulatlan székely góbé” jellemzés is elhangzik a regényben, de ezt a sztereotip félreírást Egyed Ákos akadémikus  nagy nyomatékkal és bizonyító érveléssel már előttünk helyreírta.  Rákosi Viktor Hős fiúk romantikus ifjúsági regényének háromszéki sorsa is romantikus fordulatokban gazdag. Bagoly Miklós mérnök  meséli, hogy a családi házba mentett és ott rejtegetett könyv a legkedvesebb olvasmánya volt, úgy érezte, mintha Özvegy Bárdyné neki mesélné ezeket a fantasztikus történeteket. Miközben az iskolában a tankönyvek szerint egy a maga valóságából kiforgatott és meghamisított „történelmet” sulykoltak a nebulók kobakjába a magyar nép egészének bűnös voltáról, s miközben Zágonban még elevenen élt annak az emléke, hogy valakik „minden magyart a kútba hányni” jelszóval fosztogattak és raboltak,  a kisiskolás fiú képzeletben az Özvegy Bárdyné mellé telepedett és maga is hősnek érezte magát.  És a legszebb gesztus, amelyet ennek az emléknek a megőrzéséért és a könyv megmentéséért Bagoly Miklós Levente mérnök tett, hogy 2009. március 15-re a sepiszentgyörgyi Charta Nyomdával újra kiadta Rákosi Viktor halálra ítélt regényes történetét. Forrás: gondola.hu