"– Nem. Neked nem ezek a bogyók okozzák a legnagyobb fejtörést – sziszegte a kígyó. – A probléma az, hogy nem tudod rávenni magad, hogy hátat fordíts nekem. Hogy itt hagyj! Mert azzal elpusztítanál. Megölnél. Milyen lassú, kínzó, gyötrelmes halálom lenne. Nem a bogyókon jár a te agyad, hanem azon, hogy miként tudnál megmenteni. Mert te az életet választod. Mindig. – Hallgass! – kiáltott rá a kisegér. – Mit tudod te, mire vagyok képes, és mire nem? – Túl jó vagy. Ezért vagy te préda, én pedig ragadozó." Ahogy a címből is sejteni lehet, a főszereplő egy kisegér. Hősünk egy tölgyerdő egyetlen, kajla törzsű fenyőfájának tövében él, és legjobb barátja egy hatalmas étvággyal megáldott, bőbeszédű cinke. Ez a madár annyira szereti a hasát, hogy kitalálta az Ebonnát is, mely az EBéd és uzsONNA közti étkezéseket jelenti. Nagy egyetértés és közös eszegetés jellemzi a mindennapjaikat, míg nem kerül a képbe egy házi macska és egy hullócsillag. A macska egy időre otthontalanná vált, és bosszút forral az emberek ellen, ugyanis már nem ez az első eset, hogy kiteszik ebben az időszakban otthonról egy „új jövevény” miatt. Ezek a galád emberek ilyentájt bevisznek egy fenyőfát a házba, körbetekerik villogó fényekkel, teleaggatják színes, zizegő dolgokkal, és még egy csillaggal is megfejelik a tetejét.   Azt is kifigyelte, hogy dobozok is kerülnek alá, melyek bizonyára ellátnak valamilyen funkciót. A lényeg a lényeg, bekerül a fa, a macska meg ki, ezért kifundált egy tervet: a kisegér és a cinke megkeresi az előző éjszaka lehullott csillagot, melyet majd a kisegér fájára helyeznek. Ha ez meglesz, teljesülhet a karácsonyi kívánságuk. Csakhogy hőseinket nem ejtették a fejükre! Átlátnak a szitán, és eszük ágában sincs belesétálni a csapdába. A helyzet mégis úgy hozza, hogy belevágnak a nagy kalandba és elindulnak a lehullott csillag nyomában. A gyerekek ezzel a regénnyel egy fordulatos, kalandos mesét kapnak, amelyben mindenki elnyeri megérdemelt jutalmát. Pásztohy András ígéretes elsőkönyves írónak tűnik, aki remek stílusban meséli el ezt a kedves, tanulságos történetet. Szerettem finom humorát ("Ha zavar, lógj egy csigával!"), a részletesebb, leíró részeket, valamint a klasszikus meseregényekre oly jellemző elemeket. És megtudhattam azt is, miket gondolhatnak rólunk, emberekről. Forrás: Könyvparfé blog