„Nem megyek el Csátaljáig,
csak a cica tányérjáig.
Kieszem a kajáját.
úgy tudom, hogy kisbabáknak
kimondottan ajánlják.” Mászogató
.
Egyébként a struktúra maradt a régi, a verscímek mellé, kapunk némi instrukciót is, hogy hogyan adjuk azt elő. „Ezt minden hájjal megkent kisbabáknak kell mondogatni, utánuk szaladgálva”, „ezt csücsörítve kell mondogatni”, de akad itt kérem rémvers, vagy olyan is, amit metaforikusan, vérfagyasztóan, büszkén és együttérzőn, karácsonyi hangulatban vagy nótáskedvűn, biztatólag vagy vigasztalólag, fontoskodva vagy bűnös élvezetekkel érdemes bevetnünk a nagyobb hatás érdekében.
A versekből képet kaphatunk a hozzátáplálás kezdeti nehézségeiről, a nagyszülők szerepéről a gyermeknevelésben, az atyai szigorról vagy éppen arról, hogyan rapliznak a kisállatok. Tippeket ajánl ahhoz is, hogy mit kell mondani játszótérre menet és jövet, vagy a félelmet nem ismerő nagy hintás babáknak.
„Pici fiam, ne bömbölj!
Nem kaphatsz a sörömből.
Csak fölnőttek ihassák,
nincs a földön igazság.” Tiltogató
.
Itt már Varró Dani sokkal többször hallatja hangját a babának, mint az előző kötetben, és belelátunk a pöttöm fejébe is (vagy legalábbis…), ami lássuk be mindig mókás.
.
„Jó játék a verseskötet
van rajta egy teljes köpet.
Átnyálaztam, még egy jöhet,
jó játék a verseskötet.” Rosszalkodó
Ez a vers az egyik személyes kedvencem, nemcsak a találó versszakok miatt, hanem Maros Krisztina illusztrációi miatt is. Ehhez a néhány sorhoz tartozó rajzon, mit ad isten, pont ez a verseskötet szerepel. Touché. De a Zokninemtalálgató rémversnél is igen tetszetős a képi világ. Egy félpár zoknikat eregető kis zöld emberke vezette repülő csészealjat láthatunk… Mint ahogy az előző kötetnél is írtam, a színvilág, a humor, az ötletesség nálam csillagos ötös.
De ez persze nemcsak az illusztrációra igaz. Az Egyhangú ringató akár gyakorlat is lehetne költőpalántáknak. Egy-egy versszakban csak egyféle magánhangzóval rendelkező szavak bukkannak fel. A kulcsszó a játékosság, és leginkább önszórakoztatás kínunkban, mivel a gyerek nem hajlandó abbahagyni a sírást, így rímelve tudjuk leteremteni a csökönyös kölköt.:) De szó van még a kötetben egyéb „balesetekről” is; a nyálban úszó mobil vagy a kirámolt könyves polc is versforrásként köszön vissza. (Talán éppen rímet faragva száll tova a bosszúság?;)
„Mai svéd líra,
klasszikus angol,
Petőfi puffan,
a padlón landol.
Jókai összes,
Balzac, Stendhal,
Kundera, Hrabal is
a föld fele tendál.” Pakolgató
.
Kötet csakúgy, mint az előző, nagyon is életszagú: színes, szagos, kacagós és mufurc. Tele van humorral, mely jelenetek képsorai szinte filmszerűen peregnek le az orrunk előtt, és nem bírja megállni az ember, hogy vigyor ne kússzon az orcájára (persze csak addig, amíg nem az ő vadiúj felsőjén landol a kajaköpet.:D).
.
Végtelenül bájos, szerethető kötet ez. Többször olvasós, ízlelgetős, babának mondogatós.
Forrás: kulturleny.wordpress.com
|