Bőrönd Anyu ma megvette az Amerikába menős bőröndöt, hadd aludhassak ma benne, mintha be lennék csomagolva apunak, mondja hugi. Holnap meg hadd aludhassak benne én. Anyu megengedi, mert jó fej. Nekem kicsit fel kell húznom a térdem az alváshoz, de hugi teljesen elfér a táskában. Pont, mint amikor apu felkap, hog y magasba repítsen, én felhúzom a térdem, és rugdalódzom, hogy ne, ne, ehhez már nagy vagyok. Huginak meg egyenes marad a lába, és nagyokat vigyorog. Ez a bőrönd lesz az apukánk most, aztán Amerikában a lilahagymás nagyivá változik, mert ő itthon marad, és ott ő fog már hiányozni.   Róka Álmomba belopódzott egy róka, farka lobogott, mint a láng, szájából valami kisállat lógott, hervadtan nézett rám, hervadtabban, mint a vázában az anyák napi rózsa. Nagyon féltem, és nagyon szerettem volna megsimogatni. Aztán anyu felébresztett, mert felébresztettem, ahogy álmomban felsírtam. Belekapaszkodtam vörös hálóingjébe, és már ébren zokogtam, mert tudtam, nem találok vissza egyedül abba a kertbe, ahol megsimogathatom, amitől félek.   A világ legjobb bátyója Nekem van a világon a legjobb bátyóm, mert amikor azt mondja, hogy megesz, és sikítozva elfutok előle, akkor amikor elkap, nem harap belém, csak csattogtatja a fogát, és hozzászorítja a száját a kezemhez, és azt  mondja, hogy hami-nyami, meg azt, hogy finom étel vagyok. Meg azért is ő a legjobb, mert megengedi, hogy szombaton meg vasárnap csak az enyém lehessen Titok, az új kutyusunk, mert akkor nem kell oviba menni, és egész nap szaladgálhatok Titokkal a kertben, dobálhatok neki faágakat, és megijeszthetem, hogy most megzabálom, mire úgy fut, hogy lobog a bundája, persze hogy nem eszem meg, csak szeretgetem, mert Titok az nekem, ami bátyómnak én vagyok.    Szivaros nagypapi A nagypapinak vigyáznia kell, hogy ne fújja rám meg hugira a füstöt, mert akkor köhögőrohamunk lesz. Nagypapi nem kérheti lilahagymás nagyit,  hogy jó csípősre főzze a gulyást, mert az szétmarja a szánkat. El kell dugnia a vadászpuskáját, mert az nem gyerek kezébe való. Alig csinálhatja azt, amit szeret, de mégsem szomorú, mert ölbe  veheti hugit, és megsimogathatja a buksimat, meg olvashat nekünk Benedek Eleket, és megmutathatja, hogyan működik a gyalu. De legjobban szivarfüstöt szeret fújni a szappanbuborékba. Azt mondja, az a füst mindennek a lelke, és mikor kipukkad a buborék, ott marad a lélek szaga a levegőben, a  bőrünkbe issza magát, a hajunkba kapaszkodik, hugi ruhájában táncol, anyu retiküljében kotorászik, nagypapit megkrákogtatja. Olyan a világ, mint egy nagy-nagy tűzrakás, és ez a füst az illata.