Összesen tizenkilenc verseskötete jelent meg, műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították, utolsó könyvét 2002-ben adták ki Felemás őszi versek címmel. A költőt rengetegszer elismerték, 1993-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben A Nemzet Művésze lett, 2017-ben pedig megkapta a Prima Primissimát. „Ez szubjektív dolog, de számomra ő volt a legnagyobb mai költő. Nem volt olyan Kaláka-koncert, hogy ne játszottuk volna dalait” – mondta a 24.hu-nak Gryllus Dániel, aki májusban még koccintott Kányádival a 89. a költő születésnapján. A Kaláka a 80-as évek elején kezdett megzenésíteni Kányádi-verseket, ekkor volt az első erdélyi turnéjuk, amelynek során elkapta őket az ottani lelkület. Ekkoriban találkoztak először a kolozsvári költővel is, aki aztán rendszeres vendéggé vált a fellépéseiken. "Mindig azt mondta, hogy majd ha meghalok, akkor lehet megmondani rólam is, hogy valóban költő voltam-e, és olvassák-e még a verseimet. Most már tudjuk, hogy fönt fognak maradni a munkái, stabil helye van a magyar irodalomban" – mondta Gryllus, aki szerint Kányádi valóban lezárt életpályát hagyott maga után, hiszen pár éve befejezte a versírást. „Írt egy záróverset, amiről kimondta, hogy ez az utolsó. Onnantól nem akart verset írni, de attól még nagyon jó kedélyű volt, nagyon sokat beszélgettünk, utaztunk is ide-oda az utóbbi években, Moszkvába, Svédországba, Erdélybe. Az utóbbi időben már nem nagyon mozdult ki otthonról. Utoljára akkor láttam színpadon, amikor a Prima Primissima-díjat átvette decemberben.”   Kányádi a versről:     "Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam: – Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers? – A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell. Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve. Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen. A vers az, amit mondani kell. Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg. Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét. Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna. Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk. A vers az, amit mondani kell." Kányádi verseit sokan a Kaláka megzenésítésében ismertük meg. Forrás: 24.hu   Gyerekkönyvek - A bibliográfiát Makkai Kinga állította össze-   Kicsi legény, nagy tarisznya, Ifjúsági Kiadó, 1961, (ill. Andrássy Zoltán), Fényes nap, nyári nap, Ifjúsági, 1964, (ill. Szász Dorián), Három bárány, Ifjúsági, 1965, (ill. Bardócz Lajos), Fából vaskarika, Ifjúsági, 1969, (ill. Soó Zöld Margit), A bánatos királylány kútja, Kriterion, 1972, (ill. Soó Zöld Margit), Farkasűző furulya, Móra, 1979, (ill. Berki Viola), Kenyérmadár, Kriterion, 1980, (ill.: Deák Ferenc), Tavaszi tarisznya, Móra, 1982, (ill.: Orosz János), Virágon vett vitéz, Creangă, 1983, (ill.: Plugor Sándor), későbbi kiadások: Móra, 1984, (ill. Heinzelmann Emma), Holnap, 2001, 2002, Világlátott egérke, Móra – Madách, 1985; 2. kiadás: Pallas–Akadémiai, 1987; 3. kiadás: Holnap, 1998, (ill.Heinzelmann Emma), Madármarasztaló, Kriterion–Móra, 1986, Küküllő-kalendárium, Héttorony, 1989, (ill.: Csillag István), Költögető, 1991, Századvég, (ill.: Keresztes Dóra), Néma tulipán, Századvég, 1992, (ill. Deák Ferenc), Billeg-ballag, Kalligram, 1993, (ill. Damó István), Kilenc kecske, Szépirodalmi, 1993, (ill. Hangya János), Talpas történetek és a kíváncsi Hold, Pallas-Akadémiai, 1997, (ill. Csillag István), 2. kiad. Talpas történetek címmel, Holnap, 2001, (ill. Heinzelmann Emma), Kecske-mesék, Pallas–Akadémiai, 1999, Szitakötő tánca, General Press, 1999, (ill. Füzesi Zsuzsa), Meddig ér a rigófütty, Cartaphilus, 2001, (ill. Csíkszentmihályi Berta), A bánatos királylány kútja. Magyar Könyvklub, 2001, (ill. Deák Ferenc), Zümmögő, Holnap, 2004, (ill. Győrfi András), Kecskemesék, Cartaphilus, 2005, (ill.: Szegedi Katalin), Kecskemesék, Pallas-Akadémiai, 2005, (ill.: Csillag István), A kíváncsi Hold, Cartaphilus, 2007. Az utóbbi években több mint tíz kötete jelent meg, túlnyomórészt újrakiadások (Világlátott egérke, ill. Keresztes Dóra, Holnap, 2012; Küküllő kalendárium (lapozó), ill. Keresztes Dóra, Holnap, 2013; Meddig ér a rigófütty, ill. Csíkszentmihályi Berta, Cartaphilus, 2010, Helikon 2013; Talpas történetek, ill. Keresztes Dóra, Holnap 2011, 2014; Zümmügő, ill. Győrfi András, Holnap, 2010; Kecskemesék, ill. szegedi Katalin, Cartaphilus, 2012; Az elveszett követ, ill. Keresztes Dóra, Cartaphilus, 2010; Jeremiás és a gépsárkány, Kányádi Sándor meséi, ill. Deák Ferenc, Helikon, 2011; Lehel vezér lova, ill. Csíkszentmihályi Berta, Helikon 2013; Kakasszótól pacsirtáig (lapozó) ill. Kürti Andrea, Gutenberg 2014). Verseit az utóbbi időben megjelent két antológiában is olvashatjuk: Ragyog a mindenség (vál. Makkai Kinga, Gutenberg, 2013), illetve a Válogatós (szerk. Lovász Andrea, Cerkabella, 2014) és Toppantós (Szerk. Lovász Andrea, Cerkabella, 2016). Forrás: tunderorszag-meseorszag.blogspot.com