Esti mesélő könyv
2018.08.25. 21:34
4-8 éveseknek
Írta: Bob Hartman
Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina
Kiadó: Harmat, 2016
Oldalszám: 128
A lefekvés ideje a legeslegjobb alkalom a mesélésre. A bátorságról, becsületről, furfangról, megbocsátásról, reményről és szeretetről szóló kalandok felidézése alkalmat kínál a szülő-gyermek kapcsolat erősítésére és a gyermek életének formálására.
Bob Hartman hivatásos mesemondó gondos odafigyeléssel válogatta a darabokat ebbe a gyűjteménybe a világ minden tájáról, és sok játékos ötlettel szolgál a felolvasás színesítésére és a hallgatóság bevonására.
"Némelyik mese talán ismerős lesz az olvasó számára, de bízom benne, hogy ki-ki sok újat is talál majd közöttük, s - hozzám hasonlóan - örömmel csodálkozik majd rá e történetek szépségére és arra, hogy kultúrától, nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül mennyire hasonlóak az álmaink és az értékeink.
Polcoljuk hát fel a párnákat, tereljük gyermekeinket a takaró alá, és vegye kezdetét közös utazásunk "egyszer volt, hol nem volt" időkbe és "az Óperenciás-tengeren túli" vidékekre!" - Bob Hartman
Az Év Gyermekkönyve-díjas Kállai Nagy Krisztina illusztrációi még varázslatosabbá teszik a kedves és humoros történeteket, életre keltve a szereplőket – embereket, állatokat és a mesevilág szülötteit egyaránt. A kötet végén pedig „Ötlettár” segíti a mesemondás színesítését és a hallgatóság bevonását a felolvasásba.
Polcoljuk hát fel a párnákat, tereljük gyermekeinket a takaró alá, és vegye kezdetét közös utazásunk „egyszer volt, hol nem volt” időkbe és „az Óperenciás-tengeren túli” vidékekre!
„…a világ minden tájáról ismert népmesék hangos felolvasásra szánt, gyönyörű gyűjteménye”
Oxford Times
|
Pompor Zoltán
Bob Hartman hivatásos mesélő, rengeteg mesét ismer, ezekből gyűjtött össze egy csokorra valót a világ minden tájáról, és meséli őket újra. A meséket végigolvasva megállapíthatjuk: még az oly sokszor hallott történetek is lebilincselnek bennünket, mert a mesélő tényleg mesél, hozzátesz az eredetihez, színezi a szereplők karakterét, akik ettől életre kelnek.
Az előszóban a mesélő meseválogatási módszerébe is beavatja az olvasót: olyan meséket gyűjtött egybe, amelyekben kedvesség, szellemesség és bölcsesség található. Szelíd mesék ezek, ritka a véres jelenet (a könyv egyetlen sárkányos meséjében a hős úgy végez a sárkánnyal, hogy a bika szarvát a lábába szúrja, amitől a sárkány holtan terül el), a hősöket inkább eszük és jó szívük vezeti győzelemre, mintsem erős karjuk és kardjuk. Kevés tündérmese található a kötetben (a tündérmesék általában hosszabb terjedelműek is, talán ezért is maradhattak ki), annál több viszont az állatmese és a tréfás mese – ezeket a történeteket tartotta alkalmasnak a mesélő arra, hogy velük a gyerekeket szórakoztassa, ugyanakkor bölcs tanácsokkal is ellássa az esti mesélés idején.
Bob Hartman mesélő társakat keres, nem elég, ha felolvassuk ezeket a meséket, arra bátorít, hogy ismerjük meg a történetet és – akár a saját szavainkkal – meséljük újra azokat. A rövid mesék könnyen megjegyezhető fordulatokkal megfelelőek ehhez a módszerhez, néhány olvasás után már egy kisgyermek is tudja a mese menetét, így aztán őt is bele lehet vonni a mesélésbe. Rövid, pedagógiai célzatú függelék is olvasható a könyv végén: hogyan lehet még élvezetesebbé, interaktívabbá tenni a mesélést gyermekcsoportokban? Mi szükség van arra, hogy a hallgatóság ahelyett, hogy szájtátva hallgatná a történetet, aktívan részt vegyen a mesélésben? Talán nem bízik a mesemondó a mese erejében?
„A mesélés sohasem egyirányú kommunikáció. Mesterszinten párbeszéddé alakul, a mesélő és a hallgató(ság) közötti eseménnyé. Ezt a folyamatot egy nagyobb csoportban úgy segíthetjük elő, hogy a közönségnek különböző lehetőségeket adunk a részvételre” – érvel Hartman.
Számomra mindenesetre kicsit sablonosnak tűnnek a mesékhez kapcsolt játéklehetőségek (hangadás, hangutánzás, mimetikus játék, dramatizálás), ugyanakkor tény, hogy ezeknek révén még jobban bevonódnak a gyerekek a mesébe.
szilvamagolvas.blogspot
A mesekönyvben negyven történetet olvashatunk a világ, különböző tájairól. Néhány országot említek csak, Afrika, Java, Brazília, Japán, Észak-Amerika, Franciaország……..és még sorolhatnám.
Van néhány olyan alapvető szempont - fontos hozzá tennem, hogy csak szerény véleményem szerint - amit lényegesnek tartok egy jó mesekönyvnél.
-
A legfontosabb, hogy a kiszemelt mesekönyv értékes tartalommal bírjon. A történet foglalkozzon az élet nagy problémáival, persze szimbolikus értelemben.
-
A mese ne legyen túl hosszú, melynek felolvasását a szülő egy fárasztó nap után inkább mellőzné, de ne legyen túl rövid sem, hogy a gyermek is élvezhesse az esti mesélés meghitt hangulatát és a szülővel való együttlétet.
-
A mesekönyv illusztrációja felkeltse a gyermek figyelmét, kifejező legyen és lehetőleg a mese legfontosabb mozzanatait örökítse meg.
Véleményem szerint az Esti mesélő könyv az itt felsorolt szempontok mindegyikének megfelel.
A könyvben található összes történet nagyon tanulságos és mindegyik mesében megtalálható az erkölcsi igazság, mindez olyan formában, hogy a gyerekek számára érthető legyen. Többségében állatos meséket tartalmaz a könyv, de olvashatunk még benne egy sárkányról és királykisasszonyokról is.:) Biztos vagyok benne, hogy mindenki fog találkozni a történetek között jó pár, számára már ismert mesével, de szerintem mindez mégsem okoz csalódást, mert a különböző kultúráktól függően, más és más feldolgozásban olvashatjuk mindegyiket.
A mesék hossza pont megfelelő egy esti mesére és a rajzok……. hát azok hihetetlenül szépek. A borítón szereplő halacskás kép – ami a könyvben található összes képpel együtt Kállai Nagy Krisztina munkáját dicséri – egyszerűen varázslatos.
A történetek közül, A kislány, aki a csillagokkal játszott mesénél található meg, ami egyben a legbájosabb mese volt az összes közül. Úgy gondoltam, hogy a csemetéim még biztosan nehezen értik meg, hogy egy kislány hogy mehet először a madarak szárnyán, majd a felhők segítségével egészen a csillagokig, hogy azokkal játszhasson. De aztán csak pislogtam, amikor másnap mesélve mutogatták a történetet. És én még azt hittem………pedig olyan fantáziájuk van a gyerekeknek, hogy kenterbe verik a felnőttekét.
A könyv érdekessége, hogy a végén található egy „ötlettár”, amely segít a felnőtteknek abban, hogy bevonják a gyerekeket is a mesélésbe. Néhány történetnél én is használtam. Annyira egyszerűek és kézenfekvőek, hogy folyamatosan kapkodtam a homlokomhoz, hogy ez nekem eddig miért is nem jutott az eszembe?
Végezetül pedig azzal a mondattal szeretném zárni ezt a bejegyzést, ami a mesekönyv borítóján olvasható.
"Ne csak felolvass, mesélj!"
|
|