Aztán csak ült az ágyon, és várta, hogy elcsendesedjen a ház. Talán most… Tizenegy múlt. Végre! Akkor most lemegy érte. Kiki lábujjhegyen settenkedett ki a házból. Az utcára érve óvatosan körülnézett. Közel s távol teremtett lelket nem látott, ezen a környéken nem szokás tizenegy után kint mászkálni. A kőláda, ahová a dobozt rejtette, kívül esett az utcai lámpa fényén, így ha véletlenül elő is bukkanna valaki, Kikinek nem kell attól tartania, hogy észreveszik. Még egyszer körülnézett, aztán a ládához sietett, letérdelt, és kihúzta alóla a kis dobozt, amelyet végre sikerült megszereznie. Ha igaz, amit Gerda mesélt róla, akkor a kis doboz fontos titkok őrzője. A segítségével talán még ma éjszaka sikerülhet a lány nyomára bukkannia! Kiki nagyot nyelt. Hiába legjobb barátok ők ketten, mindig is sejtette, hogy Gerdának még előtte is titkai vannak. Már akkor sejthette volna, hogy baj van, amikor Gerda először beszélt a dobozról és a nagypapájáról! Akkor nem faggatta, most pedig már késő, hiszen Gerdának két napja nyoma veszett. De majd a dobozka segít! Gyerünk vissza a házba, hogy végre közelről is szemügyre vehesse a szerzeményét! Ám ahogy felegyenesedett, rögtön tudta, hogy baj van. Egy sötét alak vált ki a platánfa törzse mögül, és egyenesen felé tartott. Az illető talán órák óta állt lesben. Kiki kétségbeesetten nézett körül. A férfi elvágta a kapuhoz vezető utat, a házba nem tud visszajutni, vagyis másfelé kell menekülnie. De merre? Úgy sejtette, hogy a város tele van DR barátaival, megbízottaival, nyilván ezt a közelgő fekete alakot is ő küldte a nyakára. Talán már a bolt óta követi őt, csoda, hogy a házba nem jött utána. A sarok felől hirtelen csörömpölés és ordítás hangzott fel. A közelgő alak egy pillanatra megtorpant, és hátrafordult, hogy megnézze, honnan ered a lárma. Kiki ezt a pillanatot használta fel. Megpördült, és lélekszakadva rohanni kezdett az ellenkező irányba, az elhagyatott városrész felé. Futott, minden sarkon befordult, sövényeket ugrott át, a sötét utcákat, benőtt kerteket kereste, hogy eltűnhessen. Szerencséje volt. Az ismeretlen későn ocsúdott, és mire Kiki nyomába eredt, a fiúnak sikerült egy kis előnyre szert tennie. A következő kanyar után egy évek óta lakatlan, bontásra ítélt házhoz ért. Talán itt meglapulhatna! Mivel az üldözője még nem fordult be a sarkon, Kiki beugrott egy törött földszinti ablakon át az épületbe, és az ablak alatt összekucorodott. Tíz másodperc múlva hallotta, ahogy az ismeretlen dübörgő léptekkel továbbrohan az utcán, Kiki nyomát keresve. A fiú megkönnyebbülten sóhajtott. Megint sikerült megmenekülnie, és a kis, festett ládika is sértetlenül lapul a zsebében. Talán végre eljött az idő, hogy felhasználja!   vissza a kiskamaszok sorozatához <VISSZA A NYOMOZÓS KALANDOKHOZ