- Miért? - nézett fel Ila néni a horgolásból nagy, csontkeretes pápaszeme fölött. - Csak! - Az más! - horgolt tovább Ila néni nyugodtan. - De akkor sem segíthetek rajtad. Még csak kora ősz van. A kistestvéred egyetlen perccel sem fog előbb megszületni, mint amikor a saját külön idővonata elhozza erre az állomásra.   Pannit kellemes izgalom fogta el. Tudta, ez megint mese lesz, amit annyira szeret. - Nekem is van saját, külön idővonatom? - dőlt hátra jóleső várakozással Ila néni karosszékében. - Rajta ülsz. Még nem vetted észre? Panni lenézett a szőnyegre, megtapogatta a karosszék támláját. - Nem! - mondta csalódottan. - Ez a szék itt van a szobában. És nem megy, hanem áll! - Azt ugye tudod, Pannikám - vette fel a fonalat Ila néni -, hogy a Föld állandóan mozgásban van? Forog a saját tengelye és kering a Nap körül. Úgy, mint egy megpörgetett labda. Mégsem veszed észre, mert veled együtt forog körbe-körbe. Az idôvonat is észrevétlenül megy, csak furcsa tréfákat csinál néha. A te idôvonatod például nagyon lassan cammog. Az enyém meg egyre gyorsabban robog. Éppen csak kinézek az ablakon a rohanó tájra, és már megint elmúlt egy esztendô! - Most is rohan Ila néni idôvonata? - hitetlenkedett Panni. - Persze. Csak nem látjuk. - Én nem szállhatnék át Ila néni idôvonatára? - kérdezte éledező izgalommal Panni. - Csak addig, amíg karácsony lesz. Mindjárt holnap! - Hohó, barátocskám! Az idôvonaton nem lehet csalni! Se neked, se nekem. Sajnos. Különben is egy csomó érdekes kalandot elmulasztanál, ha átugranád az időd karácsonyig! - Mit mulasztanék el? - kapta fel a fejét Panni. - Azt én sem tudhatom elôre. Egyébként úgy értesültem, hogy még mindig nem találtál ki semmit Berényi Gabi lustasága ellen. Pedig téged bíztak meg vele! - Igaz! - Panni nagyot sóhajtott. - Peti azt akarja, hogy szerezzünk valahol viszketőport, és szórjuk bele Gabi trikójába. Attól vakarózni fog, és mérgében ugrálni. - Hát ez nem valami jó ötlet - csóválta a fejét Ila néni - , azt hiszem, Gabi nagyon kellemetlenül érezné magát, de egy helyben maradna. - Imama is ezt mondta - vallotta be szégyenlôsen Panni. Másnap reggel Panni nagyon gondterhelten ment óvodába. Akárhogy törte a fejét, egyetlen fia ötlet sem jutott eszébe lustaság ellen. S mikor Kockás Peti tekintetét elkapta, ahogy a földön heverészô Gabit bámulta, kifejezetten rosszul érezte magát. Bácskai Csibi éppen két elejtett vadállatot hurcolt, melyek megtévesztésig hasonlítottak két felfújt mûanyag egérhez. Matyi Tamást akarta rávenni, hogy ma délelôtt feltétlenül menjenek el a dzsungelba újabb vadászatra és kincskeresésre. De ránézett Petire és Pannira, akik a nyitott szemmel is szunyókáló Gabit lesték, és azt mondta: - Már szóltam Gabinak, hogy rengeteg mérges hangya tojásán fekszik, és ha azok kikelnek, akkor iszonyúan csípnek. Jobb volna, ha felkelne. De Gabi meg se moccant. Ekkor Bácskai Csibi szívébôl megértô sóhaj szakadt fel. - Te min búsulsz? - kérdezte Panni kíváncsian. - Matyi Tamás nem jön velem a dzsungelba, mert teljesen elment a kedve az ásatásoktól. Azt mondja, hiába játszunk Kibôl mi lesz? -t, ha ő sosem talál kincset és régi holmikat sehol. - Hát ez igaz - bólogatott Panni eltűnődve. - Miért ne lehetne itt ásni? - kérdezte Peti izgatottan. - Hol? Hát az udvaron! A homokozóban! - Butaság! A homokozóban nem talál semmit - legyintett Csibi türelmetlenül. - Legfeljebb törött kislapátot meg... - Hirtelen elakadt, de Panninak is felragyogott az arca. Egyszerre tudták, mindhárman ugyanarra gondolnak: "Miért ne találhatna Matyi Tamás kincseket a homokozóban?" A három gyerek összedugta a fejét. Suttogva tanácskoztak egymással. Azután félrehívták Eszter nénit is, és beavatták a tervükbe. Panni és Peti nagyon izgatottan ment haza Imamával aznap. Már az úton elmondták neki, mire készülnek. Imama megígérte, hogy segít nekik. Peti is bizonyos volt abban, hogy apukája szintén érdekes dolgokat talál majd a pincében tartott régi ládában, amelyben rengeteg kacatot halmozott össze. - Az a fontos, hogy minden egészen régi legyen és csillogjon - magyarázta Peti. - Imama! Ugye neked csupa iszonyú öreg holmid van? - kérdezte Panni. - Ezt honnan gondolod? - csodálkozott rá Imama. - Anyu azt mondta a múltkor, hogy a prémkalapodat, amit a szűcshöz akartál vinni, biztosan Árpád apánk viselte a honfoglaláskor! Imama nagyot kacagott. - Tudod, mikor volt a honfoglalás? - kérdezte. - Nem tudom! - Ezer évvel ezelőtt! - Akkor éppen jó lenne Matyi Tamásnak! - örvendezett Kockás Peti.