Ha a gyereknéző kíváncsi, mi lehet a jól ismert Mátyás-anekdoták valóságalapja, rögtön talál hozzájuk két negyedórás dokumentumfilmet, kiskorú nézők számára is közérthető összeállítást Mátyásról és Beatrix királynéról. Online filmnézés>>   Mennyi csodálatosan szép mese kezdődik ezekkel a szavakkal! Vajon miért volt fontos őseinknek, hogy meséket őrizzenek meg és adjanak tovább az emberemlékezet számára – a mi számunkra – bölcs és jó uralkodókról, igazságos királyokról? Elsősorban azért, mert királynak lenni nem csupán azt jelenti, hogy valaki fejére koronát tesznek, palotába vezetik és díszes trónra ültetik. Mit jelent királynak lenni?  A meséket a régi korokban nem gyerekeknek mesélték. Felnőttek ültek össze estéről-estére, hogy meghallgassák a mesemondót, aki történeteket tudott szegény legényekről, elvarázsolt emberekről, csodás állatokról, messzi birodalmakról, no és persze jó királyokról… Azonban gyerekek is ültek a felnőttek között, vagyis a mesék mindenkihez szóltak. A mesemondók pedig példaként állították a királyokat a mesehallgatók elé, mintha azt üzenték volna: „Legyetek ti is olyanná, mint a királyok! Induljatok útnak, győzzétek le az ellenségeket, lépjetek szövetségre a segítőtársakkal, és keressétek meg a világszép királykisasszonyt! Uralkodjatok igazságosan, vezessétek az életeteket bölcsen!”   A mesét hallgató felnőttek és gyerekek azt is megtudhatták, ki a bölcs uralkodó és ki a jó király.   Jó király az, aki bátor. Jó király az, aki megsegíti a rászorulókat. Jó király az, aki igazságosan dönt. Jó király az, aki soha nem feledkezik meg semmiről, ami élő: legyen az ember, állat, fű, fa, kő, víz, csillag, a Nap vagy a Hold.   A királyokról szóló mesék a mai kor embereinek, gyermekeinek sem üzennek mást, mint azt: Legyetek ti is olyanok, mint a mesebeli királyok! Hiszen a mesék azt mondják: király bárkiből lehet! És még korona, palota, díszes trón se szükségeltetik hozzá…