– Már öt órája csak megyünk és csak megyünk, nem pihenhetnénk egy kicsit, Lobonc? Nagyon elfáradtam! – Ne nyavalyogj már folyton, Tüsi! Tudod, hogy sietnünk kell. Minden perc számíthat. Nem láttál még egy helyszínelős filmet sem a tévében? – Anyáék nem engedik. – Akkor pedig tudnád, hogy az ilyen bűntényeknél sokszor egyetlen perc is eldöntheti, hogy miként végződik a dolog. – Ezt hogy érted? – kérdezte rémülten Tüsi. – Hagyjuk! Siessünk inkább! Két napja indult el a két jó barát a sűrű, fekete erdőben, hogy megkeressék barátjukat, Bam Bandit. Az erdő olyan sűrű volt, hogy időnként egy bordásfalra emlékeztetett, aminek résein szinte lehetetlen átjutni, és olyan fekete, mintha egy fekete párducot leöntöttek volna egy vödör fekete festékkel. Kedden reggel indultak, négyóránként megálltak megpihenni húsz percre, ettek egy kekszet, ittak néhány korty vizet, azután nyomás tovább.Ijesztő hangokat hallottak nappal, rémisztőket éjszaka, féltek rettenetesen. A testüket szétszabdalta a sűrű bozót. A sok szúnyog, hangya, darázs és a csak ezen a vidéken található szuhada, azaz a szúnyog, a hangya és a darázs keveréke pedig összevissza csípte őket. – Engem is megmentenél, vállalnád értem ezt a szenvedést és kínt? – kérdezte Tüsi, éppen szétcsapva magán egy hatalmas szuhadát. – Ne kérdezz hülyeséget! Ugyanolyan jó barátom vagy, mint Bandi. – Azután látszott, hogy töpreng valamin, és kibökte: – És te megmentenél engem, Tüsi? – Ne kérdezz hülyeséget! Ugyanolyan jó barátom vagy, mint Bamba! – Ne hívd Bambának, tudod, hogy utálja! Egy elágazáshoz értek. Lobonc, mint egy igazi indián, letérdelt, fürkészte a talajt, simogatta a földet. Nyomokat keresett, majd felpattant, és határozottan a jobb oldali utat választotta. – Szerinted Bandi esetleg már megh... mire odaérünk? – kérdezte sírós hangon Tüsi. – Mondtam már, hogy ne nyivákolj! Időben odaérünk és kiszabadítjuk. Hétfőn mondta az osztályban Gizella néni, hogy nagy baj történt, eltűnt Bam Bandi. – Hogyhogy eltűnt? – hördült fel az osztály. – Az nem lehet, hogy eltűnt, tegnap délután még hárman együtt játszottunk! – kiáltotta egyszerre Lobonc és Tüsi. – Csapd le csimpánzoztunk! Tetszik tudni, amihez két nagy husáng kell és egy... – Este nem ért haza Bandi – folytatta Gizella néni –, éjfélkor pedig felhívta az apukáját egy férfi, és közölte, hogy elrabolta. Váltságdíjat kért a szülőktől. – Mi az, hogy váltságdíj? – kérdezték többen. – Istenem, hát itt senki sem néz tévét? – kérdezte Lobonc. – A váltságdíj az, amikor egy gonosz ember elrabol valakit, és csak akkor engedi szabadon, ha megkapja az elrabolt valaki teljes legókészletét vagy az összes Star Wars-figuráját. – Itt sajnos sokkal többről van szó, Lobonc! Tudom, hogy nagyon jó barátok vagytok. El kell mondanom a teljes igazságot. Söpörd el, légy szíves, a hajad a szemedből, hogy belenézhessek!   És hogy mi a teljes igazság? Azt megtudod Fekete András lebilincselően vicces regényéből   <<VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>   VISSZA A GYERMEKREGÉNYHEZ>>