|
Grimm-mesék: TÖKFILKÓ-típusú mesék - Az aranylúd
|
 A mese főhõsei egy favágó család tagjai. A családfőt segítve előbb a legnagyobb, majd a középső fia megy el egy nap fát vágni az erdőbe, ahol egy idős emberrel találkoznak, aki kenyeret és bort kér a tarisznyájukból, azonban egyik fiútól sem kap.
Ezután titokzatos körülmények között megsérülnek.
Végül a léha és semmirekellőnek hitt kisebbik gyermek megy szerencsét próbálni. Ő is találkozik a vénemberrel, aki megint csak kenyeret és bort kér. Tökfilkó azonban ad neki és ekkor váratlan dolog történik..
|
A mese az önzés, irigység, és az adás problematikáját, a személyiségfejlődés igen fontos állomását is feldolgozza:
tudok-e adni a sajátomból?
Ha nem tudok pozitív döntést hozni, az a veszély fenyeget, hogy leáll, stagnálni kezd a fejlõdés, s továbbiakban nincs miből merítkeznem.
A „Nincs elég nekem sem, nem adhatok” és a „Ha adok, el fog fogyni” félelmekkel szembeállítható a mese üzenete:
-
nincs igazi veszélye az adásnak, hiszen ha keveset is adok, máris értékesebbé válok, és a sajátom marad: a savanyú sör átváltozik borrá, mint a mesében.
-
Az intellektuális erõfeszítés, kreativitás is csak a kölcsönös „adás”, együttesség révén lehetséges.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
