„A modern pedagógia egyik legfontosabb könyvét (és mára már klasszikusát) tartja kezében az olvasó" - írja Vekerdy Tamás Alexander Sutherland Neill munkájáról, mely 2004-ben - negyvennégy évvel az eredeti mű kiadása után - volt olvasható először magyar nyelven. Öt évvel később Rutkai Helga szerkesztésében a Kétezeregy Kiadó már a harmadik kiadást jelentette meg...
Alexander Sutherland Neill a múlt század húszas éveinek elején alapította meg iskoláját, amely többszöri átköltözést követően 1924 óta folyamatosan a dél-angliai Leiston városkában működik. Az iskola Summerhill néven vált világhírűvé, és Summerhill vezetőjeként vált Neill a pedagógia egyik klasszikusává. Kezdetben nehéz, problematikus gyerekeket fogadott gyógyításra - az indulás évében négyet, majd ötöt, de hamarosan nagy és jól működő teleppé vált ez a bentlakásos intézmény, ahová az elfogadást és a szabadságot kereső szülők egyre nagyobb számban adták be gyerekeiket.
A bevezetőt követően a könyv hét fejezetre tagolódik - A Summerhilliskola, Gyereknevelés, A szex, Vallás és erkölcs, Gyerekproblémák, A szülők problémái, Kérdések és válaszok —, a függelékben pedig Erich Frommnak az amerikai kiadáshoz írt előszavát olvashatjuk.
Az első fejezetet az író a summerhilli iskola általános bemutatásának szentelte. A rövid történeti bevezető után az intézmény működésébe kapunk betekintést, megismerkedünk az alkalmazott pedagógiai módszer legfőbb elveivel, melyeket talán ezzel a két szóval lehet legtömörebben jellemezni: elfogadás és szabadság.
Neill nem hisz abban, hogy a gonoszság velünk születik. „Ahhoz túl sok utálatos gyereket láttam már átváltozni jóvá, amint megkapják a kellő szabadságot és elfogadást a felnőttektől" - írja. Szerinte ,,az oktatási rendszernek olyan gyerekeket kellene nevelnie, akik szuverén egyéniségek és közösségi emberek is egyben. Az önkormányzati forma minden kétséget kizáróan ezt eredményezi".
Summerhillben nem kötelező bemenni az órákra. Azok a gyermekek, akik már óvodába is idejártak, minden órára bemennek, és sírnak, ha betegségük ágyba kényszeríti őket, mert akkor „hiányozni fogok Roger földrajzórájáról!" A máshonnan jött gyerekek egy ideig nem járnak órákra (minél szigorúbb iskolákból jöttek, annál hosszabb ideig, de aztán ők is beszoknak, és megelevenedő érdeklődéssel vesznek részt a közös tevékenységben). Megtudjuk, hogy az iskolában széles körű hatáskörrel közös tanár-diák önkormányzat működik, ahol minden tanárnak és diáknak egy szavazata van. A hetente ülésező gyűlés elé nem kerülnek azok a dolgok, amelyekben az iskolaigazgató dönt: például a tanárok felvétele és elbocsátása. Az iskolai élet legtöbb kérdése azonban a gyűléseken dől el. Az itt elfogadott törvények mindenkire érvényesek, a tanárokra is. A tanároknak nincs joguk saját elgondolásuk szerint szabályokat kitalálni. Ha megszegik a közösen hozott törvényeket, akkor ez - ugyanúgy, mint a gyerekek esetében - a közösség elé kerül.
A második fejezet a gyermeknevelés általános aspektusairól számol be, hangsúlyozza a neilli pedagógia alapelveit, a szeretetet és elfogadást, a gyerek szabadságát, egyéni és önálló fejlődési ritmusát, illetve szót ejt a fegyelem, engedelmesség, jutalom és büntetés, felelősség, hazugság, zaj, humor és játékok kérdéseiről is.
A következő fejezet a pedagógusok által is gyakran tabuként kezelt témákat tárja az olvasó elé. Az író a legnyíltabb és legtermészetesebb módon beszél a szexualitás, a maszturbáció, a meztelenség, sőt a pornográfia és homoszexualitás kérdéséről is. Felfogása szerint a szexuális felvilágosítás hiánya, illetve a szexualitás visszafojtása a gyerekekben súlyos, előreláthatatlan következményeket szülhet, agresszióhoz és különböző viselkedészavarhoz vezethet. Meggyőződése, hogy ezen kérdések nyílt módon való kezelése nem vezet erkölcstelen életformához, sőt ellenkezőleg, a kiegyensúlyozott életű felnőtté válás elmaradhatatlan lépcsőfokai.
A negyedik rész a vallás és erkölcsi tanítás, illetve az ezzel járó problémák, a cenzúrázás, a káromkodás és szitkozódás kezelését tárgyalja. Neill alapvető különbséget lát az erkölcsös ember és az erkölcsöt mások számára oktató, másoktól megkövetelő ember között.
Az ötödik fejezet olyan gyerekproblémák megoldásaira keres választ, mint a kegyetlenség, a szadizmus, a lopás, a fiatalkori bűnözés. Neill szerint a kegyetlenség a perverzzé vált szeretet. Meglátása az, hogy a gyerekek nem ösztönszerűen cselekszik a rosszat, hanem bizonyos nyomasztó helyzetek, elfojtások, a szülői vagy tanári agresszió váltja ki belőlük. A summerhilli évek tapasztalata azt mutatja, hogy a szabad és boldog gyerekek nem folyamodnak kegyetlenséghez, sem pedig agresszióhoz.
A hatodik rész a családokban gyakran előforduló problémákról beszél, amelyekért a szülőket terheli a felelősség, és amelyek óriási kihatással vannak a gyerekre. Itt tárgyalja az elkényeztetés, a hatalom és tekintély, a féltékenység, a válás, a szülői aggodalom és tisztánlátás kérdését. Neill Freuddal együtt vallja, hogy a boldogtalanság a felettesén és az ösztön-én közötti konfliktus eredménye.
Végül az utolsó fejezet eredményesen foglalja össze az eddig ismertetett alapelveket. Gyakori kérdéseket tartalmaz Summerhillről, a gyereknevelésről, a pszichológiáról, a tanulásról, vallásról, szexről és hasonlókról. Az író ezeket sem hagyja megválaszolatlanul, így az olvasóban még jobban letisztul és kikristályosodik a neilli pedagógia lényege, módszerének eredményessége, melyet a több tucat, évtizedek során nyert tanítási tapasztalat és konkrét, megtörtént eset tesz még szemléletesebbé.
Hogy Neill álláspontjával sok ellenséget szerzett magának, elsősorban azzal magyarázható, hogy nem reformer volt, aki bizonyos problémákat akart megoldani, hanem az egészet akarta radikálisan megváltoztatni. Az iskolarendszer alapjait tette kérdésessé: a nevelés céljait, annak erkölcsi tartóoszlopait. A büntetést, félelemkeltest, a büntetéssel való fenyegetést nemcsak hogy haszontalannak és károsnak, hanem egyenesen bűnnek nevezte.
Mint minden reform- és alternatív pedagógia, Neill summerhilli pedagógiája is a gyermek lelki igényeihez és képességeihez igazítja a nevelést, és tudja, hogy helytelen a gyermektől olyasmit elvárni, amit - egy korai életkorban -még csak színlelni tudna. Neill pontosan tudja, hogy a kierőszakolt fegyelem és a büntetés félelmet vált ki, és a félelem gyűlöletet szül. És azt is tudja, hogy a szabadság soha nem egyenlő a felelőtlenséggel, mert a szó valódi értelmében vett szabadság a másik ugyanolyan szabadságának tiszteletén alapszik. Mindennek alkalmazásához pedig az őszinteség vezethet el minket.