"A bátyámról fogok most mesélni. A bátyámról, Oroszlánszívű Jonatánról. Azt hiszem, ez a történet majdnem olyan, mint egy mese, egy picikét meg mint egy kísértethistória, mégis igaz az egész. Csakhogy Jonatánon meg rajtam kívül még senki sem tud a dologról.
Jonatánt kezdetben nem hívták Oroszlánszívűnek, ugyanúgy Lejon volt a vezetékneve, mint mamának meg nekem. Ez azt jelenti, oroszlán. Lejon Jonatán volt tehát a neve. Az enyém Lejon Kari, a mamáé meg Lejon Sigrid. Papát Lejon Axelnek hívták, de itt hagyott minket, amikor én még csak kétéves voltam, a tengerre ment, és azóta sem hallottunk róla. Most azt akarom elmondani, hogyan lett Jonatánból Oroszlánszívű Jonatán meg a többi csodálatos dolgot, ami azóta történt."
Ugyan, van-e olyan gyerek, aki csak egyszer is el ne merengett volna az Élet és a Halál felnőttekhez méltó, nagy kérdésein. Bánatos estéken vagy betegség idején gyerekésszel is sokan gondolnak arra, vajon milyen is lehet az elmúlás pillanata.
Astrid Lindgren, az ifjúsági irodalom immár klasszikussá nőtt alakja azonban nem a szomorú elmúlásról ír. Különös hangulatú, megdöbbentően szép meseregényében az álmodozások és képzelgések világát rajzolja elénk.
Az életnek sosincs vége, álomvilágok és megálmodott történetek olykor megható, olykor pedig nagyon is izgalmas, kalandos jelenetei rajzanak elénk, és e kalandok, történetek mindig újra meg újra álmodhatók, felidézve a bátorság, a szeretet és a becsület nagy próbatételeit.
Both Gabi
Az nem lehet véletlen, hogy Astrid Lindgrenről nevezték el a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját. Harisnyás Pippi, Háztetey Károly és Juharfalvi Emil is az ő fejében született, minden mesefigurája a legszínvonalasabb irodalmat kínálja gyerekek millióinak, hisz számtalan nyelvre lefordították e nagyszerű műveket.
Ezt a tabudöntő és korát messze megelőző könyvet 1973-ban adták ki az írónő hazájában, Svédországban, és tíz évvel később jelent meg nálunk. (Ma már csak antikváriumban lehet hozzájutni.) Sokan azt mondják, hogy fantasy, én mégis inkább egyszerűen „tiszta mesének” nevezném: sodró erejű elbeszélés egy testvérpárról, akik minden nehézséget legyőznek együtt.
Hogy lehet legyőzni a nehézségeket, ha a testvérpár egyik tagja halálos beteg, a másik pedig egy tűzvészben hal meg akkor, amikor öccsét az élete árán menti ki onnan? Hát úgy, hogy létezik egy világ, egy birodalom, Nangija, ahol a testvérek újra találkozhatnak. Ez látszólag egy olyan hely, ahol nem történhet semmi rossz.
Cseresznyevölgyben minden gyönyörű, de a szomszédos Vadrózsavölgyben gonosz erők uralkodnak, és elveszik az emberek szabadságát, pénzét és boldogságát. A gonoszokat az oroszlánszívű testvérpár, Jonatán és Kalle bátorsága, kitartása és ereje győzi le, de ennek az az ára, hogy Nangiját is el kell hagyniuk. Hosszú, fáradságos és hősies küzdelem után egy újabb birodalomba érkeznek (Nangilima), ahol azok a lelkek laknak, akik Nangijában újra meghaltak. A könyv a testvéri szeretetről, a hősiességről, a bátorságról szól, és arról,
„hogy az ember ne legyen lekvár”?
A főhős nem érzi magát bátornak, állandó kétségek gyötrik, de lekvár sem akar lenni. Nem keresi a bajt, de viszik előre az események, megy velük, és teszi, amit tennie kell. Azt hiszem, ez a könyv tízéves kor alatt riasztó lehet. Az ötödik–hatodik osztályosok számára viszont átélhetővé teszi a legfontosabb emberi tulajdonságokat: a feltétel nélküli szeretet, a jóság, a bátorság és a hűség minden didaxis nélkül mutat egy utat, amit érdemes követni. Fontos, bátor, jó könyv. Minden sora megszívlelendő az identitáskereső nemzedék számára, mert:
„Vannak dolgok, amiket meg kell tenni, különben nem ember az ember, hanem csak egy rakás lekvár.”
andielmenyei.blogspot
Hogy hol van Nangija? Már az elején megtudjuk: valahol a csillagokon túl......
Ott ahol az Oroszlánszívű testvérek, Károly és Jonatán élnek a haláluk után.
Hogy ne vágjak a közepébe: egy fiú testvérpár egyik tagja, Kalle haldoklik. Véletlenül tudja meg betegsége tényét, szenved, fekszik, köhög a nap minden percében. A testvére, a szép, csinos, fess Jonatán tartja benne a lelket, ő mesél öccsének Nangijáról, hogy ne aggódjon, mert a halál után gyönyörű környezetbe, az édes életbe fog csöppenni, ahol a későbbiekben úgyis találkozni fognak.
Valami véletlen folytán felcserélődik Nangijába való érkezésük sorrendje, de mint minden mesében itt is be kell következnie a jónak, az örömnek. Találkozásuk után, "minden jó, ha a vége jó" is lehetne, olvashatnánk a gyönyörű életükről, a mesebeli találkozásokról, állatokról, képzeletben csodás tájakra utazhatnánk, ha......
Egy másik verziót olvashatunk. A megérkezés, a fiúk egymásra találása a "Paradicsomban" megtörténik, de az ígért élet, (hogy minden rendben lesz, a mesék szépek lesznek az élet pedig könnyű és egyszerű) még várat magára.
A két völgy egyike egy gonosz ember Tengil keze és emberei közé kerül, pusztulnak az emberek. Jonatán vállalja magára a feladatot, hogy a helyzetet és a kedves embereket megpróbálja megmenteni.
Egy fantasy-t olvastam gyermekkoromban, egy fantasztikus mesét olvastam felnőttként. Akkor a mese varázsolt el, most az összetartozás, az önzetlenség. A feltétlen szeretet, a segítségnyújtás. A fiúk közötti hatalmas testvéri szeretet a történet egészén végighúzódik. Elvarázsolt a képzelet világának sokrétűsége, hogy merjünk álmodozni!
A mese tartalmazza mindazon elemeket, amelyekre szüksége van: izgalom harcosokkal, katonákkal, lovakkal, árulóval, szeretettel. Megtalálható benne a gyöngédség, a lágyság a testvéri összetartozásban, Zsófia és a galambok személyében, Mátyás segítőkészségében.
Oroszlánszívű Jonatán jelleme, viselkedése egy példát állíthat a gyermek elé. Ő az aki még az ellenség emberét is megmenti, mert állítja, hogy "vannak dolgok, amiket meg kell tenni, különben nem ember az ember, hanem csak egy rakás lekvár."
...és, hogy hol is található Nangilima, és hogyan jutnak el ebbe az országba a fiúk? ... A titok megfejtése a könyvben található.
Astrid Lindgren nem csak Harisnyás Pippi írójaként alkotott maradandót, hanem az Oroszlánszívű testvérek megszemélyesítésével is. Hiteles, csodaszép.
A meseregény üzenete örök - életről és halálról, mesékről és csodákról ír, a gyermeki egyszerűség határát súroló elképesztő stílusban.
A két fiú szüleik nélkül, egy új világban egymást támogatva nőnek fel. A nagyvilágot Karl szemszögéből láthatjuk, megélhetjük a halált.
A kisfiú aki csodálattal tekint bátyjára, Oroszlánszívű Jonatánra, a kalandok alatt ugyan olyan rettenthetetlenné és bátorrá válik, mint példaképe.
Egy életút tanulságát sűríti bele az írónő ebbe a felnőtt mesébe.
|