olvasovanevels   Tina, a főszereplő folyamatosan reflektál a saját életére, ettől lesz olyan élő a karaktere. Nem egy papírfigura, aki iskolás vagy meghalt a mamája: ő ennél sokkal több, az életének minden mozzanata ő maga. Nagyon el van találva a befejezés is: ugyan talál új barátokat, ahogy a felnőttek biztatják, hiszen örökké nem lehet gyászolni, de olyan barátot nem - és így az egész barát-kérdés nem lesz elbagatellizálva. Ráadás a 130 oldal regényi történet, mellyel azonosulni tud vele egy hétéves, kezdő olvasó, de minden oldalon csak pár mondat van a nagy rajzok mellett - így ez igazi első olvasós könyv lett. Részlet a könyvből I. fejezet (összesen 8 mondatból áll) Későre jár, Tina mégsem tud elaludni. Vannak, akik bárányokat számolnak, hogy elálmosodjanak, de ő nem. Tina azokat az alkalmakat számolja, amikor boldog volt. Amikor kicsi volt, és kapott egy békát az unokatestvérétől. Amikor először úszott karcsapásnyit anélkül. hogy elsüllyedt volna. Vagy amikor megkapta az iskolatáskáját. Annyira boldog volt, hogy végre elkezdheti az első osztályt! Egész életében erre vágyott. A nyár végtelenül hosszúnak tűnt, de csak azért, mert Tina már nagyon türelmetlen volt.           A szerzőpáros évek óta dolgozik együtt, Svédország gyerekirodalmának meghatározó alakjai.     olvassbele.com A gyerekek barátságáról   Ha az ember elbízza magát, és hagyja, hogy elkényeztesse a sok irodalom, könnyen kicsorbul az ítélőképessége. Az én boldog életem első néhány oldala után úgy éreztem, hogy ez nem túl jó könyv, kicsit méla, elég szájbarágós, meg ilyenek. Tovább olvasva – mert nem illik egy könyvet pár oldal után rögtön elásni (bár némelyik tényleg megérdemli) – be kellett látnom, hogy tévedtem.    Annyira hozzászoktumk azokhoz a mese- és gyerekkönyvekhez, amelyekben a felnőttek is megtalálják a maguk szórakozását, hogy már el is felejtettük, ilyen ehet egy olyan mű, ami csak gyerekeknek szól. Nem áll ezer rétegből, nincs mély jelentéstartalma, nincsenek szintjei.   A mese egy egyszerű iskolakezdés, egy új barátság és a barátság megszakadásának története. Ami megkülönbözteti a többi iskolás könyvtől, az éppen ez a célratörő egyszerűség: itt nincs semmilyen sallang, a közlés minimális, és ezért a legfontosabbra szorítkozik: mindennapi események és (gyerek)érzések sorjáznak. Szomorúság, boldogság, csalódás, fájdalom, a legegyszerűbb helyzetekben, mélyen átélhetően. A rajz pedig tökéletesen illik a szövegvilághoz: ugyanaz a finomság és derű látható az eseményenyeteket megelevenítő ceruzarajzokon.   Egy kislány, Tina, aki az apukájával és a cicájával él – édesanyja már meghalt – iskolába megy, és azonnal barátságot köt Fridával. Ez a fajta barátság a legtöbb embert megtalálja. Sosem törik meg, sosem bomlik fel, tarkíthatják veszekedések, de ezek sem bizonyulnak elegendőnek ahhoz, hogy szakadást okozzanak a gyerekek között. Legtöbbször aztán persze mégis szétsodródnak a kisgyerekkori barátok, de hat-hét-nyolc évesen ennek lehetősége még csak fel sem merül. Tina és Frida sem gondolják, hogy barátságuknak bármi is útjába állhatna, de ekkor jön a csapás: Fridáék elköltöznek.   Tina ettől szomorú és zárkózott lesz, rosszalkodni kezd – és egyszer csak megváltozik Rose Lagercrantz sablongyanús történetének hangvétele. A felnőtteket effajta helyzetben az a kérdés foglalkoztatja: vajon miképp viselkedik a gyerek, ha elveszít egy ilyen kapcsolatot? Megpróbálja pótolni? Ki tudja tölteni valaki más a legjobb barát hiányát? A gyerekek viszont nem érnek rá töprengeni a kérdéseken, mert meg- és átélik a helyzetet, amiért sajnálják magukat, és haragszanak a világra. Innentől Az én boldog életem kezdetben oktató stílusú hangja felszívódik. Őszinte lesz. Gyerekeknek szól, tehát tekintsük tanmesének. Nem kell mást várni tőle, többlet tartalmat keresni benne. Kedves, meglepően valóságos életmesét kapunk „barátságról és elválásról, boldogságról és szomorúságról”, hogy a hátszöveget idézzük. Eva Erikkson rajzai kedvesek, egyszerűek és sajátos karakterűek, kellemesen kísérik a történetet. Érdemes belelapozni a szülőknek is, csak úgy, az ismerkedés végett, és ha a kezdő olvasónak, a gyereknek kedve van hozzá, nézegetheti, betűzgetheti ő is. Valójában a könyvnek épp az a legnagyobb előnye, hogy kérdéseket vet fel, amelyeket a gyerekek feltehetnek a szüleiknek, elbeszélgethetnek róluk. Ez pedig talán a legnagyobb eredmény, amit gyerekkönyv elérhet. (2) A szívem ugrál örömében