E kislexikon elsősorban gyermekverskötet, de optimistán a gyerekek közé számlálom a játékos kedvű, nyelvi fogékonyságukat megőrző felnőtteket, legyenek akár a nagyszülői generáció tagjai. A világra való rácsodálkozás első nagy élménye, a nyelvvel való ismerkedés ugyanis egy életen át tartogat tanulságos és szórakoztató felfedezéseket. A kötetben található versek valójában szómagyarázatok: a sorokba beleszőve, színessel kiemelve olvasható az egyes címekben szereplő idegen szavak magyar szinonimája. A versek emellett igyekeznek felvillantani a bennünket körülvevő világ ellentmondásos, mókás vagy misztikus vonásait, nem megkerülve az olyan „kényes” jelenségeket sem, mint például a korrupció, a terror vagy a szex.     A válogatás természetesen szubjektív, ám kifejezetten gyakori szavakból áll, amelyek lépten-nyomon felbukkannak életünkben. A szókincs hozzávetőlegesen a 6–14 éves korosztály ismereteire épül, ám e határok tetszőlegesen tágíthatók, az egyénenként eltérő verbális készségeknek megfelelően.     S bár alapvetően verseskötetről beszélünk, a szótárnak nem titkolt szándéka a szókincs bővítése, a fantázia felcsigázása, a ritmikai fogékonyság és a gondolkodás fejlesztése, az etimológiai érzék bontogatása, ami a nyelvtanuláshoz is fontos kellék. Igyekszik azonban a kötet messze elkerülni a tanáros okítást, hiszen a nyelv – és ezen keresztül a világ – rétegeinek felfedezése a lehető legszórakoztatóbb dolog. Ezt bizonyítják Kárpáti Tibor zseniális rajzai is, amelyek tökéletes összhangban működnek a versekkel. (Laik Eszter)   LAIK ESZTER (1973- ) Már az egyetemen tudtam, hogy könyvkiadók és/vagy lapok háza táján szeretnék dolgozni, és úgy alakult, hogy mindkét vágyam teljesült. Kezdetben a Széphalom Könyvműhely munkatársaként ténykedtem, majd szabadúszó szerkesztő, fordító lettem különféle kiadóknál. 2005-ben vettem át a Nők Lapja irodalom- és meserovatát, ahol „felnőtt” szövegek mellett a gyerekirodalom is a napjaim része lett. Aztán 2011-től egy folyóiratnál, az Irodalmi Jelennél bízták rám a tudósítás-, majd később a prózarovatot. A „száguldó riporterkedés” mellett tehát írókat nyüstölök a határidők betartása végett, olvasok és olvasok, mellette pedig továbbra is szerkesztek, fordítok és álmodozom. Néha írok is (ha legyőzöm a lustaságom). 2015-ben jelent meg a Hogyan lettem Esterházy? című tárcanovella-kötetem, ezt követte a Móra Kiadónál az Abszurd, Bravúr, Celeb – 100 idegen szó verses magyarázata. A Móránál megjelenni számomra hatalmas büszkeség volt, ahhoz a generációhoz tartozom ugyanis, akiknek a (jó) gyerekkönyv egyenlő volt a Mórával. A Mórán nőttünk fel. A szómagyarázó versikék ötlete véletlenszerűen pattant ki a fejemből – egy baráti társaságban beszélgettünk róla, mennyire tetszik a gyerekeknek, amikor furcsa hangzású idegen szavakat hallanak. Mivel a vers és a zene a kezdet kezdetétől elválaszthatatlanul jelen van az életemben, és rajongva szeretek játszani a nyelvvel, magam szórakoztatására „elpotyogtattam” néhány ilyen verset. Végül annyi összegyűlt, hogy rábeszéltek, szerkesszem kötetté. Azt remélem, aki olvassa, bepillanthat abba a hihetetlenül izgalmas, mulatságos, sokrétű és rejtelmes világba, ami a szavaké – és legfőképp a magyar nyelvé, amiért nem kell még csak a szomszédba sem mennünk. Forrás: mora.hu