A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában. Hogyan született az ötlet? A kisfiamnak nagyon sok mesekönyvet olvastam, így tapasztaltam meg a mese varázslatos erejét. Sokkal könnyebb volt például egy orvosi látogatás, ha előtte a témába vágó könyvet olvastunk. Segített felkészíteni Őt arra, hogy mi fog történni. A mese és a képek alapján mindent átbeszéltünk, így már nem érte meglepetés.  De a mesekönyvek segítettek nekünk a hajvágásnál, a szobatisztaságra szoktatásnál, az óvodakezdésnél és a dackorszak nehéz időszakában is. Az ötlet innen ered. Azt szerettem volna, ha egy olyan mesekönyv születik, ami elmeséli a gyerekeknek és a szülőknek, hogy mi is történik egy logopédia órán, és azt otthon milyen feladatokkal lehet előkészíteni, segítve a logopédus munkáját. Hiszen a szülők, és a gyermekkel kommunikáló valamennyi felnőtt együttműködése szükséges azért, hogy a helyesen ejtett hangok minél gyorsabban automatizálódjanak. Köszönöm a Manó Könyvek Kiadónak, hogy fantáziát láttak a mesémben és lehetővé tették, hogy a Répa Retek Mogyoró megszülethessen! Elsősorban óvodásoknak készült a könyv, lehet más korosztály is célcsoport? Igen, elsősorban óvodásoknak szól a könyv, mert az artikulációs hibák nagyrészt az óvodás gyermekek körében jellemzőek. De érdekes lehet azoknak a kisiskolásoknak is, akik szeretettel gondolnak az óvodai logopédia foglalkozásokra, vagy esetleg egy-két hangjuk még nem tökéletes.  Az illusztráció remekül kiegészíti a könyvet, mennyire fontos mindez ilyen esetben? Az illusztráció minden mesekönyv nagyon fontos része, de a Répa retek mogyoróban kiemelt szerepet kaptak a rajzok, hiszen aki nem találkozott még a nyelvgyakorlatokkal, el sem tudja képzelni, hogy hogyan kell például „kanalat formálni”, „meghintáztatni a nyelvünket” vagy „gombócot főzni”. Szalay György bájos rajzai tökéletesen ábrázolják ezeket a feladatokat, kedves karakterei hangulatossá varázsolják a könyvet. Mint gyógypedagógus és logopédus hogy látod a helyzetet, sok gyerek szorul fejlesztésre ezen a téren? Mi a tendencia? Javuló vagy romló a helyzet? Az ötéves gyerekek kötelező szűrése alapján az a tapasztalat, hogy a szűrés után évről évre egyre több gyermeknek van szüksége további vizsgálatra, majd logopédiai terápiára. Mennyire játszik fontos szerepet a humor, mint a könyv alkotóeleme? Elsőre viccesnek tűnhet maga a szituáció, hogy a tükör előtt ülünk, és a nyelvünkkel próbálunk mindenféle trükköket csinálni, ami nem is annyira könnyű.  Ez mókás perceket szokott eredményezni a foglalkozásokon. Ezek a gyakorlatok már önmagukban feldobják a könyvet, megkönnyítve az esetleg monotonnak tűnő gyakorlás folyamatát is. Milyen gyakran ajánlott a könyvben szereplő feladatokat gyakorolni otthon? Minél gyakrabban gyakorolnak a gyerekek, annál jobb. Az otthoni gyakorlás a tükör előtt, a saját logopédiai füzetből, vagy akár a Répa retek mogyoróból lényegesen lerövidítheti a terápiát, segíti a logopédus munkáját, gyorsítja a helyesen ejtett hangok automatizálódását.   Makkai-Kovács Krisztina Forrás: tiszatajonline.hu