A kötetben mesei elemekre hangolt tréfás irodalmi szövegek találhatók, mégpedig olyan jeles szerzőktől akik a nevetős kedvre derítő, humorral telített meseszövésben a legaktívabbak. Ijjas Tamás és Lackfi János a leggonoszabb mesékben egymással versengenek a nagyotmondásban. Könyvük a gyerekeket olvasásra motiváló kortárs szövegek sorát gazdagítja: a mesékben benne vannak azok a hozzávalók, amelyek felkeltik a gyerekek érdeklődését, kíváncsiságát – leleményességük garantálja az irodalmi szövegekkel való élményszerű találkozást. A nyelvi ötletekkel, innovációkkal telített írások mindannyiunk gyerekkori meseélményeit és korunk jelenségeit ötvözve rendkívül szórakoztató módon, a mai környezetre reflektálva fonják tovább az emlékeink mozaikjait. Igazi felfedező élményt jelent megtudni, hogy milyen nehézségekkel, milyen gonoszságokkal kell megküzdenie egy-egy mesei szereplőnek. Hogyan hadakozott Aladdin a csodalámpával és ennek mi lett a következménye? Miért gonoszkodott a Szépség a Szörnyeteggel? Miért nem ment el Hamupipőke a bálba? Miért élt boldogtalanul a szépségkirálynő? Milyen sorsra jutott Csipkerózsika, Hamupipőke, a kis katica, vagy a világ legbátrabb és legfeledékenyebb királyfia? A kötet a nevelési-oktatási folyamat bármely szakaszába beilleszthető ajánlott olvasmányként, s remek szöveggyűjteményként használható a gyerekirodalmi stúdiumok anyagához is.   Életszépítők Ijjas Tamás és Lackfi János gondoltak egy merészet: kitalálták és megírták A világ leggonoszabb meséi-t. A piros (Ijjas) és kék (Lackfi) betűkkel szedett nyúlfarknyi történeteken (végre) a felnőttek is jót derülhetnek; nincs is annál szebb, amikor az esti mese hatalmas vihogásba torkollik… Egy pontosítással azért élnénk: tuti, hogy nem ezek a világ leggonoszabb meséi! A Grimm-fivéreket nehéz lekörözni… A magyar szerzőpáros legalább mellőzi a boldog véget, és ez tényleg a gonoszkodás számlájára írható. Ráadásul egymást igyekeznek túllicitálni meghökkentésben, gonoszkodásban, elég jól sikerült mindkettejüknek. Lackfi János (egyik) meséjében például a világ legszebb lánya bármit megadna azért, hogy a világ második legszebb lánya legyen, de nem sikerül neki. A befejezés is gonosz: a világszép királylány toporzékol és bőg, de pechjére még ettől sem csúnyul meg eléggé. Ijjas Tamás egyik meséjében a krokodil fogfájás miatt szenved és nem talál egyetlen fogorvost sem, aki bele merne nézni a szájába. Lackfi másik meséje egy villanypóznáról szól, ami beleszeret egy sünbe. Reménytelen a helyzet, nem akarja megütni a szerelmét, ezért a pózna csak áll és pityereg és telesírja árammal a környéket… Kétségtelenül fárasztó mesék, melyektől altatásidőben garantáltan éber állapotba kerül a legkimerültebb gyerek is.  Kinek hiányzik ez este? Nappali gyermekirodalomnak ellenben remek. A gonosz mesék “Egyszer volt, hol nem volt…”-ja a “Nem is, mert…” Ez van, ha egy szerző a szerzőtársa révén komoly versenyhelyzetbe kényszerül. Miről szól a világ leggonoszabb meséje? Természetesen “Nem is” arról, amiről a másik ír… Néhány részlet képekben: A pirosbetűs meséket Ijjas Tamás , a kék betűseket Lackfi János írta. Meserészlet   A világ leggonoszabb meséje egy terülj-terülj asztalkáról szól, amelyen csupa pocsék ennivaló termett ott csodamódon. Szénné égetett sütemények, megbuggyant tej, savanyú majonéz, összeesett kuglóf, csomós puding, félig nyers krumpli, gumiízű, rágós hús, moslékszerű leves és hasonlók. Ráadásul az asztal egy óvodában állt, és a dadus néni az összes nyamvadt kaját beletömte a kicsikbe. Amikor minden elfogyott, újra parancsolt az asztalnak, és azokon hipp-hopp, megint egy csomó rusnya étel jelent meg. Az ovisok úgy elhíztak, hogy mindegyikből húsos dadus néni lett, kiözönlöttek az oviból, és megszállták a világot. Ha nem hiszed, nézz körül!   Nem is, mert a világ leggonoszabb meséje egy másik terülj-terülj asztalkáról szól, amelyen csupa ínycsiklandó étel állt. Hatalmas szemű, borostyánsárga szőlő, márványosan tiszta húsok, aranyló kukorica, rubint paradicsom, habos fehér kenyér, feketén gyöngyöző kaviár, hüvelykujjnyi sötét olívabogyók, omlós lazachús, csillámló csokitorta meg minden. Aki csak látta, annak összefutott a szájában a nyál. Aztán egyszer abba a terembe, ahol az asztal állt, beszabadult egy nagyon éhes csavargó, aki nem bírta elviselni a látványt, és rávetette magát az ételekre. Akkor derült ki, hogy az egészet egy szobrász készítette hungarocellből, a csavargó meg olyan dühös és kétségbeesett volt ettől, hogy miszlikbe püfölte az ehetetlen ételeket. A teremőrök ráadásul lefogták, és dutyiba tették, mert megrongált egy értékes műalkotást, ilyet pedig még az ingyenes múzeumi napokon is tilos csinálni. Na, a börtönben azért volt kaja, ha vacak is, de ettől csak egy icipicivel kevésbé gonosz ez a mese.