Például a düh esetében egy vulkánról mesél Sapienso, ami kitörésével mindent elpusztít maga körül. Ismerős, nem? Csodák csodájára P. már egy másnapi konfliktusnál (amikor a hőségriadó miatt nem jöhetett haza az oviból bringával) így szólt: "Na most mindjárt kitör a vulkánom!"

Miután ezt kimondta, persze nem tört ki semmi. Elkezdtünk beszélgetni és végül sikerült a feszültséget feloldani, majd mindenkinek lenyugodnia. A tény pedig, hogy teljesen MAGÁTÓL kezdte alkalmazni az olvasottakat csak még jobban ámulatba ejtett. Úgyhogy most gondolkodom egy védőpajzs generátoron és egy személyre szabott varázskard összeeszkábálásán is, esteleg más, szóba jöhető újításokon.

Időnként pedig egy jól megírt mondat, epizód lendít át a holtponton. Mostanság az otthonról való kimozdulás lett egy fájdalmasan lüktető pont. Valahogy pont úgy alakult egy ilyen beszélgetés, hogy mielőtt még beálltunk volna a "nem-de-nem-de-akkorsem" párbeszédbe, eszembe jutott az egyik szakszervizes robotkolléga éppen idevágó mondata: "A végén, csakis a végén mondj véleményt!"  Működött!! Vagyis: MŰKÖDÖTT!! 

A könyvben szereplő egyszerű, de mégis nagyon hatásos eszközöket a LifeGarden megalkotói, Sárvári Töttős Györgyi és Győri Ildikó pszichológus dolgozták ki, a szépséges megvalósítás pedig Hársas Judit munkája. 

Egy mesekönyvnek az illusztráció mindig sarkallatos pontját képezi. Különösen igaz ez akkor, ha ilyen nagyon fontos és érzékeny területeket érintő problémákat boncolgat. Szalma Edit illusztrációi nemcsak gyönyörűek, de annyi melegség és kedvesség árad belőlük, hogy már a könyv átlapozása is öröm.

Minden fejezet a szülőknek szóló "útmutatóval", lélekerősítő rövid leírással végződik, ami a témát tömören összefoglalja, ötleteket és tanácsokat ad. Aztán lehet továbbgondolni, alkalmazni, kutatni, ötletelni.