Miért kérdezi folyton, hogy “miért”?
"Ez idő tájt a környezet megismeréséhez és feltérképezéséhez a mozgás mellett megjelenik a beszéd a kisgyermek fejlődési eszköztárában. Kérdéseivel tapogatja le az ismeretlen területeket, amit eddig automatikusan megcsinált, annak az értelmét és célját is szeretné látni és megérteni. A “miért” ablak a világra.” – mondja Müller Zsófia gyermek- és ifjúsági szakpszichológus.
“Minél többet kérdez a gyermek, annál többet birtokol a világból. Ez a birtoklás magabiztosabbá és egyre nyitottabbá teszi őt, fejlődik a gondolkodása és a nyelvi készsége. Ha megválaszoljuk a kérdéseket, az olyan a kisgyereknek, mint egy puzzle: apró részenként áll össze az egész világ körülötte. Ezért érdemes minden kérdésre válaszolni, természetesen azon a szinten, amit ő is megért."
Vannak “helyes” válaszok?
Számos szakember mondja azt, hogy szülőként komolyan kell vennünk minden kérdést és igyekeznünk kell, a lehető legkielégítőbb válaszokat adnunk. Dr. Miriam Stoppard angol orvos-író, akinek számos könyve jelent már meg Magyarországon, így ír az egyik könyvében:
"Én abban hiszek, hogy a gyermekeknek mindig az igazat kell mondanunk. Azt azonban ne feltételezze senki, hogy mindig könnyű nyíltnak és őszintének lenni."
Még az első hallásra egyszerűnek tűnő kérdésekben sem. Ha például egy kisgyermek azt kérdezi tőlünk, hogy “miért esik az eső?”, elsőre őszinte válaszként valószínűleg a víz körforgása jut eszünkbe. A kisgyermek számára azonban az a folyamat még túl bonyolult lesz, nem valószínű, hogy meg fogja érteni, ezért találnunk kell egy másik őszinte választ, ami a gyermek számára is érthető. Ha például azt mondjuk neki, hogy azért, hogy nagyra nőjenek a fák és a virágok, azzal még őszinték maradtunk és egy olyan választ adtunk, ami számára is érthető.
Mondhatom, hogy “nem tudom”?
"A miértek megválaszolása az első bonyolultabb kommunikációs helyzet szülő és gyermeke viszonyában.” – mondja Müller Zsófia.
"Már nem kell kitalálni, mit szeretne a beszélni még kevéssé tudó kisgyermek, és a szituáció már azon is túlmutat, hogy a kicsi alapvető utasításoknak engedelmeskedik-e vagy sem. Lehetőségünk van valami kölcsönös kialakítására, ami a bizalmat és a biztonságot építi tovább mind a két félben. Ezért fontos ebben a helyzetben az őszinteség!"
Bármennyire is szándékunk azonban az őszinteség és fáradságot nem ismerve kutatjuk a válaszokat, bármelyikünkkel megeshet, hogy egyszer csak tanácstalanul állunk egy kérdés előtt, mert magunk sem találjuk rá a választ. Vajon bevallhatjuk-e ilyenkor gyermekünknek, hogy a mi tudásunk is véges és nem tudjuk a választ a kérdésére?
„Igen, hiteles válasz a gyermek szemében a „nem tudom“, elfogadhatóvá teszi a gyermeknek a saját nem tudását." – válaszolja Müller Zsófia.
„A kérdezz-felelek így nem válik megfelelési helyzetté. A kérdésre a szülő és a gyermek együtt is megkeresheti a választ.”
|