2. Frakk és a foci

Kiadás éve: 2015

Legaza Ilona

Károly bácsi és Irma néni változatlanul idilli békességben töltenék napjaikat, ha a kutya-macska ármány, a vizsla és az álságos lelkületű Lukrécia macska háborúja fel nem dúlná e derűs napokat. A békésebb természetű Szerénke és a háziak mellett felbukkan egy újabb szereplő is: Lajcsika. A szomszéd kisfiú új színt visz a vizsla életébe, mert - mint kiderül - Frakk él-hal a labdarúgásért. Szenvedélyében osztozik Lajcsika is, így hát sikerül is számtalan galibát okozniuk. Jelentős eseményként könyvelhető el az is, hogy tanúi lehetünk Frakk tanulóéveinek, ugyanis beiratkozik a kutyaiskolába...

Az előző Frakk-történethez hasonlóan Bálint Ágnes regényének legfőbb varázsa itt sem annyira az izgalmas meseszövésben, sokkal inkább finom, ironikus humorában, jellemábrázoló képességében rejlik. Az ismert karikaturista Várnai György mulatságos rajzai illusztrálják a - 6 éven felüli gyerekolvasóknak ajánlható kedves kötetet.

Részlet:

„Frakk a tornácon sütkérezett. Egyszer csak finom pecsenyeszag csapta meg az orrát. Felnézett, de csak Irma néni mutatóujját látta az orra előtt, annak volt sültkaraj-szaga.

 – Ó, ez az ennivaló kezecske! – lelkendezett Frakk, és annyi szeretettel, odaadással csókolta meg a dorgálásra emelt kezet, hogy Irma néni ellágyult.

 – Nem vagy te rossz kutya, Frakk. Talán csak keveset foglalkozunk veled.

 – Igen, elég ritkán járunk sétálni – panaszkodott Frakk, és orrát mély szippantással belefektette Irma néni sültkaraj-szagú tenyerébe. Irma néni ezt a ragaszkodás jelének vélte, elérzékenyülten cirógatta meg Frakk fejét.

 – Ha akarod, sétálhatunk egyet.

 – Akarom! – kiáltott Frakk, és mind a négy lábával egyszerre ugrott fel a levegőbe. Szerénke, aki éppen kidöcögött a tornácra, csak azt látta, hogy Irma nénit fergetegesen sodorja a kapu felé valami vörös, négylábú erő.“

Poós Zoltán

Retrómesék mai olvasatban

Frakk, a derék magyar vizsla hamarosan bélyegeken is látható lesz, ami afféle felvezetése is lehet a Bálint Ágnes centenáriumnak, ugyanis 2022-ben lesz száz éve, hogy megszületett a XX. századi magyar gyerekirodalom egyik legjelesebb írója.

Gyerekkorunk könyvei

Aki mániákusan vadássza gyerekkora könyveit, annak nem meglepetés, hogy Bálint Ágnes mindkét frakkos mesekönyve (Frakk, a macskák réme, Frakk és a foci) kapható a könyvesboltokban, hasonmás kiadásokban, amelyek szinte semmiben nem térnek el a rendszerváltás előtti kötetektől. A Frakk-mesék olvasása közben nem könnyű elvonatkoztatnunk az 1972. december 23-án indult rajzfilm-sorozat emblematikus képkockáitól, Lukrécia (Schubert Éva) Szerénke (Váradi Hédi) elbűvölő orgánumától, és persze ott van maga Frakk (Szabó Gyula) főcímben is elhangzó legendás vakkantása.

Mivel a rajzok mozgatása olyan, mintha éppen egy könyvből vágták volna ki a figurákat, nem nehéz visszatalálni Bálint Ágnes köteteihez. A két könyv történetei sokkal gazdagabban, élményszerűbben írják körül Frakk világát, mint amit meg tud mutatni a legendás rajzfilm-sorozat. Például Károly bácsi és Irma néni rózsamániáját, azt, hogy rózsás tányérból ettek, rózsás bögréből ittak és még a függönyük is rózsás volt, és talán azt sem közismert, hogy a bűbájos idős házaspár szinte minden nap vajas pirítóst reggelizett.

A két könyvet a sorozatból írta vissza Bálint Ágnes

Ugyanúgy, ahogy korábban a Futrinka utca és a Mazsola is Esti mesékben jelentek meg először, és a sikerre való tekintettel készültek belőlük könyvek. A kötetekben sikerült úgy felrakni Frakk ebugatta történeteit, hogy a rajongók nagy része valószínűleg arra kötött volna fogadást egy Szerénke-plüssre, hogy a könyvek voltak előbb.

A történeteket egyszerű konfliktusok indítják be

Károly bácsi vagy a macskák telepedjenek-e a karosszékbe? A derék asszony kivételezik a cicusokkal, míg Frakknak nem jut jutalomfalat.

Ezekből az egyszerű helyzetekből viszont Bálint Ágnes mindent kihoz, remekül teremt atmoszférát, remekül formázza meg a karaktereket, akik a magyar mesetörténet legjobban felépített alakjai közül valók. Főleg a macskák a bajkeverők, ugyanakkor sosem fordul elő, hogy a kelleténél nagyobb büntetést kapjanak, például Frakk sosem harapja meg őket, maximum jól megtornáztatja, kifárasztja az elkényeztetett cicusokat. Frakk becsületes ellenfél, van, amikor lovagias módon megmenti a hó alá került Lukréciát, és hazaviszi őket, amikor eltévednek.

Érdekes, hogy szinte semmit nem tudunk a két öreg fiatal koráról

A közelmúltjuk is rejtve marad, a figurák látszólag egydimenziósak, mégis van mélységük. Szerénke személyiségében is számos figyelemre méltó árnyalat van, ő például közel sem olyan rafinált, mint Lukrécia, nincs is rossz viszonyban a kutyával, csak hát befolyásolható, egyszerű felfogású, naivnak tűnő cicus, aki macska létére tériszonyban szenved, így aztán utál fára mászni.

Frakk sem akar rosszat, csak a lusta és pimasz macskákat akarja megnevelni, a két szeretetre méltó öreg pedig csak a kutya-macska horizonton konfrontálódik, a legnagyobb gondjuk, hogy ősszel össze kell szedni a lehullott diót.

Akkor miért is ajánljuk a mai gyerekeknek?

Kétségtelen, hogy ezek a történetek lassúak azoknak a korosztályoknak, akik akciófilmes hatású lebutított mesékhez szoktak hozzá, amelyek inkább hasonlítanak egy ételszínezékkel és tortazselével megalkotott témaparkhoz, mintsem ahhoz, amire azt mondanánk: a gyerekkor varázsvilága. De pont ez a slow-life, ez a kellemes lassúság az, ami kimondottan vonzó lehet a gyerekeknek, az az idill, amit csak a kertvárosokban (maga a Frakk is ilyen helyen játszódik) lelhető föl, ahol a kopott kerti törpék és fémből hajlított Pif-figurák kandikálnak ki az aranyeső bokrok mögül. Mégis: a történetek túllépnek a biedermeier idillen.

Amikor Károly bácsi vonata késve érkezett meg, Irma néni selyemharisnyás rablókat vizionált, de amikor szóba került, hogy hol is lehet az esernyő, akkor kiderült, hogy Irma néni kivette magával a temetőbe. Nagyon el kéne gondolkodunk, hogy találjunk egy olyan mesét, Mirr-Múrrtól a Pom-Pomon át a Füles Mackóig, ahol szóba került a temetkezés helyszíne. De már az első epizód végén Károly bácsi arról fantáziált, hogy olyan kutyával ül egy asztalhoz, akinek macskát tálalnak fel vacsorára.

Tehát a történek inkább az úgynevezett kisreáliák világából erednek, mintsem Fantáziaország manókkal és koboldokkal őrzött birodalmában, de pont ezért szeretjük. Mert a macska, az macska, a kutya, az kutya, és nem kell mindenkinek tündérszárnyakat aggatni, nem kell minden fület manósan hegyesre rajzolni ahhoz, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését.

Bálint Ágnesnek méltó alkotótársa volt Várnai György

A Ludas Matyi karikaturistája keltette életre, rajzolta meg a figurákat, a könyv jó ritmusban mutat fel egy-egy illusztrációt. Bálint Ágnes történeteinek van egy külső héja is, a mesék bár önálló epizódok, mégis egymásra épülnek a rétegei. Az első részben még nem tűnik fel Frakk, Károly bácsi csak ábrándozik egy macskafaló vérebről, az Érettségi találkozó címet viselő második epizódban azonban valósággal berobban a kutya, amikor is egy bizonyos Jenőtől, Károly bácsi egykori diáktársától hazahozza.

Bálint Ágnes fantasztikus atmoszférateremtő

Lelki szemeink előtt azonnal megjelenik a ház, a kert, érezzük a virágok vagy éppen a rizsfelfújt illatát, ugyanakkor nincs felesleges szépelgés, a történetek a kiéleződő konfliktusok, majd a feloldás irányba hatnak. Mindezekhez remekül megírt dialógusok társulnak, naná, Bálint Ágnes, mint a Magyar Televízió dramaturgja, ösztönös érzékkel, felesleges mondatok nélkül, mégis sok esetben líraian építette meg az idős házaspárral együtt élő állatok teleregényét.

A történetekből némileg következtethetünk a hetvenes évek társadalmi viszonyaira is, az Attilában feszítő Károly bácsi és a kissé urizálós, kedvesen modoros, kiválóan zongorázó Irma néni a letűnt polgári világ kertvárosi képviselői. Az elkényeztetett macskák az úrinők világát idézik, maga Frakk az új nemzedék izmos, sportos vidéki sráca, akit lenéznek a szobamacskák, és legszívesebben száműznék a házból. 

Frakk történetei meglepően modernek is

Emlékezzünk csak a Mit hoz a télapó? című epizódra, amelyben a macskák azt mondják, hogy ők az Éjszakai Diszpécser Szolgálat, és ők segítik majd a Mikulás munkáját. (Aki a hetvenes években volt gyerek, talán emlékszik arra, hogy a kislányok vagy bemondónők vagy éppen diszpécserek akartak lenni.) És arról nem is beszéltünk, hogy Irma néni cicuskái aktív tagok az Egerészők Egyesületében.

Bálint Ágnes remek szerkesztő is. A Frakk és a foci című 1979-ben publikált kötet utolsó meséjének végén így kiáltott fel a hős vizslánk: „Ez szép mese volt! Még egyszer szeretném újra hallani.” És ezt mi is így gondoljuk, és nemcsak ezt az egy mesét, hanem a kötet minden kis történetét. Mi is szívesen felrúgnánk Frakk fociját az égig, hogy aztán majd Lukrécia fejére pottyanjon, amikor visszarántja a gravitáció. De az is elég lenne, ha gyerekkorunk poros udvarára hullana vissza.

Fofrás: igyic.hu

VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>>

VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>