Magyarosi Éva, szobrász, animációs rendező, könyvillusztrátor ajánlója

„Ez a vékony, ám gazdagon illusztrált könyv a népi hagyományok egyik legizgalmasabb eseményébe, a busójárásba vezeti be a fiatal közönséget. Mindannyian szeretjük a már-már borzongásokkal, félelmekkel teli szokásokat, persze csak úgy, ha azok a lehető legbiztonságosabb, leghumorosabb helyzetbe vannak feloldva. Hiszen busókat, mikulásokat, ördögöket látni – mindenféle előismeret nélkül – tudjuk, nem mindig a legjobb élmény a kicsiknek.

Gyermekeim szinte elsőként kapták ki a csomagból a kötetet, mikor meglátták a borítón a jellegzetesen megrajzolt busómaszkot. Kiderült, hogy pont az előző hetekben volt ez tematikája az óvodai foglalkozásoknak, szóval kész előismeretekkel voltak felvértezve, míg az én emlékeim jóval silányabbak és csapzottabbak voltak. Így én is örömmel fedeztem fel a történet kapcsán gyerekeim, illetve a könyvben levő információk közti azonosságokat, és egyszerre büszkeséggel és nyugalommal töltött el a történet olvasása, miszerint akkor mégsem hasztalan a sok foglalkozásba fektetett energia, és olvasással töltött idő. Még akkor is, ha közben a gyerek sokat mozog, vagy látszólag elkalandozik.

Így azt gondolom, a könyv fontos darabja lehetne sok óvodai könyvtárnak, pláne, ha egy sorozat egyik darabjáról lenne szó, és további hagyományok lennének megírva ilyen helyes karakterekkel, mint Misié. A könyv könnyűszerrel, spontán alkotásra sarkallta a gyerekeimet. Aznap, amikor ezt a történetet olvastam nekik, nem kellett sokat inspirálnom őket, vagy gondolkodnom azon, mi legyen az aznapi feladat. Fantasztikus busómaszkokat készítettek a történet hatására. Ami nem utolsó szempont a mostani speciális időkben. ”

1. Busó mese

Didergősen, unal-masan indult a februári nap. Ám Misi és a testvére, Dórika jó mókát eszeltek ki: mindenféle rémpofákat rajzoltak, s ezeket kitették az ablakba.

Ekkor ért haza Apa, aki meglátva a rajzokat, rácsodálkozott: de hát ezek busó maszkok!

Rögvest megszületett az ötlet: Misivel és a kisfiú kedvencével, Rókussal, utazzanak el Mohácsra, és vegyenek részt az épp esedékes busójáráson.

Misinek nagy élményben volt része: a színes forgatagban számtalan busóval találkozott, részt vett a nagy máglya meggyújtásán, s megismerte a busók és e furcsa farsang érdekességeit.

Takács Viktória

Budapesten él, diplomáit művelődésszervező és nemzetközi marketing szakokon szerezte. Mióta az eszét tudja, rajzol. 2006 óta dolgozik szabadúszó grafikusként, 2014-től leginkább gyerekeknek szóló illusztrációkkal foglalkozik. Képeit ceruzarajzzal kezdi létrehozni, de általában digitálisan fejezi be.

Busó Misi történetét eredetileg a lányainak készítette, ez az első olyan könyv, amit íróként is jegyez.

2. Pünkösdi mese

Madárfüttyös hajnalra ébredt a falu. Peti korán kelt, hogy pünkösdi virágokra cserélje egy kislány koszorúját.

Hazafelé találkozott a szomszédban vendégeskedő Fannikával – s utána számos izgalomban lett része a gyerekeknek.

A meséből megismerhetjük az egyik legszebb tavaszi ünnepünk, a pünkösd szokásait. Megtudhatjuk, mi az a cucorkázás, ki is az a pünkösdi király és királyné, vagy mit jelent a törökbasázás.

Takács Viktória gyönyörűen illusztrált története e vállalás jegyében született meg.

 

3. Betlehemi mese

Egy kora decemberi napon az óvodából hazatérő Bencét izgatott sokadalom várja otthon: iskolás testvére, Hanna, és az osztálytársai épp betlehemi játékot próbálnak!

Legnagyobb örömére a kisfiú is részt vehet az izgalmas eseményben: papírbetlehemet készíthet, sőt csatlakozhat a betlehemezőkhöz.

A kedves történet megismerteti a gyerekeket az egyik legszebb karácsonyváró népszokásunkkal, a betlehemezéssel, valamint az adventi időszak főbb tradícióival.

A hazai szokások, jeles napok, különleges hagyományok megismertetése a gyerekekkel igen fontos feladat. Takács Viktória gyönyörűen illusztrált története e vállalás jegyében született meg.

A hónap értékelője, Bánfi Csilla könyvtárpedagógiai-tanár a következőt mondta a kötetről:

„Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket. Sebő Ferenc gondolata pontosan illik erre a könyvre. A Hagyományaink sorozat harmadik, most megjelent kötete a Bethlehemi mese, az 1223 óta jegyzett hagyományt mutatja be a gyerekek számára is érthetően, meseszerűen, mai történetbe helyezve. Az együtt készülődés családdal, barátokkal, közelivé hozza a karácsonyi hagyományt. Akár a könyvet olvassuk, vagy esetleg Bethlehemet készítünk, családi hagyománnyá válhat.”

 

TAKÁCS VIKTÓRIA: BETLEHEMI MESE (részlet)

Bence és az anyukája hazafelé sétáltak az óvodából. December eleje volt, ilyenkor már korán sötétedik. A házakból meleg, barátságos fény szűrődött ki.

– Tudod, hogy ma nálunk próbálják a nővéred osztálytársai a betlehemi játékot? – kérdezte anya. – Mi addig festhetnénk, hogy ne zavarjuk Hannáékat!

Énekszóra értek haza, a gyerekek már a nappaliban próbáltak. Bence persze elfelejtette, hogy mit beszéltek meg anyával, és kiabálva szaladt be a szobába.

– Hadd nézzem meg!

A gyönyörű, templom formájú betlehemet Hanna és a barátnője tartották.

– Nézd, ha kinyitod az ajtaját, odabent világos lesz! – mutatta a szeplős Dani, Hanna osztálytársa. – Régen mécsessel világították meg, de az apukád megcsinálta nekünk

elemlámpával, hogy ilyen menő és biztonságos legyen. És itt van a tetejébe beépítve egy kis persely, ide dobhatják majd az adományt.

– Hűűű, de jó! – ámult Bence.

– Gyere, kisfiam, segíts apának befűteni a kandallót, addig elkészül egy kis finomság – hívta anya, hogy ne zavarja a nagyokat.

– Mi ez a finom illat, anyu?

– Téli fűszeres tea és mézeskalács. Hamarosan megkóstolhatjátok.

Bence és az anyukája elkezdtek kivágni egy papírbetlehemet. A kisfiú ügyesen bánt az ollóval, de voltak olyan apró részek, amiket anyára bízott. Közben fél füllel hallgatta a próbát.

– Kinek fogják ezt eljátszani, anyu? – kérdezte.

– Esténként bekopognak majd a házakhoz, és ahova behívják őket, ott előadják. Ez egy szép, régi szokás, ami segít, hogy lélekben is készüljünk a karácsonyra.

– És ki találta ki? – kérdezte Bence.

– Úgy tudom, Assisi Szent Ferenc. Ő nagyon régen élt, és már akkor azt szerette volna, hogy az emberek ne feledkezzenek meg a kis Jézus születésnapjáról. Ezért játsszuk el minden évben, hogy mi történt Jézus születésének éjszakáján.

Bence ezen elgondolkozott, miközben tovább festett. Rendesnek találta Szent Ferencet, mert az tényleg szörnyű lehet, ha valakinek elfelejtik a szülinapját. Pláne, ha az a valaki a kis Jézus.