Először csak a 10 évnél idősebbek képesek teljesen elválasztani a fikciót a valóságtól. Egy kitalált történetet ugyanúgy értékelnek, mint a valóságban velük megtörtént élményt. Felismerik az ok-okozati összefüggéseket, valamint az egyes szereplők helyzetébe is bele tudják élni magukat. Nekik azonban még csak az egy elbeszélői síkon zajló történetek és a jelenetek mérsékelt változása a megfelelő filmszerkezet. Ha egy filmben nincs meg ez a két fő jellemző, akkor itt is pszichikai túlterhelés fog fellépni a kis nézőknél. A 11-12 éves gyermekek már majdnem úgy élik meg a filmeket, mint a felnőttek: fejlett logikai gondolkodásuknak köszönhetően már jól tudják követni az eseményeket. Ez a korosztály azonban még nem képes annyira távolságot tartani a felkínált tartalmaktól, mint a felnőttek.