Így az indulatok duzzadnak, a feszültségek nőnek és adott esetben kirobbannak. (Jó állapotú gyereknek, aki érzelmi biztonságban nő fel, és aki eleget mozog, játszik, aki mindennap, minden este mesét hallgat, aki keveset televíziózik-videózik és csak kiválasztott műsorokat néz meg és azt is valamelyik szülővel együtt, akivel már közben is beszélhet a látottakról és utána is – az ilyen gyereknek még az agresszív jelenetek sem ártanak igazán, nem lesz tőlük kezelhetetlenül agresszív, nem robban ki dühe érthetetlen módon otthon vagy az óvodában-iskolában. Éppen az a tragikus a dologban, hogy az érzelmileg amúgy is nélkülöző gyerekek tapadnak rá az akcióban valamilyen kárpótlást nyújtó filmekre s ezeknek a virtuális világa könnyen elsodorja őket.)   Nagyon drága amerikai vizsgálat derítette fel, hogy a gyerek a valóságban látott agressziót elég pontosan tudja utánozni, de az agressziós szintje nem nő jelentősen (többek között a valóságos agresszió kiváltotta szorongás is visszafogja). A filmen látott agressziót kicsit kevésbé pontosan utánozza a gyerek, de az agressziós szint jelentősen megemelkedik (hiszen a film úgyis csak virtuális világ, amelyikben „mindent szabad”, nincs a dolgoknak igazi következményük: ma beteszem a videokazettát, a végére egy tucat ember meghalhat, de amikor holnap elölről kezdem, megint csak él mindenki).   A rajzfilmen látott agressziót tudja a legkevésbé utánozni – lejátszani és így levezetni, nem valóságos helyzetben – a gyerek. Többek között azért, mert a rajzfilmek dramaturgiája tisztességtelen módon lenyeli a fontos fordulatokat. Tom ráugrik Jerryre. Jerry kilapul, de máris fut tovább. Hogyan történhetik ez? Nos, az utánzási lehetőség tehát szinte elvész, viszont az agressziós szint felszökken! Amikor tehát azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a gyerek egy szombati délelőttön csak a „neki való” Cartoon Network-öt vagy Minimax-műsort, vagy bármelyik másik rajzfilm-adást nézi, tulajdonképpen azt mondjuk: csak azt nézi, amitől a legagresszívebb 1esz.   Forrás: Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák. Bp., Saxum Kiadó, 2001.)