A mesemondás az olvasóvá nevelés legfontosabb eszköze. Fontossága nem az információk adásában és új ismeret megszerzésében van, hanem abban, hogy gondolatokat ébreszt a gyermekben, melyek hatására kérdések fogalmazódnak meg a gyermekekben, s így keressék és kapják meg kérdéseikre választ.   Bruno Bettelheim ezt így fogalmazta meg: „…a gyermeknevelés legfontosabb és egyben legnehezebb feladata a segítségnyújtás, hogy a gyermek megtalálja az élet értelmét. Ehhez sok tapasztalatra van szüksége. A növekvő gyermek apránként, fokozatosan tanulja meg, hogyan kell önmagát jobban megértenie; eközben kifejlődik az a képessége, hogy másokat is megértsen, és így jut el végül az emberi érintkezés mindenkit kielégítő és tartalmas formáihoz.” Milyen hatásai vannak a mesemondásnak? A felolvasó személye pozitív modell a gyermek számára. Megfigyeli, hogyan tartja a könyvet, hogyan lapoz, milyen érzelmeket vált ki belőle a mű, mennyire érdeklődik maga is a téma iránt. Viselkedése elárulja, hogy szereti-e a könyveket, s milyen szerepet tölt be az életében az olvasás, a könyv. Felkelti az irodalom iránti igényt. Új ismereteket szerez, tudása gyarapszik. Bővül a szókincse, egyre több szót fog megismerni és használni beszéde közben, megtanulja egy-egy szó szinonimáit is. Árnyaltabb, pontosabb lesz a szóbeli és írásbeli kifejezőképessége, mert számtalan nyelvi mintát kap. Helyes nyelvtani mintákat kap, ezért beszéde, írása fejlődik a nyelvhelyesség szempontjából is. Az irodalmi művek magatartásmodelleket, erkölcsi mintákat adnak a gyermeknek. Sok könyvet megismer, amelyből kedve szerint választhat olvasnivalót. Jobban meg tudja őrizni a nyelv tisztaságát, védve van a negatív hatásoktól. A mesemondás soha nem lehet ötletszerű: mindig előre megtervezett, gondos fel- és előkészülést igénylő tevékenység kell, hogy legyen! Először ki kell választanunk a felolvasandó művet, mert nem mindegy, mit mesélünk gyermekünknek. Olyannak kell lennie, amely életkorához illő, amely érdekli, és úgy leköti a figyelmét, amibe bele tud merülni. Fontos, hogy a nyelvezete igényes, élvezetes legyen. A rendszeres mesélés elindítója lehet az önálló olvasásnak is. A felolvasás segít, hogy előbb-utóbb feltámadjon a vágy a mesét hallgató gyermekben, hogy ő is olvashassa a könyvet, anélkül, hogy lenne közvetítő. A könyvek megléte mellett a modellkövető tanulási mechanizmus is fontos, tehát szükség van a mintát adó szülőre is. A családban nagyon erősen érvényesülnek a modellkövető tendenciák, erősebben, mint azt sokan gondolnák. Jól szemlélteti ezt, amikor látjuk, hogy gyermekünk elmélyült olvasásunkat utánozza a képek nézegetésekor, pedig még olvasni sem tud.