1. Hintáztassuk gyermekünket a karon, a hintaszékben, a játszótéri hintában, és énekeljük neki a hinta-palintát. 2. Pelenkázáskor fogjuk meg a két lábát, és először lassan, majd gyorsan bicikliztesssük, és közben mondjuk neki lassan, hogy "las-san bicik-lizik, las-san bicik-lizik", illetve "gyorsanbiciklizik, gyorsanbiciklizik, gyorsanbiciklizik. 3. Mozgással együtt mondjuk: Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! dalocskát, vigyük karunkba, ültessük vagy guggoltassuk le; ha már jár, sétáljunk így együtt.(>minta + hangszóró) 4. Lovacskáztassuk a karon, háton, nyakban, térdeden, és közben ringasssuk-rázzzuk a "hóc-hóc katona" mondókára (Hóc, hóc, katona, ketten ülünk egy lóra, hárman meg a csikóra!) Lovagoltató:   Sima út  Höcögtetők:  Gyí te, paci; Kicsi kocsi 5. Játsszuk el mozgással az óriást, a kisegeret, a szélben hajladozó fákat, a napi időjárást - ugráló és csipogó kismadarak, ssssssusogó, csipp-csöpp csöpögő, plattyanó esőben ugráló békák, magasra nyújtózó fák, zümmögő méhecskék - lényeg, hogy mozgás és beszédhangok legyenek összekötve. 6. Hangszín és tempó együttes alkalmazása: Jár a toronyóra, bimm-bamm, bimm-bamm (lassan és mé hangon). Jár a falióra, tiki-taki, tiki-taki (normál tempóban normál hangin). A zsebóra azt kattogja tikitaki, tikitaki tikitaki, tikitaki tikk! (gyors tempóban magas hangon) 9. Ezután játsszunk a kérdezz-felelek játékokat az óráról: "Hogy csinál a toronyóra?  - (mély hangon, lassan) tik... tak... tik... tak... És a kicsi óra?  - (magas hangon, gyorsan) tiktaktiktaktiktak.>lejátszás>     Efféle játék mehet nagy és kis kutyával, cicával, autóval, madárral stb. 10. Öltöztetéskor nevezzük meg a ruháit, kérjük meg, hogy hozza ide a zoknit, nadrágot stb. 11. Játék közben ugyanígy kérhetjük a macit, kockát, vonatot, babát; megpróbálhatod megkérni a gyereket, hogy mondja ki ő is a játék nevét. 12. Énekeljük az "Ég a gyertya ég" dalocskát, guggoljatok le a végén. Megtaníthatjuk gyertyát elfújni (ne hagyjuk, hogy belehajoljon, belenyúljon a gyertyalángba, ugyanakkor felhasználhatjuk az alkalmat, hogy megtanítsuk, mi az, hogy forró). Sziszeghettek együtt, amikor a gyufát meggyújtjuk, építhetünk utána legóból játékgyertyát és nagy ffff... hanggal elfújhatjuk játékból is. Megtaníthatjuk a "gyertya" és "elfúj" szavakra. 13. Tornáztassuk a karját: lassan körözzünk és mondjuk, hogy naaagy kör, naaagy kör... aztán gyorsabb körözéssel, hogy kis kör, kis kör... A hiperaktív gyerekeknek Vannak gyerekek, akikkel nem lehet rajzolni, könyvet nézegetni, mert elszaladgálnak - velük az ilyen mozgásos játékok jelentik a korai beszédfejlesztés egyetlen használható terepét. másszunk a földön gyorsan vagy lassan, utánozzuk állathangokat >Állatos mondókák (hangszóró!) csináljunk zajt játék hangszerekkel vagy lábassal és fakanállal, és mondjátok hozzá, hogy csitt-csatt, bimm-bamm, piff-puff; tapsoljunk fent, lent, elöl, hátul; tegyünk egy labdát a székre, a szék alá, a szék mellé, a szék mögé (mindig megnevezve persze a helyet) és mászasd  gyereket utána, rengetegszer elismételve neki irányokat, névutókat, a labda meg a szék szót, mindennek a színét, mintáját, helyét. Kössük össze szavakkal minden mozgást és cselekvést: emeljünk fel egy kispárnát, és mondjuk a gyereknek, hogy "felemeltem", aztán engedjük el, és mondjuk, hogy "puff, leesett", aztán közkívánatra ismételjük meg a produkciót még tizenötször, a szavakkal együtt, aztán hagyjuk gyermekünket próbálkozni (a "leesett" egyébként a gyerekek többségénél az első megtanult igék egyike, hadd ne kelljen kifejtenem, hogy miért...) Nyugton maradó gyermeknél Mondókázással egyszerre lehet rajzolni,  például csigabigát (hangszóró), vagy a Volt egyszer egy kemence, belebújt a Kisbence – versikét: Egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence. Kormos volt a kemence, fekete lett a kis Bence. Ránézett a mamája, nem ismert a fiára. Becsukta a kemencét, jól elverte kis Bencét. Gryllus Vilmos-számot is: a színeket tanuló kisgyereknek le lehet festeni a „Színvilág” dal szövegét: Sárga a kéken? Reggel süt a nap az égen. Szürke a piroson? Este hamu ül a parazson. Narancs a zöldön? Délben virág nő a földön. Fehér a feketén? Éjjel Hold kel az ég peremén. 'Mi ez?' - korszak Ha a gyerek már megnevez dolgokat, akkor nyugodtan játszhatunk vele "mi ez?" játékot, akár a lakásban, akár képeskönyvvel; mutogasd végig a szoba, a fürdőszoba, a konyha összes tárgyát és hagyd, hogy a gyerek megnevezze. Vehetünk olyan matricáskönyvet, mint amilyen az 1000 első szavam. Ne tévesszen meg bennünket, hogy óvodásoknak ajánlják, a gyerek a szülővel fog ragasztgatni, és nyugodtan válogathatunk a témák közt, viszont ragasztgatás közben észrevétlenül fog szavakat tanulni. Haladó szinten Ezen a szinten, amikor már a kisgyermek megnevez tárgyakat és mondja a kutyára hogy "vauvau" - kísérletezhetünk azzal, hogy néha a gyerekkel próbálunk meg mondatokat, szerkezeteket befejeztetni (a nyelvi készségeket sokszor ezzel a módszerrel teszteljük). Ez úgy történik, hogy rámutatunk egy képre, elmondjuk, hogy pl."itt van Boribon... szamócát eszik, látod? ... ott fekszik a fűben, és ott eszi a ... mit eszik?" A gyermek erre remélhetőleg közli, hogy "szamócát". Utóbb a kérdés elmaradhat, a jelentőségteljes szünettel félbemaradó szülői mondatot a kicsik maguktól befejezik az imént hallott szóval. Még később pedig már nem is kell neked felidézned a szót, és elkezdhettek együtt mesélni;  "látod, itt megy Boribon a réten, és az égen pedig süt a ..." Akkor is megmondja, hogy "nap", ha előtte nem mondtad ki a szót.  Végül pedig elkezdhetjük azt a tevékenységet, hogy már csak lapozunk a könyvben, és a gyermeket kérdezgetjük, majd kiegészíthetjük a válaszait összetett szerkezetekké: "Hű, itt mi történik? Ki ez itt? (Gy: Boribon) - Igen, itt van Boribon. És mit talált? (Gy: cipőt) - Bizony, talált Boribon egy pár piros cipőt. Piros cipő, látod? És mit csinál Boribon a piros cipővel?" stb.   Nagyon fontos, hogy sokat beszéljünk gyermekünkhöz! ⇒ Kísérjük beszéddel a gyerek játékát és a saját tevékenységünket, mozgásunkat is. ⇒ Ismételjük vissza a gyereknek a tőle hallott szavakat, erősítsük meg a közléseit (és ezen a módon észrevétlenül javíthatjuk is őket, azaz taníthatjuk is). ⇒ Folyamatosan bővítsük a megnevezett játékok, tárgyak, személyek, testrészek sorát, és gyakran kérjük meg a gyermeket arra, hogy ismételje meg, amit hall. Soha ne követeljük a választ, de próbálkozzunk ismét és ismét! ("Bögre. Látod? Bögre. Te hogy mondod, hogy bögre?" Ha próbálkozik, dicsérjük meg.) ⇒ Egyszerű, rövid, világos mondatokat mondjunk. ⇒ Ne értsük meg mindent azonnal! Ha a gyerek mindent ért, amit mondunk neki, és ő maga célt ér arcjátékkal, pantomimmal, szókezdeményekkel és hisztivel, akkor miért fárasztaná magát összetett mondatokkal? Nem kell a gyermeket egyfolytában gyötörni, de ráérünk, néha nyugodtan rászánhatunk negyedórát a szombat délelőttből, hogy tízszer is megkérdezzük a gyermeket, mit szeretne ("Igen, látom, hogy akarsz valamit a polcról, de mi az? ... hogy mondod?... tényleg úgy kezdődik, hogy koc..., de mi az? próbáld csak meg megmondani, hogy mit vegyek le!"). Nem szabad reagálni a mutogatásra! ⇒ Lassan beszéljünk gyermekünkhöz. A kicsinek minden szó új, az idegrendszere fejletlenebb, a reakcióideje hosszabb, és a rengeteg információtól hamar túlpörög, elfárad. A pszichés biztonságérzetének és a nyelvi fejlődésének is jót tesz, ha a lassú beszédtempóddal lelassítjuk őt is, és "tereljük" a mindent egyszerre befogadni akaró érdeklődését. A hangunktól megnyugszik, és ha tudja követni, amit mondunk, nagyon gyorsan fog tanulni. ⇒ Ha lelassítjuk a tempót, több időnk lesz figyelni a kiejtésünkre, és ha szebb a kiejtés, a gyerekednek több ideje lesz "észlelni" (ritmust, hangzóhosszúságot, sorrendet, meg persze magukat a hangzókat is). ⇒ Énekeljünk, mondókázzunk, verseljünk, olvassunk neki. Nézegessünk együtt képeskönyvet, tornázzatok együtt, játsszunk együtt, bábozzunk neki – tehát egyfolytában sokat beszéljünk hozzá! Ajánlom további böngészéshez az elektronikus Mondókagyűjteményt>