Hát amikor megérkezik a király udvarába, tele van az udvar királyúrfiakkal, hercegekkel, grófokkal, bárókkal, minden rendű s rangú legényekkel. Mondottak azok mindent, egyik nagyobbat a másiknál. De mondhattak akármit, a király mindent elhitt. Mikor aztán nagy szégyenkezve mind eltakarodtak, s kitisztult az udvar, fölment a szegény legény a királyhoz, köszöntötte illendőképpen: - Adjon isten jó napot, felséges királyom. - Adjon isten, fiam, hát mi járatban vagy? - Én bizony, felséges királyom, szeretném feleségül venni a királykisasszonyt. - Elhiszem, fiam, de aztán miből tartanád el? - Hát van egy kicsi földünk. - Elhiszem fiam. - De van ám két ökrünk is meg egy tehenünk. - Elhiszem, fiam, hogyne hinném. - Hm, de a minapában akkorára nőtt az udvarunkban a trágyadomb, mint egy torony. - Én azt is elhiszem, fiam, hogyne hinném. - Azt a nagy trágyadombot a két bátyámmal mind kihordottuk egy talyigán három nap alatt. - Hiszem, fiam, hiszem. - Az ám, csakhogy nem a mi földünkre hordottuk, hanem a szomszéd földjére. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mikor ezt észrevettem, hazamegyek, s mondom az apámnak, hogy mi történt. - Hiszem, fiam, hiszem. - Kimentünk négyen, megfogtuk a földnek a négy sarkát, felemeltük, s a trágyát szépen a mi földünkre borítottuk. - Én elhiszem, fiam, ha nem is mondod. - Azután bevetettük a földünket búzával. - Hiszem, fiam, hiszem. - De aztán nőtt ebből a búzából olyan sűrű rengeteg erdő, hogy olyat még felséged sem látott. Termett ott annyi makk is, mint égen a csillag. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mondja az apám: "Én bizony nem vágom ki ezt az erdőt, hanem veszek egy csorda disznót, s a makkot megetetem." - Hiszem, fiam, hiszem, hogyne hinném. - Az ám, de a disznócsorda mellé pásztor is kellett. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mit gondol, felséges királyom, kit fogadott fel az apám? Felségednek éppen az öregapját. - Hazudsz, te akasztófáravaló! - kiáltott nagy haraggal a király. De már most hiába, elszólta magát. Egyszeribe vendégséget hívatott, a leányát összeadatta a szegény legénnyel, nekiadta fele királyságát, s megígérte, hogy holta után övé lesz az egész. Csaptak aztán nagy lakodalmat, folyt a bor Hencidától Boncidáig. Mindenki kapott valamit, aki odakerült. Én is egy csontot kaptam, azzal elszaladtam. Itt a vége, fuss el véle!