Az erdőben bolyongó két gyermek mintha a Paradicsomból való kiűzetés traumáját élné újra. A történet során a mesehősök megtapasztalják, hogy a kisgyermekkor paradicsomi boldogságába nem vezet visszaút: csak az maradhat életben, aki nem a pillanatnyi örömöket kergeti és nem a felnőttek gondoskodására számít, hanem saját kezébe veszi sorsát. A mézeskalácsház megfontolatlan felfalása a kisgyerekekre jellemző azonnali, közvetlen vágyteljesítést szimbolizálja. Jancsi és Juliska meséje azt üzeni, hogy ez veszedelmes dolog, a kísértésnek meg kell tanulni ellenállni. A történek másik fontos alapgondolata, hogy a felnőttekről való lemondás és önállósodás nehéz útját nem kell egyedül járni: a testvér (kortársak) szövetsége az, ami ebben az életszakaszban valódi támaszt nyújthat.   A Jancsi és Juliska, mint sok más mese, a személyiségfejlődés, az életút egy fontos állomásával foglalkozik. Nem a leggyakrabban ábrázolt serdülőkort, hanem a felnövés egy korábbi fordulópontját jeleníti meg. Azt a változást, amikor a környezetének teljesen kiszolgáltatott, önmagában tehetetlen, heves, önző, alkalmazkodni képtelen, vágyaktól és indulatoktól dobált kisgyereknek először kell kilépnie otthonából, hogy saját szorongását, veszedelmes indulatait és a külvilág veszélyeit megtanulja felismerni és legyőzni. A Jancsi és Juliska ennek megfelelően nem házassággal és az új élet feltételeinek megteremtésével végződik, hanem azzal, hogy a mesehősök (egyelőre) visszatérnek a szülői házba, ahol az útról hozott kincsekkel családjukat segítik. Ezek a kincsek azt a tapasztalatot, tudást jelképezik, amit a gyerek a külvilágban, házon kívül gyűjt. A két hazatért testvér immáron maga mögött hagyta tehetetlen „élősködő” kisgyermekkorát, hogy újonnan elnyert fegyelmezettségével, tapasztalataival hasznot hajtó tagja lehessen családjának. Ezért is olyan vigasztaló, bíztató ez a mese az óvodáskorú gyermek számára: arra tanítja, hogy hamarosan „nagy, okos” gyerek lesz belőle, hogy érdemes a külvilágban kincseket gyűjtenie, (egészen prózaian leegyszerűsítve: erőfeszítéseket tennie, kortársaival együtt iskolába járnia és tanulnia), mert így nem kell félnie a kiszolgáltatottságtól, sőt, bízhat abban, hogy családjának egyre inkább nem terhet, hanem támaszt fog jelenteni. (Fischer Eszter)   Kedves Roland>