Anélkül, hogy többet árulnék el a történetről, mint a fülszöveg (ezt az író úgyis megteszi néhány sorral lejjebb helyettem), álljon itt egy teljesen szubjektív, így természetesen elfogult leírás A pormanó felbukkan meséről. Vili egyik éjjel megismerkedik a szobájában a neszt és némi kavarodást okozó kis lénnyel, aki pormanónak hívjak magát. Ahogy Vili próbálja elrejteni anyukája elől és közben megvédeni a rá leselkedő veszélyek elől új kis barátját, rengeteg kalandban lesz része, amelyek során nemcsak ő, hanem a címszereplő is értékes leckét kap barátságból, kalandvágyból és az adott szó fontosságából. A pormanó felbukkan című mese egy nagy történet, amely sok kis epizódból áll, amelyek külön-külön is olvashatók, a nagy betűk és a ritkán szedett sorok pedig segítik az olvasást még csak most tanulóknak. Emlékszem, amikor először hallottam ezt a nevet, már akkor is felötlött bennem, de végül soha nem kérdeztem meg: honnan jött a pormanó ötlete és maga a név? 2012. szeptember elején hirtelen bevillant az a szó, hogy ,,pormanó”, semmi több. Leírtam, mert nem akartam elfelejteni, de körülbelül három hetet vártam arra, mire egy délután beugrott, hogy ki ő, hol él és mit csinál. Ekkor kezdtem el írni az első fejezetet anélkül, hogy lett volna bármilyen elképzelésem a további eseményekről. Az Aranymosás pályázatnak köszönhetem, hogy átgondoltam, honnan hová tartson a történet. A pormanók amúgy nem nálam bukkantak fel először. Iván Magda írt egy verset ,,Hapcimanó és pormanó” címmel, de még nem tudtam megszerezni, hogy elolvassam. Ahogy említetted az előbb, az Aranymosás pályázatra küldted el a mesét, ahol kiválasztották és megjelenésre ajánlották. Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy kiadják a pormanót? Nem sok mindent tudtam csinálni már aznap.  Fel-alá járkáltam, mert annyira hihetetlennek tűnt az egész. Egyik percben csak egy szó, a pormanó járt a fejemben, és nem tudtam, mihez kezdhetnék vele, a következő percben (persze a valóságban kicsit tovább tartott) pedig már ott álltam a szerkesztés küszöbén. Most ugyanilyen felfoghatatlan, hogy végre megjelent a könyv és már ott van a könyvesboltokban. A történetet úgy kezdtem el írni, hogy egymás után írtam, ami jött. Később lett tudatosabb, hogy miről írjak, a folytatásnál pedig már nagyon figyeltem arra, hogy honnan hova akarok eljutni. Szerintem a folytatás még izgalmasabbra sikerült, mint az első rész. Ha már a folytatás is szóba jött, ez volt az első mese, amit írtál? Ez volt az első olyan hosszabb – már amennyire egy mese annak számít – történet, amit befejeztem, sőt hamarosan a folytatásán kezdtem el gondolkodni. Előtte csak rövidebb történeteket, meséket írtam. Talán az olvasók nem is sejtik, hogy pormanó egészen messziről érkezett hozzájuk. Hiszen te Nyugat-Afrikában élsz (a közös szerkesztésünk is az internet áldásos tevékenységének köszönhető), ezért adja magát a kérdés: hol játszódik a történet? Mert a nevek és a helyszínleírás alapján magyar a környezet. Erre már egyszer rákérdeztem nálad, amikor azt olvastam a szövegben, hogy elrobogott a troli. A történet Szegeden, azon belül is Makkosházán játszódik egy létező általános iskolában, de mivel még soha nem jártam ott, ezért a belső elrendezése valószínűleg nem stimmel. Nem messze ettől az iskolától található egy hosszú tízemeletes panelsor és néhány utcányi kertes ház. Ezek a mese helyszínei, itt él Vili a családjával és a barátai is a környéken. Magad is gyakorló anyuka vagy, három kisgyermeked van. Ők olvasták már a mesédet? Ha igen, mit szóltak hozzá? A lányom olvasta, miután beküldtem a kéziratot az Aranymosásra. Nagyon tetszett neki, a kedvenc szereplője a pormanó lett. Az egyik legjobb érzés az volt, amikor olvasás közben sokat nevetett rajta. Mint szülőt kérdezlek most, nem, mint meseírót, szerinted mitől jó egy mesekönyv? Mit néz rajta egy felnőtt és egy gyerek? El kell találni az adott korcsoport érdeklődését és nyelvezetét, fontos, hogy a világ és a környezet hihetőnek tűnjön. (Írás közben valamennyire utánanéztem az ereszeknek és a kémények felépítésének.  ) Észrevétlenül tanítson, anélkül, hogy leereszkedő lenne vagy kioktatna. Ha egy gyerek többször is szeretné hallani vagy olvasni az adott mesét, az jó jel. Nagyon fontos az illusztráció is, amely pluszt adhat a történetnek. Minél fiatalabbak az olvasók, annál fontosabbak a jól eltalált rajzok.   Mesekönyvnél mindig kulcskérdés az illusztráció, mert a felnőtteket és a még olvasni nem tudó gyereket is meg kell szólítani. Nálad, azaz a pormanó esetében hogyan alakult a helyzet? Nem volt egyszerű, amikor először megkaptam a rajzokat, mert egy illusztrátor nem feltétlenül azt látja, amit én. Az illusztrátor feladata nehéz, a saját elképzelésén túl még ott van a kiadó és a szerző elvárása is. Ráduly Csaba, aki a pormanót vizuálisan életre keltette, jó munkát végzett. Leírtam neki a pormanó külsejét, amit egy nagyobb vattadarabhoz és szöszös porhalomhoz hasonlítottam. Maga a figura több fázison ment keresztül, mire elnyerte végleges, a könyvben is látható formáját. Nagyon tetszett, ahogy több apróság is belekerült az illusztrációkba, amelyek első pillantásra esetleg fel sem tűnnek. Például egy játékautó rendszáma a főszereplő nevét viseli (VILI-001) vagy a gyerekszoba lámpájának búráján focilabdák láthatók. Az illusztrációk közül a mesében később felbukkanó kéményseprű tetszik a legjobban, az ő alakja nagyon jól sikerült. A határidő elég szűkös volt, így Csaba elég sokat éjszakázott pormanóék miatt. A végeredmény viszont önmagáért beszél. Igazán tetszetős lett és azt hiszem, hogy a pormanó puhasága (ami csak külső tényező, belül igen kemény kis fickó) is szinte tapintható. Melyek a legérdekesebb tulajdonságai a főszereplődnek? ­A pormanó első találkozásra kissé mogorvának tűnhet, de a poros külső hűséges barátot takar. Szeret csámcsogni, büfögni és egyik kedvenc ropogtatnivalója a szárított csótányláb. Mellesleg tériszonyban szenved – akárcsak én. És mi a helyzet a többiekkel? Melyik szereplővel tudnál azonosulni? Van olyan, akit esetleg ismerősödről mintáztál? Az első szereplő, aki megvolt, az ereszlakó. Először őt egy külön mesébe akartam tenni, de aztán logikusnak tűnt, hogy ha már a pormanó története egy kertes házban játszódik, akkor őt is ,,bevegyem” oda. Ő a kedvenc szereplőm, de az illusztrációk közül a kéményseprű lett igazi telitalálat. Ez sincs benne a szövegben, de ő amúgy lány. A főszereplőknek megvan a teljes nevük. Vili apukája – teljesen véletlenül – Fodor Ákos, csak ő nem költő, hanem építész  . Amikor elkezdtem írni a pormanó, hirtelen szükségem volt egy névre, és a Vili ugrott be. Akkor nem is tudatosult bennem, hogy az apai nagyapámat is így hívták. Rendrakás tekintetében Vili anyukájával tudnék azonosulni. Amúgy szeretném, ha időnként olyan vakmerő, de ugyanakkor megfontolt lennék, mint a kedvenc szereplőm, az ereszlakó. Őt például ,,A lesből támadó szárítókötél” című Pom Pom mese egyik jelenete ihlette. Ismerősről nem mintáztam egy szereplőt sem, de arra ügyeltem, hogy Vili nagynénikéjének, Gizi néninek olyan nevet válasszak, amely nem fordul elő a családunkban. Hmm. Most, hogy mondod, nekem van egy nagynéném, akit Gizellának hívnak, de ez eszembe sem jutott a szerkesztés során.  Kinek ajánlanád a mesekönyvet, kiknek írtad ezt a történetet? Ez a mese elsősorban a 8-10 éves korosztálynak szól, de a tesztolvasóim (akiknek nagyon sokat köszönhetek) visszajelzései alapján a ,,gyermeklelkű” felnőttek is jól szórakoznak rajta. Bárkinek ajánlom, aki kedveli a kalandos meséket, és nem riad vissza egy kis izgalomtól. Ezt én is tanúsíthatom. Ha valami csoda folytán találkoznál a pormanóval és Vilivel, mivel töltenétek el egy napot? Vilivel biztosan Mol-Pick Szeged meccsre mennénk, mert legjobb barátja, Zsolti révén nagy kézilabda rajongó vált belőle. A pormanó ezalatt inkább a táskánkban lapulna, de utána biztos, hogy valamelyik kávézóban kötnénk ki a Kárász utcán, hogy megtömhesse a hasát. Amíg ez a varázslatos találkozás létre nem jön, egy kis előzetest árulj el a folytatásról az olvasóknak. Míg az első rész, ,,A pormanó felbukkan” helyszíne egy kertes ház és egy általános iskola, addig a folytatásban a szereplők egy tízemeletes panelházban töltik idejük nagy részét, hogy rábukkanjanak az épület nem túl barátságos lakójára. Bejárják a lépcsőházat, a liftet, a tetőfolyosót, sőt, a szemétledobót sem kerülik el. Kiderül, hogy kiből lehetne nyomozó, ki tud táncolni, aikidózni, ejtőernyővel ugrani, illetve, hogy kinek van köpőcső a birtokában.